A true ’backpacker’s hub’ – Khaosan Road, Bangkok

Első hajótúrámat Bangkok északi részén, fejeztem be, a hátizsákos turisták paradicsomaként ismert Khaosan Roadtól nem messze.

Ilyen széles sztráda vezet ki a hajó stégjétől
az utcára – kiérve meg kellett néznem alaposan
a környéket, hogy visszataláljak a kapualjba…

Váratlan parkocska – jó kiszakadni egy kicsit
a portékájukat néha túl hangosan kínáló árusok közül

Békés szentély a folyóparton

Azért ha az ember lenéz, megdöbbentő mennyiségű hordalék akad a kis csatornákban.

A műanyagdobozok után a második leggyakoribb alkotója a papucs.
Pár nélkül. Welcome to Bangkok!

A parkba visszatérve

Ez meg úgy fest, mintha egy csapat eltévedt keresztes lovag felejtette volna itt

Vendéglátóipari egység – hajnali fél tízkor

20 évvel ezelőtt az utca és környéke tulajdonképpen hatalmas rizspiac volt, aztán lassan más apróságok is elő-elő fordultak a portékák között. Bangkok születésének (több városból egyet csináltak) 200. évfordulóját 1982-ben ünnepelték, abban az évben a szokásosnák jóval több turista érkezett a városba, így a Khaosan Road is jóval nagyobb látogatottságra tett szert, mint egyébként. Később hollywoodi filmforgatások találták meg a környéket – mint ’ultimate’ bangkoki helyszínt, a hátizsákos turizmus felfutásával pedig nem volt megállás, mára a Khaosan Road környéke tele van a ’matress and breakfast’ (vagyis matrac és reggeli) jellegű szállásoktól kezdve a hoteleken keresztül a belföldi utazásokat szervező irodákig és a nemzetközi telefonkártyákat kínáló butikokig mindennel, amire egy magára valamit adó backpacker-nek (hátizsákos turistának) szüksége lehet. Persze a Bangkok-jelleget megtartva minden kicsi és zsúfolt, ha valaki éhes és szívesen eszik thai kajákat, egyik utcasaroktól a másikig elgyalogolva végigehet egy hétfogásos menüt :)

A Khaosan Road története bővebben

Készülnek a handmade pénztárcák

Szentély és kultúrsokk – a szokásos kis virágfüzérek mellett
először furcsának tűnt az áldozatként meghagyott shake és café latte

Színes macs mintás padlón

Csecsebecsék

Telekommunikáció…

… és globalizáció

Leves (talán)

Főétel (azt hiszem)

A desszert előtt egy kis shoppingolás

Könnyű édesség (asszem mangó) – ilyen éghajlaton
mégsem lehet oroszkrémtortát enni

És egy korty (vagy inkább egy egész üveg) a végére.
A macska és e között nincs tíz méter távolság a valóságban.

Mindezen díszletek között hatalmas koncentrációban szaladgálnak sarus, alaposan napozott – részben ropogós pirosra sült – de nagyrészt kaukázusi (pol. korrekt für 'fehérember') turisták. A pirosra sültön most már annyira nincs kedvem élcelődni, mióta San Fransiscóban egyrészt dupla pulóvert kellett vennem a hideg szél miatt, viszont közben estére cseresznyepirosra sütöttem az egyetlen kilógó testrészem, az arcomat. Az időjárás cseles dolog.

Ami még Bangkokban nagyon tetszik, hogy az előző bejegyzésben emlegetett dús vegetációt a helyiek minduntalan megpróbálják becsempészni a kővel fedett részekre is – szinte minden, felespohárnál nagyobb pitlibe ültetnek valami zöldséget és már megy is a teraszokra, utcára, ahova éppen elfér.

Mobilsövény dobozolva

Mint a kisgyerekek a Mikulás lába körül :)