The Olympic Park – a tett színhelye

Nyolc napnyi intenzív anyaggyűjtés (értsd: szabadság, melyet nagyrészt az olimpiával töltöttünk a helyszínen) után az ember azt sem tudja, hol áll a feje, annyi mesélnivaló van. Mondhatnám, hogy az utóbbi néhány nap a záróünnepély óta arra kellett, hogy leülepedjenek az élmények, tudjak válogatni, de ez csak féligazság, ugyanis még volt némi elmaradásom mindenféle szláv országokból, sőt, néha dolgozni is kell – így a héten megjártam Londont (még egyszer), Bécset, Belgrádot és kétszer Törökországot is.

Beszámolónkat a szokásostól eltérően nem időrendben fogom megejteni, inkább igyekeztem egy-egy téma köré csoportosítani a dolgokat – különben abból állna az egész, hogy: Hétfő. Metró, meccs, gyalog, meccs, metró. Kedd. Metró, séta, metró, meccs, metró, meccs, metró. Szerda. Metró, meccs… Szóval, Olimpiai Jelentések, első rész – az Olimpiai Park.

London zsebkendőnyi területe, de tényleg. Viszont azon belül gyalog már kamionponyvának érződik. Az Olimpiai Park egyébként csak egy helyszín a sok közül, a hosszútávúszást és a triatlont például a Hyde Parkban, a kajak-kenut Etonban, a maratonokat az egész városban, a focimeccseket pedig szerte az országban (pl. Manchester, Cardiff, etc.) rendezték. Viszont a parkba jutott a csapatsportok többsége, az úszás és az atlétika is – így nagyjából azok a sportok, melyek a televíziós közönség nagy részét érdeklik. A park maga Kelet-Londonban épült fel, egy régi ipari területen – így a Docklands mellett London a városrehabilitáció, sőt a nagyváros-rehabilitáció újabb mérföldkövét tudhatja magáénak.

Bár a londoni metró kapacitás és megbízhatóság szempontjából eléggé az élen jár, ilyen öreg hálózathoz képest akár világszinten is, nagyon aggódott a városvezetés, hogy az olimpia idején össze fog omlani a rendszer, nem bírják majd a terhelést a járatok és toporogni fognak a lelkes résztvevők a megállókban órákon keresztül. Így a biztonság kedvéért üzembe helyezték a Javelin (=gerely) névre hallgató nagy sebességű vonatokat, melyekkel a St. Pancras állomásról 7 perc alatt lehet a Stratford Internationalhez, az Olimpiai Park egyik bejáratához hoppanálni.

A St. Pancras üvegcsarnoka ötkarikás hangulatban

A Javelin illusztris szomszédja - a Eurostar
(Párizsba és Brüsszelbe közlekedik)

Javelin a Stratford International-nél

Ezenkívül, a város szinte minden pontján bilirózsaszín matricák hirdették az olimpiai helyszínek irányát, a metrókon, hogy hol kell leszállni, utána pedig, hogy merre is van pontosan az adott helyszín kapuja – már ha a többezres, néhol többtízezres hullámzó tömeg követése nem lenne elegendő.

Ez a rózsaszín-lila színvilág még a Javelin belsejét sem kímélte – nem
az egyetlen jármű, ami áldozatául esett ennek a dizájnnak…

A vonuló szurkolók és a bilirózsaszín matricák mellett még önkéntesek százai segítették a helyszínek elérését, folyamatos iránymutatással (hatalmas, mélylila habszivacs mutatójjakkal) és szövegeléssel – aki itt eltévedt, élhetetlen. Vagy nem tud angolul. Egyébként az önkéntesek tömegkezelésben is igen járatosak voltak, forgalmi okokból (mármint gyalogos forgalom), szinte mindenhol rám szóltak, hogy ne álljak meg fényképezni, mert jön a tömeg és elvisz… Itt azért meg kell említenem, hogy ha tényleg ilyen volt a helyzet, volt annyi eszem, hogy ne torpanjak meg, egyéb esetben meg sokkal inkább arról volt szó, hogy az önkéntesek pillanatnyi helyzettől függetlenül lelkesen irányítgatták a ténfergőket jobbra balra, mindenféle kerülőutakra – kicsit túlságosan is óvatosan, britesen :) Például rendszeresen megpróbálták elirányítani az emberek egy részét Stratford helyett a West Ham állomásra, ami két kilométerre a parktól található és 30 percet kell odáig gyalogolni – míg Stratfordnál a metró és a fent emlegetett Javelin is a nép rendelkezésére állt. Biztos, ami biztos, nehogy túl nagy tömeg legyen.

Ha egyszer eljutott az ember Stratfordig, park előtt még át kellett verekednie magát egy bevásárlóközponton – de innen legalább már látszik a cél.

Meg a rózsaszín táblák – az a közvetítő zeppelin
nekem a háborús Londont juttatja eszembe

És a hivatalos szponzorok

Első nap csak a jegyeinket szereztük meg, némi sorban állás árán. Minden jegyhez járt egy 9 zónás TravelCard, amivel az összes londoni és London környéki helyszínre el lehetett jutni tömegközlekedéssel – ezen sokat gondolkoztam, hogy vajon mennyit keresett a Transport for London (a helyi BKV) az olimpiával? Bliccelni a metrón, buszon, vonaton nem nagyon lehet, meg arrafelé nem is szokás, meg az újságokban nap mint nap jöttek a számok, hogy előző nap hány rekord dőlt meg melyik állomáson vagy vonalon, úgyhogy biztos nem volt veszteséges az augusztus arrafelé…

Ha egyszer bejutott a parkba az ember (biztonsági kapuk, no folyadék, yes csomagátvilágítás), üdvözölték. Mivel az Nemzetközi Olimpiai Bizottság hivatalos nyelve a francia, minden hivatalos dolgot (pl. eredményhirdetés) franciául is végignyomtak, hogy politikailag korrekt legyen.

Így az üdvözlésnél is szerepel egy Bienvenue.

Directions – a legmesszebbi (a BMX-pálya) 30 perc ettől a kaputól

A parkban elképesztő tömeg van, különösen reggel tíz előtt, ebédidőben és délután 4-5 körül. Tiszta iskola. Brit szurkolók mindig mindenhol, nagyobb mennyiségben vannak még amerikaiak, ausztrálok és a francia-német-olasz-spanyol négyes szurkolói is – látszik melyik népes nemzetnek van kerete nagy tömegben olimpiára menni. Igen, még a spanyoloknak is... mondjuk görögöket nem nagyon láttunk... Magyar szurkolót viszont szép számmal, de szinte kivétel nélkül csak az erős magyar érdekeltségű sportágak eseményein.

Union Jackek mindenütt – mögöttük az uszoda

Tömeg

Fehéregyensúly másképp – az emeletes házak
a háttérben az olimpiai falu

Közelebbről megnézve az is látszik, hogy
a küldöttségek is szívesen öltöznek zászlóba

Jobbról pláza – balról pláza

Rendfenntartás

A sportok mellett ez minden korábbinál erőteljesebben a fogyasztás olimpiája is volt – a helyszíneken csakis a hivatalos szponzorok termékeiből lehetett válogatni, így építettek két hatalmas mekit, meg a kettő közé egy bődületes szuvenír-áruházat, a nép pedig tette a dolgát és fogyasztott.

Monstrumok – a kettő között áll a sor

Ennek a jelnek a jelentését
többen ismerik a világon, mint a keresztét...

Folytatódik a sor

A képeken viszont az is látszik, hogy kertépítési, parkászati szempontból végre sikerült egy normális helyszínt létrehozni – az ágyásokban tömegeltek a virágok, nagyrészt nyíltak, a fák zöldelltek, a gyep nem volt foltos, nem volt kiszáradva és leginkább az látszott az egészen – valaki hozzáértő átgondolta, hogy mit-miért-hova, az mikor fog nyílni, hol kell lezárni a kis kerteket a taposó tömeg elől, hol legyenek fasorok, stb… Nem nagyon láttam még olyan rendezvényt, ahol ekkora figyelmet fordítottak volna az élő dekorációra. De hát hol máshol, ha nem itt?

Szurkolók a fák között

Vadvirágos rétnek tűnik

Egyszer majd megnőnek és itt árnyas sétány lesz

A parkon keresztülfolyó Lee folyócska felett kis hidakon lehet átjutni a park egyik feléről a másikra, egy ponton pedig egy hatalmas kivetítőt állítottak fel, így a lejtős parton ücsörögve lehetett követni a BBC adását azoknak, akik nem jutottak be valamelyik eseményre. Itt ültünk mi is éppen két meccs között, miközben Mo Farah a 10 ezer méter után megnyerte az 5000 méteres síkfutást is – na azt a szurkolást, amit a nagyrészt brit közönség művelt :)

A legtermészetesebb lelátók – és a nagy kivetítő, oldalról

Fesztiválhangulat

Holland úriemberek egy brit szurkolóval

Kirajzottak mindkét partra – háttérben
a Velodrome, a BMX-pálya és a Basketball Arena

A szervezők arra is gondoltak,
aki nem akar megállás nélkül kólát inni :)

A kiülős nézők közül estére általában kevesebben maradtak, viszont 10 körül mindig volt egy utolsó hullám hazaáramló, amikor is az atlétikai számok aznapra véget értek. Ez úgy kb. 80 ezer ember, ugyanis az olimpiai stadion szinte minden nap ’Sold out’ volt…

Esti megvilágítás

Go Team GB!

A vízilabda is aluszik

Uszoda a virágok felett

A sokat emlegetett Orbit, Nagy-Britannia legnagyobb
művészeti ojjektuma (egyébként kilátótorony lesz valamikor)

Brazilok hazafelé – erről ugrott be, utolsó nap este
az önkéntesek a szokásos ’Goodnight!’ helyett
’See you in Rio!’-val búcsúztak :)

Meg kell, hogy jegyezzem, hogy az önkéntesek egyébként nagyon sokat adtak hozzá a hangulathoz, fáradhatatlanul spanolták a népeket, tapsoltak, a hangosbemondókon keresztül folyamatosan jöttek a ’How’re you today?’, ’Welcome at the Games!’, ’Go Team …!’ – a látott zászlóknak megfelelően – ’Have a nice day!’, stb. Ettől az ember már a parkban abszolút sportfan hangulatban érezte magát – a létesítményeken belül pedig mindig állt a bál – de erről majd a következő posztban :)

Szellőzőcső éjjeli hazasétában West Ham felé

Az olimpiai létesítmények kapcsán mindig kérdéses, hogy mi lesz velük a paralimpia után? Félig használják, félig szétrohadnak, mint Athénban? Lebontják? Megpróbálják másra felhasználni? Itt az uszodát egy utánpótlás-nevelő program keretében szeretnék megtölteni és hasonló sors vár a Copper Boxra is, ahol a kézilabda meccseket rendezték. No nem kézilabdázni fognak benne, inkább kosarazni. A vízilabda-arénát le fogják bontani, mivel ez a sportág nem annyira népszerű arrafelé. Viszont alapítanak majd egy új egyetemet, mely egyrészt sporttudománnyal, másrészt zöld technológiákkal fog foglalkozni (kihasználandó a sportlétesítményeket és a high-tech kommunikációs hálózatot, amit most odarittyentettek). Továbbá az olimpiai faluból 3600 lakás lesz – szerintem alig várják, hogy piacra dobódjanak. Az Olimpiai Stadion pedig a West Ham United otthona lesz, mely az utolsó körben nyerte el a helyet a szintén erre pályázó Tottenham Hotspur elől. Bízom benne, hogy ezekkel az alapokkal sikerül egy hosszabb távon jól működő, élhető városrészt kialakítani és nem csak néhány hétig lesz remek hely az Olympic Park :)