Tongariro Alpine Crossing

Rotorua után különleges dolog következett: ugyanazon a helyen aludtunk, két egymást követő este is :) Ez nem sokszor fordult elő új-zélandi látogatásunk alatt. Máshogy viszont kicsit vadmalac-dolog lett volna bevállalni a Tongariro Crossing túra jó 20 kilométerét – kb. 1000 méter szinttel megfűszerezve. Szóval előző este már Turangiban vertünk tábort, hogy másnap reggel húsz percet kelljen csak vezetni a parkolóig, ahol felszednek majd bennünket a hegyi shuttle busszal. A Tongariro ugyanis egyirányú buli egy nap alatt és nem ugyanoda ér vissza az ember, mint ahonnan elindult.

Középen baloldalt látjátok a nyilacskát
 – Tongariro Crossing (kép innen)

És a zsebrevágható verzió az útvonalról

Az autót letettük reggel hét után nem sokkal a Ketetahi parkolónál (daily úti cél) és vártunk a kis mountain shuttle-re. Már útközben néztük a hegyoldalt, hogy gyanús pamacsok jönnek kifelé belőle, a Tongariro és testvérkéi ugyanis aktív vulkánok. Mármint a pamacsok mellett 2012 novemberében hamu is érkezett, jó négy kilométer magasra kilövellve, ennyire aktív :) Egy kiszolgált iskolabuszban le lehetett rendezni reggel a buszjegyet, meg kaptunk kávét is, megkérdeztük, hogy ez így errefelé tényleg mindennapos-e. Ugyan az ember elolvassa az útikönyveket, megnézi a neten, amit csak lehet, aztán plöztlich ott van előtted a hegy, azt dől belőle a cucc.

Ni.

De mondták, hogy semmi gond, ez völlig normal, kb. minden nap ez van két éve, hol kicsit több, kicsit kevesebb, de majd figyeljünk az ’active volcanic hazard’ táblákra és fogadjunk szót az instrukcióknak. Illetve, az sokkal nagyobb gáz lenne, ha hirtelen nem jönne ki több ilyen kis pamacs a hegyből, mert a forrás nem szűnik meg, ha nem jön ki semmi, az azt jelenti, hogy valami miatt bennragad, aminek jó eséllyel pukkanás = vulkánkitörés lenne a vége.

Szóval a kis pamacsoknak alapvetően örülni kell :)

A pamacsok forrása a Tongrariro vulkán Te Maari nevű krátere, mely 1897 után először 2012 augusztusában lépett működésbe, akkor jó 10 ezer köbméter hamut és vulkáni bombákat köpködve. 2012 novemberében bekövetkezett még egy kisebb kitörés is. Azóta pamacsok, elnézést, aktív fumarolák vannak, meg kénszag. De néha több kilométeres körzetben :)

A Tongariro szomszédja, a Ruapehu

A Ruapehu Új-Zéland legaktívabb vulkánja. 2007-ben tört ki utoljára, de mivel hó és gleccserek vannak a tetején, a kitörései igencsak vehemensek tudnak lenni. Utóbbi kép már a kis hegyibuszból készült, robogtunk a túra kiindulópontja felé.

Nekiindultunk

Balra a Tongariro, jobbra az egyik kúpja, a Ngauruhoe – külön
 vulkánként szokták emlegetni, de valójában a Tongariro része

Hogy könnyebben el lehessen képzelni a terepet – kép innen
a Ruapehu az egésztől jobbra található, a középen induló,
szürke csík a crossing útvonala

Szűkül a völgy – valójában jobbra-balra
 megszilárdult lávafolyások vesznek körül

Azért nem mai darabok – bőven van rajtuk élet

De vannak „egészen frissnek” tűnő formációk is :)

A Ngauruhoe tornyosul

Ismerős lehet a fizimiskája, ő játszotta a Végzet Hegyét a Gyűrűk Urában. Persze utólag megdolgozták egy kicsit speciális effektekkel. Ilyesmire.

Mocsááár

Közelkép

Megkövült lávatüskék

Oldott tápanyag is van elegendő

Apróság

Itt kifejezetten jól látszanak a lávafolyások

Harangvirág :)

Kiszáradt patakmeder

Az ’Alpine’ kifejezést utólag adták hozzá a Tongariro Crossinghoz – ugyan nem pont alpesi táj, de az időjárási körülmények hasonlóak lehetnek, vagyis nagyon hirtelen és nagyon gyorsan változhat az idő, tűző napsütésből villámgyorsan lehet köd, eső, hó és üvöltő orkán. Bizonyos magasság felett se növényzet, se semmi, hogy megvédje a túrázókat az elemektől, így mindenkinek réteges öltözetet, elegendő inni- és ennivalót, valamint elsősegély-készletet javasolnak. Mivel a 2000-es évek elejétől egymás sarkát taposták a kirándulók és sokuk viszonylag felkészületlenül érkezett a helyszínre, úgy gondolták, hogy az 'Alpine' elnevezéssel talán el lehet gondolkodtatni egy kicsit a lelkes vállalkozókat, hogy mivel érdemes készülni a túrára. Bejött, de az elején még tartottam tőle, hogy a degeszre tömött hátizsákom lesz a nap nyűgje.

Lávarétegek

Soda Springs Falls – körülbelül idáig könnyű az útvonal

Innentől fel van rántva a púpok közé

Erózióvédelem – rengetegen mennek végig
 az útvonalon nap mint nap

Ngauruhoe

Kifújtuk magunkat - nem rossz a látvány :)

Lávaaa – egyébként mind a Tongariro,
 mind a Ngauruhoe andezittel dolgozik

A Tongariro csúcsa – a távolabbi pukli, 1978 m

Mount Doom - A Végzet Hegye

Belőle is jönnek pamacsok, ha nem is annyi,
 mint a Te Maari kráterből

Meg lehetne mászni ezt is, de kb. 300 méterrel magasabb
 a Tongarirónál, meg csöppet nehezebb a terep

Szóval mi maradtunk utóbbinál, ez már a South Crater

Poros bakancsok

A jobb szélen kell majd elkezdeni felmászni és végig
 a peremen, ha el akarunk jutni a Tongariro csúcsára

A South Crater tulajdonképpen a Tongariro és
 a Ngauruhoe között elhelyezkedő fennsíkszerűség

Holdbéli táj a gerinc túlsó felén is

Tényleg nem nagyon van hova húzódni, ha beüt a szutyok idő

Forgalmi helyzet

Színvilág

Szépséges

Cukiságok a kövek között

A pukli már a Red Crater széle,
 arra halad tovább a crossing útvonala

Bagoly mindenképpen fel akart menni legalább az egyik csúcsra – azt beláttuk, hogy most így a Ngauruhoéra felszaladni botor vállalkozás lenne, de a Tongariro csúcsa egy olyan másfél-kétórás kerülőnek tűnt, így elindultunk arrafelé.

Nyehe, még mindig jó a kilátás

Utaznak felettünk a bárányfelhők

Vicekvacak a kövek között

Lokális gerinctúra

A túlsó oldal – a kék tó a Blue Lake

Magasságban már bőven lefelé van,
 de kilométerben körülbelül az a fele

Balra a lapos tetejű valami egy megszilárdult lávató :)

És csúcscsoki-time!
A Ngauruhoe és a Ruapehu a Tongariro tetejéről :)

Meg két kalaposmajom :)

South Crater felülről

A Végzet Hegye árnyékba borul

Bagoly a hegyen

Ott lent kanyarog az első három kilométer :)

Zsebi a hegyen

Folytatása következik :)