Rotorua

Auckland után nekiindultunk az Északi-sziget vidékének is. Első megállónk Rotorua volt – a város a Rotorua-kaldera mellett fekszik. A vulkán utolsó nagyobb kitörése 240 ezer évvel ezelőtt történt, azóta a kaldera feltöltődött vízzel és voilá, így lett a Lake Rotorua. A tó és környéke a mindenféle utóvulkáni működésről híres, van bugyogó, gőzölgő, rotyogó, kicsit büdös, nagyon büdös, meleg, még melegebb és forró bigyó vagyis fumarolák, iszapfortyogók, szolfatárák és gejzírek szabdalják a tájat. Van egy csomó strand, spa, fürdő, gyógyvíz, de vannak geotermális bemutatóhelyek is – szétszabdalva sok kis helyszínre, megfejelve szép belépőkkel. Így végül kiválasztottuk egyet, a Te Puiát, ahol a geobigyók mellett a maorik életével foglalkozó kiállítás is van.

Auckland környéke – ennyi sáv
 szerintem nincs máshol egész Új-Zélandon

Úti cél

Lake Rotorua műholdfelvételen (kép innen)

Első nap kipróbáltuk a polinéz fürdőt – sok kicsi medencében különböző hőmérsékletű vizeket lehet kipróbálni, egészen 52°C-ig. Utóbbi már szerintem az embertelenül meleg kategóriába tartozik, nem is szabad benne tíz percnél többet ázni.

Bagoly másnapi reggelije :)

Másnap a programot nagyrészt a Te Puia jelentette. Tavaly szeptemberben, Yellowstone-ban az Old Faithfulnál ücsörögtünk, mikor megütötte a fülünket egy másfél magyar mondat: „Emlékeztek arra a kxxvanagy gejzírre a folyóparton, Új-Zélandon? Mi is volt a neve?” Mire felfogtuk, már tovább is állt a három magyar úriember, de azóta megmaradt a sztori és feltett szándékunk volt, hogy megkeressük a kxxvanagy gejzírt a folyóparton, ha már egyszer eljöttünk idáig. (A szóhasználatért elnézést, idézni csak pontosan, szépen…)

Íme, szerintünk megfelel a leírásnak :)

A húsz percenként, szinte
 menetrendszerűen kitörő Pohutu Geyser

Folyópart

A Te Puiát egyébként szállodák veszik körbe, annak ellenére,
 hogy a kénes kigőzölgések miatt kifejezetten büdös van. Mindig.

Nem csak gejzírek laknak errefelé

Hanem melegvízű források

Szinte krémes iszapfortyogók

Pillanatkép

Trutymó

Azért vannak egészen szép színű, forró tavacskák is

De a legnépszerűbb az iszapbluggy-bluggy

Hatalmas buborékokkal

A geoszépségek után körülnéztünk
 a maori bemutatóhelyeken is – a tanácsterem mennyezete

Két műhely is van a Te Puiában,
 ahol meg lehet nézni, hogy készülnek a faragványok

Illetve a levélből font használati tárgyak

A műhelyek után még benéztünk a kiwiházba is –ahol nem a gyümölcsök, hanem a madarak laknak – de mindkét, szolgálatban levő kiwi éppen az alvódobozában teljesítette a műszakot, így a zöldes fényben (a kiwi éjszakai állat) csak a dobozok sarkában szuszogó gombócokat lehetett látni - kamerákon keresztül :(

A kiwik után kicsit elszontyolodva
 visszasétáltunk még egy gejzírkörre

Készülődik a Pohutu

A kitörését mindig megelőzi
 a ’Prince of Wales Feathers’ gejzír műsora

Mire utóbbi jó 9 méteres vízoszlopot köp, a Pohutu is rákezdi

Teljes program

Szolfatára a Pohutu szomszédságában

Az apró Lake Waukaukau – jópofák ezek a maori nevek :)

A Ngararatuatara ('cooking pool') forrás –negyed óra alatt
 megfő benne a kukorica

Az a helyzet, hogy pár nap reggeltől-estig Yellowstone után a Te Puia nem volt ránk akkora hatással, mintha itt láttunk volna életünkben először gejzírt. Érdemes volt mindenképpen megnézni, de valahogy nagyobb területre és kicsit több látnivalóra számítottunk – lényegében három óra alatt végigjártuk, úgy, hogy a kiwiknél és a Pohutunál kétszer is jártunk. Szóval ha valaha valakinél kérdéses lesz a dolog, először kell Új-Zélandra jönni gejzírt lesni, utána irány Yellowstone :)

Zárókép – kötött pizsamás fa az egyik belvárosi utcából :)