Nyugat
felé repülve az érkezés napja hajlamos hosszúra nyúlni. A helyi idő szerint négy óra körüli landolás az ember közép-európai biológiai órája szerint legalább este tíz;
ráadásul egy tisztességes munkanaphoz kellő fáradtság-érzés is társul. A havas, alkonyodó Montréal azonban
nem hagyja az embert rögtön bedőlni az ágyba… új helyen mindig olyan érzésem
van, mint egy egérnek, akit új terráriumba tettek – muszáj körbeszimatolni egy
kicsit, mielőtt bármi mást csinálnék :)
Két
órányi séta benyomásai: Montréal emberséges méretű, sok-sok érdekes aprósággal
teli város; valódi észak-amerikai hangulattal, de a francia nyelv és a kanadai
mentalitás miatt valahogy mégis különleges. Bonjour-ral köszönnek, mindenhol lehet maple syrupot kapni; ugyanakkor tisztában vannak a pancake és a crépes közötti különbséggel. A metrón egymást érik a hokiütők és a sílécek, de végre egy hely, ahol az emberek normálisan fel tudnak
öltözni a hidegben – bakancsok, vastag, derék alá érő kabátok, kesztyűk és
szinte mindenkin sapka. Finally, some common sense :) Hangulatjelentés.
csak átcsoportosítani :)
fehér takaró alatt alszanak
központja volt; mára irodák és boltok laknak benne
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése