Thaiföldi tájakon I.

Ez nagyjából úgy hangzik, mint a National Geographic egyik B-kategóriás délutáni műsora. Azért ígérem, igyekszem kevésbé altató jellegű beszámolót keríteni belőle. A Thaiföld passzol. A táj pedig valójában Bangkok – még április első felében vetett arrafelé a táncrendem, csak az azóta megállás nélkül rohanó programom most tette lehetővé, hogy beszámoljak. Szóval Bangkok.

Thaiföld fővárosa, mintegy 8 millió lakóval, 35 fokos sztenderd hőmérséklettel és elképesztő páratartalommal. Utóbbi kettő kombinációja nagyban limitálja, hogy mennyi időt vagyok képes a várossal való ismerkedéssel tölteni, mivel én alapvetően nehezen funkcionálok 30 fok felett. Különösen, ha szinte „ragad” a levegő… Ezen azért igyekeztem túllendülni, de az észak-amerikai 10-12 órás napi csavargáshoz hasonlót itt nem nagyon tudtam előadni. Ellenben nem esett nehezemre napi három liternyi vizet elfogyasztani :)

Ami mindig megdöbbent az ilyen szubtrópusi országokban, az az elképesztően dús vegetáció – az embernek az az érzése, hogy minden érintetlenül hagyott négyzetcentiméteren azonnal szárba szökken valami, ha nem néznek oda.

Pálmafák és mindenféle zöldségek – a háttérben
a reptéri metró emelt pályája

Tavirózsadömping az autópálya
mentén – metrómegállóval a díszletek között

Bangkok egyik arca

Bangkok másik arca

Mindenből egy kicsi – folyócska, a parton kis házak egymás hegyén-hátán,
a háttérben az emelt sín és a Modern Ázsia

Párhuzamos parkolás, a „tolok egy Y-t” és
a rettegett kézifékes – hihi, itt is gyakorolni kell valahol :)

Egyébként érdekes, hogy az ember már általában a reptérről a szállására vezető úton ráhangolódik az adott helyre, nagyon szeretek az ablakon kifelé nézelődni, annyi mindent láthat már ilyenkor is az ember. Moszkvára például 15-20 percnyi ’havas tajga’ teljesen ráhangolódija az utazót, Kanadában is segítenek az utakat szegélyező 50-60 centis hófalak, míg Kalifornia meg egészen mediterrán hangulatot teremt a pálmafákkal és a Görögországra emlékeztető bozótos hegyekkel. Londonban a baloldali közlekedés már önmagában sokat dob a hangulaton :) Egyedül India nem tudott még megfogni az éjszakai kóborkutyákkal…

Visszatérve Bangkokra – már a reptérről befelé úgy voltam vele, hogy mindenképpen megéri körbeszaladni a városban, így másnap reggel hétkor már kint toporogtam a legközelebbi metrómegállóban, hogy ’Gyere Bangkok, mutasd magad!’. Várakozás közben vicces dologra lettem figyelmes – az elképesztő mennyiségű robogós reggelente színes mellényeket ölt és felcsap alkalmi taxisnak, nyilván megfelelő számú thai baht-ért elvisznek az úticélodhoz, igaz, a bukósisakot az ár nem mindig tartalmazza. Utóbbi nekem már belegondolni is sok volt – a bangkoki közlekedés kultúrája csak hangyányit követi jobban a szabályokat, mint mondjuk az indiai (értsd: például kanyarodó járművel szemben a gyalogosnak csak menekülési esélyei vannak). Ezzel együtt a helyiek nem nagyon vannak oda ettől, simán felpattannak kiskosztümben és körömcipőben is, aztán uccu neki.

Sorbanállás az ideiglenes robogó taxiknál

Próbáltam egy jobb képet is csinálni a fenti sorról, a fényképezőm viszont ekkor döntött úgy, hogy a légkondis szoba által teremtett 23°C és a kinti 36°C közötti különbséget már nem tudja kompenzálni – egy perc alatt mindene bepárásodott, a további képekkel várnom kellett 10-15 percet, míg rendesen átmelegedett…

Páratartalom vs. fotómasina 1:0

Így közben elindultam a felfedező útra, kapásból véletlenül betévedve a Chulalongkorn Egyetem kampuszára. Mivel amúgy is szeretek egyetemi kampuszokon grasszálni – hatévi tapasztalat, hogy ilyen helyeken ritkán háborgatják az embert, ha olvasni, frizbizni vagy fűben hason feküdni szeretne – gondoltam körülnézek.

Liánok, vízinövények, egy sor fura zöldség :)

Otthon ez egy virágbolt kirakatának elmenne

A testedzés jó, meg minden – csak a színválasztást nem tudom mire vélni.
Biztos akciós volt a rózsaszín festék.

Az egyetemi kitérő után elindultam a Chao Phraya folyó felé – rengeteg helyen ajánlották a folyó hajótúráit.

A metró emelt világa

Bevetésre készen - mint a bombázók az anyahajón

A Chao Phraya egyébként sokat kanyarog Bangkokon belül, plusz van egy rakás csatorna, így a tömegközlekedés egy része is vízen zajlik – erről még majd mesélek később is.

Bangkok vízi útjai

A Chao Phraya barna vize

A folyó mentén a legmodernebbtől a tradicionális thai házakig minden akad

Persze leginkább teljesen összevissza és keverten

A cölöpökre épült házaktól…

... a templomokon és…

…kaszinókon keresztül…

… a kisebb-nagyobb szállodákig

A hajók orrán szinte mindig akad valami díszítés – a színes kendőtől…

… a hatalmas virágfűzérekig :)

A dolog pontos okát nem tudom, talán valami olyasmi lehet, amiért a hollandok szerettek sellőnek álcázott tehenészlányokat faragni a hajóikra. Vagy a vikingek sárkányokat. Nem id tudom, a jószerencse és/vagy az elrettentés érdekében.

Turizmus a köbön

Zárókép – a csúcsos thai tetők, néha megpróbálják ezt a stílust az új,
20-30 emeletes házakra is átvinni… az eredmény néha igen sajátos :)