Cupcakes and the West Village

Mai szösszeszenetem is még new yorki alapokra építkezik – a West Village-ben jártunk Mókus ügynökkel, reggeli séta gyanánt. Ezt a városrészt alapvetően még mindig a 19. század végén épült házak uralják, így egyik-másik utcában egészen London-érzete van az embernek. A környező negyedek és a Hudson-part persze már más körítést adnak a dolognak; mint amikor az ember Londonban grasszál; de ettől (is) West Village a West Village.

One way… or another

Apróságok

Lámpás virágládával

Hívogató szállás

Hudson-part – középen az épülő One World Trade Center

Hoboken Terminal

Utóbbi New Jersey egyik legnagyobb tömegközlekedési csomópontja; indulnak innen elővárosi vonatok, metrójáratok Manhattanbe, HÉV-szerű járatok és buszok szanaszéjjel New Jersey-be; valamint kompok is – utóbbiak kikötője látszik a képen. Ez egyébként nagyon jellemző egész New Yorkra és környékére; hogy a tömegközlekedése – még ha kicsit koszos és lehasznált is – de óriási kapacitású és valóban működik. Ez az Államok többi városában csak elvétve jellemző.

New Jersey skyline

Banyák turistásat játszanak

Árnyak a stégen

A hudson-parti kitérő után visszatértünk a West Village-be.

Tűzlépcső és mókuslépcsővel

Tejüveg

Bringás-lámpásos

Zsalu és garázsajtó

Tükörben

Csak a terepjárók aránya árulkodik arról,
hogy nem londoni utcáról van szó

Boltívek

Vörös és fekete

Azért néha egy-egy ilyen is akad :)

Divatipar a négyzeten – bár nem tudom, hogy ezek
a sertések pontosan mit reprezentálnak a Marc Jacobsnál...

Pihenésképpen betértünk a Magnolia Bakery-be, ahol nagyon jellegzetes cupcake-eket és egyéb sütiket lehet kapni. Amerikában a standard sütiméret is más, mint nálunk, mondhatni az XXL a normál. Ráadásul mindenre eszméletlen adag krémet tesznek; különösen a cupcake-ekre; ami lehet nagyon finom, de pocsék margarin-izű is – jobb ésszel bevásárolni belőlük. Mindenesetre ha már egyszer benéztünk, gondoltam, kipróbálom a legjavát és beneveztem egy Red Velvet Cupcake-re…

– itt még a dobozban rejtőzik –

… amely ételszínezővel vörösre színezett piskótatoronynak bizonyult; de legalább finom vaníliakrémmel és nem 1 centis margarinréteggel a tetején. Ezzel együtt nem győzött meg a cupcake-ek iszonyatos népszerűségének megalapozottságáról, véleményem szerint a cheesecake sokkal, de sokkal ütősebb találmány (talán mert a krémsajtba nem lehet annyi margarint/vajat keverni).

Classic Red Velvet Cupcakes

A cupcake és Mókus pumpkin muffinja (amit egyedül nem bírt megenni) okozta cukorterhelés ellensúlyozásaképpen még egy utolsó körre indultunk a West Village északi részén, újabb és újabb londoni utcákat felfedezve.

Kiskertes

Fekete korlátok

Tavasz van :)

Manhattanben nagyon ritka, hogy a házaknak kertje, vagy akár picike udvara is lenne; ezért szinte minden, ami európai házakban hátul van, előre kerül; a biciklik, a növények és a kukák is. Reggelre a szemeteszsákok is a házak előtt gyűlnek – elég furcsán fest a város kora reggel a hatalmas szemeteszsák-kupacokkal, különösen a boltok előtt, ahol minden nap számottevően több hulladék keletkezik, mint a háztartásokban. És persze a hulladék forrása sem az ajtó alatt diffundál be a mindenféle shop-okba – vicces látni érkezéskor az utcán tornyosuló készleteket :)

Áruszállítás

Nem sokkal később búcsút intettünk a West Village-nek, aztán visszagaloppztunk a szállásunkra, ahol – még mindig cukortúltengéstől szenvedve – későbbre halasztottuk az ebédet is. Némi déli pihenő után sort kerítettünk erre is, aztán búcsút vettem Mókustól (remélhetőleg csak rövidebb időre), hogy fejest ugorjak az éjszakai hazaútba.