Johannesburg
és Dél-Afrika már a abban a pillanatban fejbecsapja a Föld másik félgömbjéről érkező
embert, amint az kiteszi a lábát a repülőből. Nevezetesen a zürichi eső és 3
fok után a tűző napsütés és 27 fok erős váltás – bár talán a jobbik irányba.
Szerencsére a páratartalom nem embertelen; de azért a zakó-kardigán-mellény-ing
rétegeket hamar elfeleztem, mielőtt elkezdenék párolódni.
A
szobám bevétele és eluralása után ugye hanyatt-homlok rohantam a
kisoroszlánokhoz, de azért már közben is meg tudtam figyelni ezt-azt; melyeket
később sétáim során csak megerősíteni tudtam: Johannesburg és környéke –
valószínűleg egész Dél-Afrika – roppant sokoldalú, különösen, ami az emberek
anyagi és jóléti lehetőségeit illeti. Nem tudom pontosan
összehasonlítani a hazai társadalmi szerkezettel, mert nem állnak rendelkezésre
megfelelő mutatóim, de egy biztos, otthon nem ennyire szembetűnőek és kézzelfoghatóak
a különbségek. Valahogy így tudnám szemléltetni: otthon nem járnak
be Érdről emberek tömegei gyalog Budapestre élelmiszerért/dolgozni/vízért az M1/M7 közös
bevezetője mellett, miközben azon 2x3 sávon döngetnek a BMW-k, Fordok és Jeep
Grand Cherokee-k… Na, körülbelül így kell elképzelni Johannesburg környékét.
A
városba visszaérve kísérőnk egy hatalmas kaszinó-szálloda komplexumot mutatott,
melyet olasz városokról másoltak, úgy néz ki, mintha mintát vettek volna 20-30
olasz városból, az eredményt pedig összedobálták volna egymás hegyére-hátára.
Az olaszos hangulatot biztos fokozza az ezáltal is teremtett káosz, de nekem
nagyon furcsának és mesterkéltnek tűnt az egész az akáciák között.
Johannesburg
mai területe – mint a nagyvárosok legtöbbje – több, kisebb negyedből áll;
melyek régen önálló városok voltak. Szállásunk Sandtonban található, így leginkább errefelé kóboroltam. A ’90-es
években ebbe a negyedbe költözött Johannesburg központjából szinte a teljes
bankszféra; így mára egy bankokkal és szállodákkal teletűzdelt pénzügyi
központtá vált. Ez elég erőteljes rendőri és polgárőri jelenlétet is von magával,
így a turisták között is népszerű.
Úgy
fest, mint egy szocialista építészeti gyöngyszem – pedig Afrika
legnagyobb bevásárlóközpontja lapul mögötte és alatta
legnagyobb bevásárlóközpontja lapul mögötte és alatta
Talán
a képek alapján is érezhető, de Sandton tulajdonképpen leginkább az amerikai
nagyvárosokra emlékeztet – széles boulevard-ok és drive-ok, 2x2 sáv a minimum;
járda csak úgy mellékesen. Bevásárlóközpont, alatta hatalmas parkolóház, ahol
egymást érik a terepjárók és a sportkocsik. Mindeközben néhány kilométerrel
arrébb a városba bevezető utakat bádogvárosok szegélyezik. De
hasonlóképpen fest a Sandtonnal szomszédos Alexandra negyed is, ez az egyik
legszegényebb városrész egész Johannesburgban. Elgondolkodtató, több
szempontból is. Nem akarok belemenni; de a modern társadalom legsúlyosabb
kérdéseit veti fel – vajon meddig fenntartható egy ilyen helyzet? És milyen
elfogadható lehetőségek, megoldások vannak a helyzet javítására? Szerintem
valahol az egyén és a társadalom szintje között kell a megoldás(oka)t keresni; szükség van
hozzá átfogó oktatási, képzési programokra, munkaerőt igénylő cégekre,
munkahelyekre és dolgozni akaró, pozitív értelemben előre jutni akaró
emberekre. Évtizedekig tart, de nem nagyon látok más „civilizált” megoldást.
Esetleg még maradnak az ájfónzombik és az apokalipszis. Filozófiai rovatunkat
olvasták. Johannesburg, over.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése