A Tongariro Alpine Crossing (beszámoló itt és itt) után másnap ellátogattunk a
Taupo Volcanic Activity Centre-be, hogy még többet megtudjunk az elképesztő
környékről, ahol mászkáltunk.
A
Volcanic Activity Centre-ben rentegeg érdekességet találtunk az Északi-sziget
vulkánjairól, a Déli-sziget földrengéseiről, meg arról, hogy ezzel hogy
küzdenek meg az új-zélandiak a mindennapokban.
Utóbbi
jó 350 kilométer hosszú, 50 kilométer széles – legdélebbi vulkánja a havas
Ruapehu, a legészakibb, még felszíni pontja Whakaari, vagyis White Island, mely
meglepő módon szintén egy vulkán, Új-Zéland partjaitól 50 km-re. Szinte
folyamatosan aktív, 2012-2013-ban több, nagyobb kitörése is volt.
Földrengés-szimulátor
– gyakorlatilag nem lehet egy helyben
megmaradni a padokon, hiába ül és kapaszkodik az ember
megmaradni a padokon, hiába ül és kapaszkodik az ember
A
Ruapehu kitört 2007 szeptemberében, de még előtte, márciusban a krátertavat
visszatartó tefragát átszakadt és jó másfél millió köbméter hamu, sár és víz
lahar formájában alázúdult a hegyen – majd végig a Whangaehu folyó völgyében.
Mivel nem először fordult elő lahar a Ruapehu környékén, már működött a
riasztórendszer, lezárták a környéken az utakat és a vasúti pályákat, senkit
nem engedtek a lahar útvonalába.
Elődjét
1953-ban elmosta egy lahar, pár perccel azelőtt, hogy áthaladt volna rajta a
Wellington-Auckland expressz. Ez volt Új-Zéland történetének legsúlyosabb
vonatbalesete.
A
film, amit a bemutatóhelyen is láttunk, arról is beszámolt, hogy külön kellett
győzködni a síelőket, hogy menjenek már le a hegyről, miközben ők azt
magyarázták, hogy de hát ez csak egy kis hamu…
Folytatása
következik :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése