Rīga – a lettországi kitérő :)

Rīgába elsősorban az vezérelt, hogy terepszemlét akartam tartani Titkos ügynök munkaterületén, Liepājában – és mivel ott mostanában nem nagyon akad nemzetközi repülőtér, kis kitérőt kellett tennem Rīga, és mint később kiderült Frankfurt felé.

Odaúton életemben először nem értem el a repülő csatlakozását, mivel már azelőtt felszállt a Rīga felé tartó gép Frankfurtból, mielőtt a Zürichből érkező letette volna a kerekeit a kifutópályára. Így nehéz átszállni. Zürichben még azt az információt kaptuk, hogy forgalmi okai vannak annak, hogy 50 perccel a kiírt indulási idő után még mindig a kapunál állunk. Ez önmagában még nem lett volna behozhatatlan, rövid repülési idővel (utóbbi mindig rövidebb, mint a kiírt időpontok) és viszonylag gyors landolás után még éppen elérhettem volna a másikat. Viszont miután még további 15 percet álltunk Zürichben; 30 perces út után meg még 20-at köröztünk Frankfurt felett, már a gépen bemondták, hogy a Rīgába tartó utasok következő állomásának a Lufthansa Service Center-t javasolják. Némileg rosszul esett, bár nyilván okuk volt a forgalmi viszonyok kapcsán a helyzet ilyen kezelésére. Mind Zürichben, mind Frankfurtban káoszos tud lenni az este 6-7 óra könyéke, ilyenkor sok a bejövő és kimenő járat, sok az átszálló utas; ezért ha az egyébként szorosan egymás mellé rakott járatok közül egy késik valami miatt, azt néha nehéz visszailleszteni a menetrendbe és/vagy új slot-ot szerezni neki – ez egy 15-20 perces időablak, amiben az adott járatnak felszállási/landolási lehetőséget tudnak biztosítani egy adott reptéren. Mindez kizárólag a biztonsági előírások miatt van így; ezeket meg inkább tartsa be mindenki és vigyenek el késve A-ból B-be; mint ne adj Isten darabokban; de azért hirtelen nehezen fogadja el az ember, hogy nem a tervek szerint mennek a dolgok.

Szóval Service Center, egy elég szenvtelen hölgy közölte, hogy ma már nincs másik járat Rīgába, helyette ez és ez az XY frankfurti reptéri hotel címe, a kisbusz az egyes bejárattól megy, ez a vacsorajegy, ez meg a holnap reggeli járatra a boarding pass, jó éjszakát. Így hát bánatosan felhívtam Mártit, hogy bizony csak holnap dél körül érek Lettországba, elsompolyogtam a hotelbe és úgy döntettem, hogy öröm az ürömben, legalább megpróbálom behozni az előző éjszakai bangkoki dolgozós hazaút okozta alváshiányom. Reggelinél még – kicsit füstölögve, hogy már úton kellene lennem Rīgából Liepājába – megpróbáltam kienni minden vagyonából a hotelt és a légitársaságot is; de svédasztal révén nem jártam sikerrel. Pedig körülbelül négyszer annyi kaját tömtem magamba, mint egy átlagos reggel – mindenkinek megvannak a maga határai. Azért annyi haszna is lett a dolognak, hogy késő délutánig nem nagyon voltam éhes, így nyugodtam fejest ugorhattunk Mártival egy ad hoc városnézésbe, mivel a programváltozást követően nem Saldusban (félúton Rīga és Liepāja között) találkoztunk, hanem a Rīgában. És ezen a ponton át is adom a szót a képeknek =)

Rīga, opera

A szocializmus évei itt (is) felejtettek egy óriás sörnyitót

Az északi éghajlat még hagyott itt egy-két jégtáblát

Lakatok és emberek

A macskás tető :)

Apróságok ládában

Évtizedek és évszázadok

Rīga egyébként engem részben Skandináviára, részben Oroszországra és részben otthonra emlékezet. Vannak színes, skandináv jellegű faházak, az emberek arcra sokszor oroszosak; viszont a panelházakról és a boltok kínálatáról (párizsi, vízizű trappista és túró rudi) otthon jut eszembe – ezzel szinte minden posztszocialista országban így vagyok. Az elmúlt évszázadokban egymásnak passzolgatták a területet a különböző birodalmak, ezek a vegyes hatások ma is látszanak; a jelenlegi eredmény igen érdekes keverék lett. Fel is került a bakancslistámra egy Litvánia-Lettország-Észtország túra, amit mondjuk Szentpéterváron lehetne befejezni :)

A Feketefejűek Háza – egy német kereskedőrend hagyta itt a XIV. századból

aDOORable, you too are =)

Ez a kis terecske meg egészen Fachwerkhaus-os

Az ördög a részletekben rejlik, még mindig :)

A rīgai séta (és Márti kedvenc mézsörének megkóstolása – nagyon finom) után elkutyagoltunk a buszállomásig és elindultunk Liepāja felé. A két város közötti távolság kb. 200 kilométer, az út azonban 3 óra – expressz busszal.

Latvia

Az országban ugyanis nincs autópálya, így kicsit körülményesebb közlekedni, mint mondjuk Svájcban, ahol a helyiek kedvenc hobbija az alagútfúrás és az útfelújítás. Komolyan. Tavasztól őszig megállás nélkül a kővel foglalkoznak, ütik, lapogatják, fúrják, pakolják, szállítják. Télen a hó miatt nem lehet, de akkor meg ezzel teszik ugyanezt. Kotorják, marják, lapogatják, ágyúzzák. Meg leginkább csúsznak rajta, de ez egy másik történet. Szóval hogy Lettországban nem nagyon van autópálya, ezért marad a jó öreg országúti 70-80 km/h óra és a tájbámulás – azért ez sem rossz program. Lettországban elég sok a az ilyen tanyaszerű házikó, szeretnek ilyenekben is lakni a helyiek. Nem csak hétvégére. Emelett elég lapos az ország, rengeteg a fenyő és a nyírfa, így kifejezetten tajgaszerű benyomást kelt. Minden tele van vízzel – különösen így hóolvadás idején – a folyók éppen hogy át tudják szuszakolni magukat a hidak alatt. A sápatag napfény egyelőre még csak a krókuszokat és hóvirágokat csalogatta elő – érdekes volt ez a február közepi hangulat így áprilisban :)