Days of our Svájc: május 2013

2013. május 24., péntek

Cable car & friends

A san francisco-i cable car-ok (magyarul villamosnak szokták emlegetni; de ezek nem azok), a világ utolsó manuálisan működtetett ilyen járművei. Mára gyakorlatilag két és fél vonal maradt meg; ezeken kúsznak hegynek fel, hegyen le a cable car-ok, természetesen tömve turistákkal. A népszerűbbik (= kevesebbet kell érte gyalogolni) vonalnál képesek akár egy-másfél órát sorbaállni egy ride-ért; ami ráadásul tömegközlekedés létére nem is olcsó – 6 dollár. Azt hiszem, ez már turistatarifa.

Cable car vonalak (forrás: innen)

A mamuálisan működtetett annyit jelent, hogy a kocsit valójában egy acélsodrony húzza fel és engedi le a lejtőkön, míg a kocsiban a gripman (grip=megragadni); a vezető dönti el, hogy mikor; mennyire erősen „ragasztja” rá a kocsit az acélsordronyra; attól függően, hogy milyen a terep, milyen a forgalom, hol van kereszteződés; stb. Meglehetősen komoly koordinációt, odafigyelést és nem utolsósorban fizikai erőt kívánó munka ez; gripman-nek lenni kemény meló; nem is mindenki alkalmas rá – a gripman-eket köztisztelet övezi a városban.

Először a Bír-lak című sorozat jutott eszembe róluk,
még a Cartoon Network hőskorából :)

Sorakoznak

És igen, oldalt is lógnak rajtuk az emberek

Egész pontosan itt :)

Fordítókorong

Bizony, kézzel

Majd pedig fülön fogják és behúzzák a megállóba

A forgalmasabbik vonallal meg sem próbálkoztam; úgy voltam vele, hogy nem éri meg 50 percet sorba állni egy 20 perces utazásért, cable car ide vagy oda; viszont azért még elsétáltam megnézni a Powell & Mason vonalat; itt nagyjából addigra teltek meg a kocsik, mire megérkezett a következő (5 perc); viszont rogyásig. Esély nincs később felszállni, az állóhelyek is tele szoktak lenni. Kaptam is egy lifegő indiai (de mint kiderült Új-Zélandon felnőtt) kissrácot a lábam elé, kedélyesen rám pakolta a hátizsákját, meg előhúzott belőle egy csinos kis fotómasinát, nagyobb objektívvel; mint a feje, aztán fél kézzel kapaszkodva nekiállt fotózni az időnként nagyokat ugrató cable car-on – mégiscsak százéves technológia. Mindenesetre van még hova fejlődnöm a turistáskodást illetően :)

Kanyarvétel

Dimbes-dombos utcácskák

Minden tiszteletem azé, aki itt életvitelszerűen bicikilivel közlekedik

Dombtető

Keresztutca – a tenger is látszik a végén :)

Lejtmenet – senki ne kerüljön elé!!!

Lefelé menet komolyan elgondolkodtam, hogy vajon ez az izé meg tudna-e állni, ha tényleg kellene neki. Nem teszteltük. 20 perc cable car-ozás után kiszabadultam a járműből, úgy voltam vele, hogy jó, jó, nem volt ez rossz; de nagyon turistaszagú, fürtökben lógnak az emberek rajta, útközben felszállni lehetetlen; mert mindenki végállomástól végállomásig megy – egyszer elég volt. Ha egy kicsit több lenne a kapacitása a rendszernek, vagy több vonal maradt volna meg; biztos életszerűbb lenne – mint pl. New Yorkban metrózni – de így inkább egy nagyobb vidámparki hullámvasútra emlékeztet.

A cable car-ok mellett San Francisco-ban egész szép gyűjteményt szedtek össze antik villamosokból; ezek szépen közlekednek is a megmaradt vonalakon – bár csúcsidőben ezekkel is gond szokott lenni; hogy vagy három elmegy; mire (talán) a negyedikre felfér az ember. De ezt a játékot inkább a helyiek játsszák egymás között. Mivel ilyen gyűjtött gárda van, ezért mindenféle színben és festéssel pompáznak; egész változatos kiállítás jön-megy a síneken.

Piros – alig értem utol

Sárga

Zöld

És amit leginkább használnak a helyiek – a trolibuszok :)

Zárókép – California St

2013. május 20., hétfő

Azkaban

Khm… akarom mondani Alcatraz. Alcatraz valójában a sziget neve, melyen 1934 és 1963 között a nevezetes börtön működött. A szigeten első körben egy világítótornyot húztak fel, később katonai erődítmény épült köréje – ebből a korszakból erednek a szépséges kertek, amiket részben ma is lehet látni. Érdekes dolog, hogy csak egyetlen emlősfaj őshonos a szigeten, az éjszakai életmódú őzegér; míg kétéltűek közül a nagyon vicces nevű ’ösztövér siklószalamandra’ képviseli az osztályát. De ha jól sejtem, inkább a szigeten időszakosan (és a legkevésbé önszántukból) tanyát vert humanoidok, Al Capone és társai érdeklik olvasóimat, ha Alcatrazról van szó; szóval faunisztikai rovatunkat félretéve arra terelem a szót, hogy miért is a csíkos pizsama San Francisco legmenőbb exportcikke.

Alcatraz a katonai erődítményes időszakban vált először börtönné; első körben katonai foglyokat tartottak itt; azonban a ’29-es válság után a hadseregnek nem állt módjában fenntartani a nagyon drága üzemeltetésű börtönt; így alakították át 1934-ben szövetségi börtönné. Ez lett a hírhedt Alcatraz. Olyan rabok kerültek ide; akiket más börtönökben már kihúzták a gyufát, elsősorban a földrajzi elszigeteltség miatt – a San Franciscó-öböl hideg vize és erős áramlatai miatt úgy tartják; a szigetről lehetetlen úszva megszökni. ’A Sziklán’ – ez a beceneve – számtalan hírhedt fegyenc raboskodott; de talán tényleg Al Capone a legismertebb – tulajdonképpen ő volt a szervezett bűnözés első nagymestere; akit végül adócsalásért tudtak leültetni és összesen 5 évet töltött Alcatrazban. A börtönről, a szigetről és a fegyencekről elég sokat lehet mindenféle honlapokon olvasni, például itt, meg itt; én inkább a kirándulásról számolok be bővebben.

Alcatraz

Érkezési oldal

A tábla felirata arra figyelmeztet, hogy a büntetésvégrehajtási intézetből való szökési kísérletet vagy az abban való segédkezést a törvény bünteti – nehogy az legyen a gond a szokásjogban, hogy ’hát de kérem, senki sem mondta, hogy ezt nem szabad!’.

A ’70-es években tűzvészben elpusztult épületeknek
ma csak a váza áll

A szigetet, mint látványosságot ma a National Park Service működteti; valahol vicces látványt nyújtanak a betonszigeten a klasszikus vadőrruhába (mint a Maci Laciban) öltözött idegenvezetők. Viszont nagyon profik, értik a dolgukat és talán kevésbé hatásvadász az egész bemutatósdi, mint a Warner Brothers stúdiójában. De csak árnyalatnyival. Mármint hogy mégiscsak 500 kilométerre vagyunk Hollywoodtól; az amerikai közönség meg hátborzongást és kísérteties rácszörgést vár; hát akkor ezt adják az audio guide-on keresztül. Ugyanis az ember kap egy ilyen kis fülhallgatós ketyerét, szépen halad pontról pontra, miközben hangeffektekkel igyekeznek köréd varázsolni a börtön hangulatát; a történet szálát pedig egykori elítéltek; börtönőrök (correctional officer névvel illetik őket), a börtön egykori igazgatói és időnként a családtagjaik adják egymásnak. Mi tagadás; hatásos a kb. egy-másfél órás túra és előadás – a végére az ember egyszerre érzi szabadságharcosnak és jogosan elítélt bűnözőknek a rabokat; kegyetlen és korrekt fegyőröknek az őröket; közben pedig kéjesen viszolyog a helyszínek láttán. Furcsamód én azon tűnődtem, hogy vajon azok, akik itt ültek börtönben; vagy itt dolgoztak, vajon mit gondolhatnak a turisták hadáról? Gondolták valaha, hogy alig 50 évvel a börtön bezárása után egymás sarkát tapossák az emberek az Alcatraz feliratú csíkos pizsamákért?

Kertek és romok

Ez a kis ketrec az őröknek is nagyon kényelmes lehetett

Hat négyzetméter

Ez viszont „eredeti” koptatás…

Fényforrás

Börtönudvar – az üvöltő szél így áprilisban is hamar
elgondolkodásra késztet – legalábbis látogatóként határozottan

’A Szikla’ meglehetősen mostoha körülményeket jelent
az épületeknek is – a felújításban pedig már nem feltétlenül
a ’maximum security’ az elsődleges vezérelv

Folyosói látkép

Könyvtár, a kiváltság

Nagyrészt filozófiai témájú könyveket lehetett olvasni; egyes vélemények szerint egész Kalifornában nem olvastak annyi Hegelt és Proust-ot, mint itt.

A világítótorony – ma már automata működteti

Egyes épületeknek már csak a vázai vannak meg – díszletnek sem rossz

A megmaradt kertekből egész komoly botanikai gyűjtemény
lett – a sziget növényvilága 1972 óta védett

Kitekintés – Bay Bridge az öböl felett

San Francisco itself

Utóbbi képhez kapcsolódik az egyik történet, ami engem egy kicsit jobban megfogott a többinél – az egyik rab azt meséli, hogy a kikötőben a városiak Szilveszter este mindig hatalmas mulatságot szerveztek; ilyenkor a hangot el szokta hozni a szél a szigetre és lehetett hallani, ahogy az emberek zenélnek, nevetnek, tűzijátékoznak és egyáltalán élik világukat…

Azok a meredek utcák – ilyeneken jönnek-mennek a cable car-ok

Kövér tyúkok a szigeten – na ezek nem őshonosak

Röviden, tömören

(ford.: AZ. 1576 (az 1576-os számú alcatrazi fogoly) Frank Weatherman, a szigetet utolsóként elhagyó elítélt: „Az Alcatraz soha sem tett jót senkinek se.”)

Csak a szigeten kapható, „eredeti” Alcatraz csészék,
ilyenek voltak a rabok celláiban. Én akkor sem szeretném
ilyenből kortyolgatni a reggeli kávémat…

Turisták rács mögött

Letűnt idők nyomai

Viszont ami meg szépséges – kilátás a szigetről

2013. május 18., szombat

The City in the Bay

San Francisco. Golden Gate, meredek utcák, villamosok, Alcatraz, Szent András-törésvonal, földrengések, 49ers, Giants; sok-sok minden az ember eszébe jut. Két nap pihenő alatt igyekeztem bejárni amit lehetett; ugyanakkor meghagyni ezt-azt a következő látogatásra is. Hangulatjelentés. Kivételesen földrajz, elgondolkodás, lapuló társadalomtudós, minden hasonló nélkül, képekben. Zenei aláfestésnek ajánlom ezt.