Vasárnap délutáni pihenőséta Liepājában

Karosta után kellően megfáradva betértünk ebédelni Liepāja egyik legjobb éttermébe, ahol ismét megállapíthattam – az általános ízvilágot és az étkezési szokásokat tekintve is inkább Kelet-Európában szocializálódtam; vagyis végre anélkül ehettem egy hatalmas adag finom kaját, hogy aggódnom kellett volna azon, hogy hol rejtenek el benne random párolt zöldségeket, vagy hol borítják le minden féle büdös sajttal. Igen, még mindig vannak nézeteltéréseim a svájci konyhával.

Koktél-tájm – erre már elsőtisztem,
Zsebibaba is kíváncsi volt

Ebéd után elindultunk egy kis belvárosi sétára, felfedezendő Liepāját, mint metropoliszt.

Egyetem

Skandináv hatás

Moziplakát – igen, átírják az angol neveket

Ezen meg végképp kifeküdtünk mindketten :)

Liepājában egyébként nem csekély orosz kisebbség lakik, majdnem 50%, így a város tulajdonképpen kétnyelvű, nem véletlen, hogy ez a második tanult nyelv az angol után az iskolákban.

Liepāja himnuszának egyik versszaka – szobor formájában

Fa és fa

Séta közben csatlakozott hozzánk Márti egyik ismerőse, Geoff, négylábú kísérőjével; Naikijs-szal. (Ejtendő: „Nájkísz”.) Az előző beszámolóban szereplő Karosta mellett Liepājában van egy igazi "beach" is, tulajdonképpen több kilométernyi, homokos tengerpart; a belvárostól nem messze. Nyáron ez tényleg strandként funkcionál; bár azért nem lagúna jellegű pancsoldára kell gondolni; a Balti-tenger vize nyáron is hideg. Balaton-vízen nőtt embernek mindenképpen.

Homokbuckák mögött lapul a tengerpart

Kiértünk a bícsre

Ági, Márti és Naikijs

Napfény

A tengerparti kitérő után ismét a város utcáit róttuk, sőt, Geoff megmutatta a kedvenc kávézóját is, ahol egyértelműen életem egyik legfinomabb capuccinójával sikerült találkoznom. Kár, hogy ennyire messze mind Zürichtől, mind Budapesttől.

Ablakok

A gazdival – Naikijs egyébként külön szalonnatálat kapott,
hogy nyugton maradjon és ne akarjon folyton beleinni a capuccinókba

Apró kincs a falon

Naikijs felfedez

Kávézás után hazafelé Mártiék még bemutatták nekem Liepāja, Lettország és a balti államok első rockcafé-ját, amiről a város az utóbbi években híres volt – szépséghibája a dolognak, hogy nemrég bezárták; így most utóbbiak első tönkrement rockcafé-ja.

Closed

Záróképként pedig íme, a hétvége hivatalos fotója:

Köszönöm szépen, Márti! :)

Ja, és egyébként Márti beszámolója a hétvégéről itt taláható :)