Quake City

Az apostolok és a Great Ocean Road valójában az utolsó programunk volt Ausztráliában, másnap még némi szaladgálás és szuvenírbeszerzés után útnak kellett indulnunk... egyelőre még nem hazafelé, hanem a következő etap helyszínére. Irány Christchurch, Új-Zéland :)

Sydney-i átszállással potom nyolc óra az út Melbourne-ből Christchurchbe – újra és újra meglepett bennünket, hogy arrafelé valójában minden mindentől távol van, csak Európából tűnik úgy, hogy ezek egy rakáson vannak. Christchurch 350 ezer lakosával Új-Zéland Déli-szigetének legnagyobb városa és egyben az ország harmadik legnagyobb települése a másfél milliós Auckland és a négyszázezres főváros, Wellington után.

Csak hogy fejben el tudjátok helyezni.

Christchurch-öt és környékét 2010-2011-ben több erőteljes földrengés érte. Néhány ismerősünk éppen ott tartózkodott 2010 szeptemberében, amikor egy Richter-skála szerinti 7,1-as földrengés rázta meg a várost – így követtük, hogy mi történik. Szerencsére az épületekben esett káron kívül nagyobb baj nem történt, néhány órával a rengés után mi is elértük ismerőseinket, akik jelentették, hogy minden rendben, de azért félelmetes élmény volt. Nekem Japánban volt szerencsém földrengéshez, egy 7,3-ashoz, de éppen vonaton ültem, így nem tudtam teljes valójában megtapasztalni. Lehet, hogy ez nem is olyan nagy baj, földrengés-szimulátorban azóta mutattak egy 6,5-öst, pocsék érzés, mikor bárhogy kapaszkodik az ember a padba, csúszkál rajta össze-vissza, ülve. Képzeljétek el ugyanezt otthon a saját ágyatokban… Brrr. Szóval Christchurch megúszta a 2010 szeptemberi földrengést áldozatok nélkül, viszont fél évvel később, 2011 februárjában egy kisebb, viszont közelebb kipattant, Richter-skála szerinti 6,3-as földrengés sokkal nagyobb bajt csinált a már összerázott és statikailag neccesebb állapotba került épületek miatt – 185 áldozattal járt a katasztrófa. Négy hónappal később két újabb, 6-os feletti utórengést regisztráltak pár kilométerrel a város alatt, így további megtépázott épületek adták meg magukat. Christchurch azóta próbál regenerálódni.

Volt

Nincs :(

Lóg az eső lába az Avon folyó felett

Szomorú tükörkép

Christchurch belvárosában nagyjából háromféle épületet láttunk, a lebontottat (üres telkek), a bontásra/újjépítésre várót (bedeszkázva, körbekerítve) és a néhány, újonnan épített könnyűszerkezeteset.

Lezárva

Bedeszkázva

A katedrális félig összeomlott, az állapotfelmérést is csak
 drónokkal tudták megcsinálni, túl veszélyes lenne bemenni

Kilátás a reggelink mellé az újjépülő Christchurch-csel

Az a zsiráf nagyon tetszett az ifjabb generáció
 arra járó tagjainak :)

A belvárosban az egyik új épületben kapott helyett a Quake City (’Rengésváros’) nevű kiállítás, amit persze hogy megnéztünk. Egyszerre volt elgondolkodtató, megdöbbentő és érdekes, ugyanakkor azt is lehetett érzékelni a kiállításból, hogy a helyiek próbálnak nem belebetegedni a történtekbe.

A 7,1-es sör

Az első 7,1-es rengés egyik utórengésének következtében ugyanis az egyik helyi sörfőzdében megszűnt egy időre az áramellátás és leállt a termelés, az éppen erjedő sör pedig tovább maradt a tartályokban – aminek az eredménye erősebb alkoholtartalom lett a szokásosnál. Ezt minősíthették volna selejtnek is, de helyette különkiadás lett belőle, AfterShock (Utórengés) néven, 7,1%-os alkoholtartalommal. Szerintem remek megoldás!

A kiállításon bőven esett szó a mentési
 munkálatokról – fontos szereplők

Eredeti felszerelés

Megemlékezés az áldozatokról –
185 üres szék egy, már üresen álló telken

Az épületkárok nagyrészt a belvárost érintették – itt volt ugyanis a legtöbb, régi kőépület, melyek nem bírták már a sorozatos, erős rengéseket. Egyes külvárosi területeket viszont a talajfolyósodás (liquefaction) tett teljesen lakhatatlanná. A jelenség rendszerint földrengések közben fordul elő, ilyenkor a szilárd halmazállapotú, vízzel telített talaj a rázkódás okozta tömörödés hatására folyékonnyá válik és szilárdságát vesztve deformálódik. Például ha pár méterrel a felszín alatt van egy ilyen, csak fél méter vastag réteg, az egész elindul felfelé a réseken, repedéseken és eláraszt mindent a felszínen harminc-negyven centi vastagon… Szántóföldet, kertet, nappalit. Christchurch egyik városrésze alatt pont ilyen rétegek helyezkednek el.

A liquefaction eredménye

Nagyjából így kell elképzelni –

 kerti csendélet iszappal töltött ruháskosárral

Egész utcák vannak, ahol lezárták a házakat, mert miközben elárasztotta őket a folyóhomok, persze meg is süllyedtek vagy fél méterrel (ugye hiányzik alóluk fél méter homok) és nem sok értelme van őket ezen a területen újjáépíteni… Az újjáépítést egyébként a közművekkel kezdték (ha félméteres repedések keletkeznek a talajban, azt a csövek, kábelek sem ússzák meg), aztán elkezdték helyrehozni az utakat és most itt tartanak, többek között azért is néz ki így a belváros.

A takarítás munkálatokban rengeteg önkéntes segédkezett, alábbi volt a kezdőcsomag.

Pormaszk, kesztyű, naptej,
 fertőtlenítő gél és energiaital – 21. század

Persze hetekig eltartottak ezek a munkálatok, közben meg se víz, se áram, se csatorna. Utóbbi maradt a közműlista végére, a kiállításon viszont itt is egy humorral megáldott oldalát emelték ki a dolognak: a helyieket ugyanis arra kérték, hogy a csatornarendszer maradékának megőrzése érdekében ne használják a benti wc-iket, hanem oldják meg máshogy az ügyet. Egy honlap versenyt szervezett ’A legmenőbb kerti illemhely’ témában, fotókkal lehetett nevezni.

A legjobbak :)

Christchurch egyik jelképe a város katedrálisa volt, melyet az 1800-as években építettek. A további sorsa még kérdéses, sajnos egyáltalán nem egyértelmű, hogy meg lehet-e menteni.

Darabokban

Az elgörbült kereszt

Az egyik öreg ajtót is kiállították –
 az elmúlt jó 150 jegyzeteivel együtt

„Erős földrengés, este 10:50, 1929. március 9. szombat”

Pár hónappal később még egy, azzal a kiegészítéssel,
 hogy a katedrális órája megállt a rengés után

Egy héttel később már csak annyit írtak,
 hogy még egy rengés... csak a 'pfff' hiányzik előle

Azért a katedrális-ajtón is volt jópofa részlet –
talán a kórus különböző szólamainak létszáma? :)

Szóval Christchurchben és környékén korábban sem volt ismeretlen dolog a földrengés, sokan mégis a mostani rengések után elgondolkodtak, hogy szeretnének-e továbbra is Christchurchben, illetve a környékén, Canterbury megyében élni, ha ilyen rendszerességgel jönnek a nagyobb rengések.

Meg a kicsik naponta többször

Ezen honlapon folyamatosan lehet követni az érzékelt földrengéseket, az elmúlt 24 órában (most, ahogy így írom a bejegyzést) például hármat éreztek Új-Zéland területén, melyből kettő kisebb volt, egy 4,1-es magnitúdójú viszont már a közepes kategóriába tartozik. És akkor a szeizmográfok által regisztrált napi több tucatról (több százról?) szó sincs. Ha Ausztráliában az élővilág veszélyes, Új-Zélandon a talpunk alatt levő föld és minden, ami rajta van. Az Északi-szigeten meg még vulkánok is vannak…

A Quake City után még sétáltunk egyet a belváros közepén levő kis konténervárosban – a rengések után ugyanis ez volt a leggyorsabb megoldás a mindennapi élet helyreállítására és egyelőre most is ez tölti be a városközpont funkcióját.

Ebben a kávézóban reggeliztünk az emeleti ablak mellett

A mögötte álló parkolóház le van zárva,
 mint szinte minden – statikai okokból

Bank

Bevásárlóutca

Kirakat

Épül a jövő

Közben azért igyekeznek a múltra is odafigyelni

De döbbenetesen hosszú a használhatatlan épületek sora

Bedeszkázott foghíjak

A lépcső meg egyszerűen csak úgymaradt a rengések után

Chirstchurch

Azért a borongós bejegyzés végét szeretném felfelé kanyarítani az alábbi képpel – Új-Zélandon rendezték ugyanis 2011 őszén (néhány hónappal a földrengések után) az esedékes rögbi világbajnokságot, melyet aztán meg is nyert az All Blacks, a ’nemzet büszkesége’ új-zélandi rögbiválogatott. Az All Blacks minden nemzetközi meccs elején eljár egy hakát (maori harci táncot), harci üvöltésekkel és döngő léptekkel. Ilyet.

’Te jó ég! Ne, még egy utórengés!
Á, csak egy újabb tetves haka!’