Titlis-terápia tél-mániásoknak

Ha szép idő van, a svájciak csapatostul rohannak hegynek. Nyáron bakancsban, télen sítalpon. Ennek többek között az az oka, hogy sokszor van köd, eső, vagy hó (magasságtól függően még nyáron is); a legelvetemültebbje ilyenkor is megy, de mégiscsak kellemesebb ragyogó napsütésben túrázni vagy síelni. Ha mindehhez még hétvége is van, már reggel hétkor fürtökben lógnak a vonatokon a hegymániások; délután öt körül pedig sáros bakancsok és/vagy sícipők dobognak a peronokon. Ebből a szempontból mi is nagyon hamar vegyültünk a helyiekkel - már nyáron megtanultuk, hogy botor dolog kihagyni a háromhetente egyszer jelentkező szép időt - így jet lag vagy NFL-rájátszás ide vagy oda, múlt vasárnap reggel mi is vonaton csücsültünk, Engelberg, illetve a Titlis felé.

Engelberg – érkezésünkkor ragyogó napsütés, egy fia felhő sincs

És akkor hirtelen elkezd gomolyogni a köd

Elborítja a völgyet

És voilá, tejföl.
Az első és a fenti kép között körülbelül 8 perc telt el

Ha nem tudjuk, hogy ez a kis ködszörny csak a völgyet öntötte el, eszünkbe sem jut felmenni a Titlisig (a csúcsa 3238 méteren van), de szerencsére láttuk a ragyogó napsütést, így már sorba is álltunk az első lanovkánál.

Teli csomagtartó

Útközben – immár a köd felett

Titlisgletscher – jégbarlang

Buborékok - erre a jelenségre alapul a jégfurat-analízis is

Felértünk

Támpont a látnivalókhoz

És a valóság – próbáljatok meg
néhányat beazonosítani a fenti csúcsok közül :)

Cliffwalk – a Titlis csúcsa alatt van kifeszítve két kiálló szikla között

Acélsodrony zúzmaraborítással

10-12 centis zúzmarák nőttek szinte minden fémkorláton

Bagoly feszültséget old

Szomszédos völgy instant bébiköddel

Panoráma észak felé
(a köd alatt Bern, Zürich, Luzern, szinte az egész Mittelland)

Délnyugat

Délkelet

Ratrak- és embernyomok

Pont olyan hótornyocskák, mint a fák ágain…
csak más, ha egyszer ezek kezdenek el olvadni

Zúzmarablak

Sípálya a Titlisgletscheren (a gelccser a hó alatt van)

Még a pályajelző karókon is tízcentis zúzmarazászló lobog

A pályán halad egy Winterwanderweg
(„téli túraútvonal”), sétáltunk egyet

Visszanézve – a Titlis főhadiszállás (a csúcs maga balra felfelé van)

Lent, a teljesen lapos folt a befagyott Trübsee,
legutóbbi engelbergi látogatásunkkor így festett

Karmos nyomok = hágóvassal járt erre valaki

Parkoló a hütte mellett

Scavengers – a sült krumpli itt elemi táplálék a havasi csókák számára,
még kézből is kikapják, épphogy a tányérodból nem kell elhessegetni őket…

Ajándékbolt – csak melegedni néztünk be, amíg jött a következő lefelé-lanovka,
de ezért a képért nekem megérte

Titlisgletscher kandikál a hó alól

Szürkésfehér gleccsernyelv

A Titlis-látogatás népszerű külföldi turistacsoportok körében;
de azért mégiscsak furcsa itt japán nyelvű reklámot látni…

Engelberg továbbra is ködtakarózik

Kedvenc új Schwizzerdütsch szavam a Schneetöff :D

Lefelé menet megálltunk a Trübsee-nél, körülnézni egy kicsit, meg a térkép szerint akadt ott valami csúszkálós mulatság.

Íme, a snowtubing!

Sorbanállás a pórázon fogott snowtube-okkal – eléggé csúszik az aljuk,
egy lökéssel meglógnak lefelé

Különböző csúszós műanyagokon zúzni a havon lefelé – ez ismerős dolog. De hogy pálya legyen kiépítve, rendelkezésre álljon vagy 30 ilyen úszógumi-szerű izé, meg még vagy 20-25 másféle csúszka, már önmagában meglepett.

A két pálya közötti, felfelé mozgó gumiszalag pedig csak hab volt a tortán.

Amin azonban leginkább megdöbbentünk – mindez ingyen és bérmentve. Trükk, kijátszás és a végén egyszeri, különleges, de szinte kötelezően kihasználandó snowtube-vásárlási lehetőség nélkül. Pislogtunk, mint hal a szatyorban. De közben azért csúsztunk vagy 10-15 kört, mielőtt elindultunk hazafelé :)

Zárókép – mindjárt alámerülünk a tejfölbe