Azkaban

Khm… akarom mondani Alcatraz. Alcatraz valójában a sziget neve, melyen 1934 és 1963 között a nevezetes börtön működött. A szigeten első körben egy világítótornyot húztak fel, később katonai erődítmény épült köréje – ebből a korszakból erednek a szépséges kertek, amiket részben ma is lehet látni. Érdekes dolog, hogy csak egyetlen emlősfaj őshonos a szigeten, az éjszakai életmódú őzegér; míg kétéltűek közül a nagyon vicces nevű ’ösztövér siklószalamandra’ képviseli az osztályát. De ha jól sejtem, inkább a szigeten időszakosan (és a legkevésbé önszántukból) tanyát vert humanoidok, Al Capone és társai érdeklik olvasóimat, ha Alcatrazról van szó; szóval faunisztikai rovatunkat félretéve arra terelem a szót, hogy miért is a csíkos pizsama San Francisco legmenőbb exportcikke.

Alcatraz a katonai erődítményes időszakban vált először börtönné; első körben katonai foglyokat tartottak itt; azonban a ’29-es válság után a hadseregnek nem állt módjában fenntartani a nagyon drága üzemeltetésű börtönt; így alakították át 1934-ben szövetségi börtönné. Ez lett a hírhedt Alcatraz. Olyan rabok kerültek ide; akiket más börtönökben már kihúzták a gyufát, elsősorban a földrajzi elszigeteltség miatt – a San Franciscó-öböl hideg vize és erős áramlatai miatt úgy tartják; a szigetről lehetetlen úszva megszökni. ’A Sziklán’ – ez a beceneve – számtalan hírhedt fegyenc raboskodott; de talán tényleg Al Capone a legismertebb – tulajdonképpen ő volt a szervezett bűnözés első nagymestere; akit végül adócsalásért tudtak leültetni és összesen 5 évet töltött Alcatrazban. A börtönről, a szigetről és a fegyencekről elég sokat lehet mindenféle honlapokon olvasni, például itt, meg itt; én inkább a kirándulásról számolok be bővebben.

Alcatraz

Érkezési oldal

A tábla felirata arra figyelmeztet, hogy a büntetésvégrehajtási intézetből való szökési kísérletet vagy az abban való segédkezést a törvény bünteti – nehogy az legyen a gond a szokásjogban, hogy ’hát de kérem, senki sem mondta, hogy ezt nem szabad!’.

A ’70-es években tűzvészben elpusztult épületeknek
 ma csak a váza áll

A szigetet, mint látványosságot ma a National Park Service működteti; valahol vicces látványt nyújtanak a betonszigeten a klasszikus vadőrruhába (mint a Maci Laciban) öltözött idegenvezetők. Viszont nagyon profik, értik a dolgukat és talán kevésbé hatásvadász az egész bemutatósdi, mint a Warner Brothers stúdiójában. De csak árnyalatnyival. Mármint hogy mégiscsak 500 kilométerre vagyunk Hollywoodtól; az amerikai közönség meg hátborzongást és kísérteties rácszörgést vár; hát akkor ezt adják az audio guide-on keresztül. Ugyanis az ember kap egy ilyen kis fülhallgatós ketyerét, szépen halad pontról pontra, miközben hangeffektekkel igyekeznek köréd varázsolni a börtön hangulatát; a történet szálát pedig egykori elítéltek; börtönőrök (correctional officer névvel illetik őket), a börtön egykori igazgatói és időnként a családtagjaik adják egymásnak. Mi tagadás; hatásos a kb. egy-másfél órás túra és előadás – a végére az ember egyszerre érzi szabadságharcosnak és jogosan elítélt bűnözőknek a rabokat; kegyetlen és korrekt fegyőröknek az őröket; közben pedig kéjesen viszolyog a helyszínek láttán. Furcsamód én azon tűnődtem, hogy vajon azok, akik itt ültek börtönben; vagy itt dolgoztak, vajon mit gondolhatnak a turisták hadáról? Gondolták valaha, hogy alig 50 évvel a börtön bezárása után egymás sarkát tapossák az emberek az Alcatraz feliratú csíkos pizsamákért?

Kertek és romok

Ez a kis ketrec az őröknek is nagyon kényelmes lehetett

Hat négyzetméter

Ez viszont „eredeti” koptatás…

Fényforrás

Börtönudvar – az üvöltő szél így áprilisban is hamar
elgondolkodásra késztet – legalábbis látogatóként határozottan

’A Szikla’ meglehetősen mostoha körülményeket jelent
az épületeknek is – a felújításban pedig már nem feltétlenül
a ’maximum security’ az elsődleges vezérelv

Folyosói látkép

Könyvtár, a kiváltság

Nagyrészt filozófiai témájú könyveket lehetett olvasni; egyes vélemények szerint egész Kalifornában nem olvastak annyi Hegelt és Proust-ot, mint itt.

A világítótorony – ma már automata működteti

Egyes épületeknek már csak a vázai vannak meg – díszletnek sem rossz

A megmaradt kertekből egész komoly botanikai gyűjtemény
lett – a sziget növényvilága 1972 óta védett

Kitekintés – Bay Bridge az öböl felett

San Francisco itself

Utóbbi képhez kapcsolódik az egyik történet, ami engem egy kicsit jobban megfogott a többinél – az egyik rab azt meséli, hogy a kikötőben a városiak Szilveszter este mindig hatalmas mulatságot szerveztek; ilyenkor a hangot el szokta hozni a szél a szigetre és lehetett hallani, ahogy az emberek zenélnek, nevetnek, tűzijátékoznak és egyáltalán élik világukat…

Azok a meredek utcák – ilyeneken jönnek-mennek a cable car-ok

Kövér tyúkok a szigeten – na ezek nem őshonosak

Röviden, tömören

(ford.: AZ. 1576 (az 1576-os számú alcatrazi fogoly) Frank Weatherman, a szigetet utolsóként elhagyó elítélt: „Az Alcatraz soha sem tett jót senkinek se.”)

Csak a szigeten kapható, „eredeti” Alcatraz csészék,
ilyenek voltak a rabok celláiban. Én akkor sem szeretném
ilyenből kortyolgatni a reggeli kávémat…

Turisták rács mögött

Letűnt idők nyomai

Viszont ami meg szépséges – kilátás a szigetről