Panelcsodák és belvárosi szandálkoptatás Moszkvában

Moszkva még mindig hatalmas. Mindig talál valami újat az ember.

Bejárat - Vörös tér

A szokásos hagymák felhőkkel

 Tömeg – a tűző nap ellenére

Alexander-kert – június óta
szépen gyökeret eresztettek a virágok

Hűsölnek

Sétálnak

Vásárolnak

Na, ezt egyszer meg kell néznem :)

Keskeny utcák

Apró hőmérő (akkora, mint én)

A 2000. augusztusi robbantás
áldozatainak emlékére… Puskin-aluljáró

Puskin Mozi és Színház – avagy „Cirill Betűk – Kezdő 1.”

Olajoshordók újragondolva

Közparki közparti – egy nagyobb asztal körül éppen
beosztották a versenyzőket (ránézésre 8-tól 80 éves korig)

Ermitázs Kert
(nem összekeverendő a szentpétervári Ermitázzsal)

Victor Hugo

Gizgazok – csak mert szép :)

A belvárosi séta után szokásos oroszcsoki-felfedező körútra indultam. A szállodában a megkérdeztem a recepciós lányokat, hogy lehet-e még Miska Na Szévere-t kapni, mondták, hogy igen, de nem mindenhol. Aztán egyikük előkapott egy papírt és ráírta oroszul, hogy „Jó napot! Miska Na Szévere-t szeretnék venni. Köszönöm!” és odaadta nekem, hogy ezzel próbálkozzak. Bejártam két nagy bevásárlóközpontot is, de sajnos sem a Spar-ban, sem az Auchanban nem volt ilyen. És azt, hogy „Miska Na Szévere? Nyet.” még én is megértettem. De azért segített a két kézzel végzett tagadó mozdulat és a sajnálkozó arckifejezés. Viszont, sikerült túró rudit, sőt túró rudikat találnom, azon nyomban meg is hirdettem magamban a Nagy Orosz Túró Rudi Tesztet. Vettem mindjárt hármat – mivel a szobában nincs hűtőm és ennél többet egyszerre nem tudok megenni. A túró rudi őse egyébként a Szovjetunióból származik, ahol – más édesség hiányában – hurkatöltő segítségével varázsolták össze ezt a csodás étket. Talán ezért is van, hogy az orosz túró rudi rövidebb és tömzsibb az otthoninál, ízre viszont könnyedebb és habszerűbb túró van benne. A különböző ízesítésűek ugyanúgy megvannak, mint otthon, de azért a sima az igazi. Nekem az ezüstszínű, 6 rubeles jobban ízlett, mint a 12 rubeles pirosak (egy rubel 8 forint körül van), talán nem volt annyira édes. Mindenesetre, végre egy ország, ahol ismerik és nem hosszasan magyarázni kell a kedvenc édességem mibenlétét :)

Nagy Orosz Túró Rudi Teszt – Első futam

Szállásomra visszaérve azonban ismét annyira szép felhőket lehetett fotózni, hogy nem bírtam megállni, így még ücsörögtem az ablakban egy kicsit és kattintgattam. Ez egyébként így volt hajnalban is, mikor megérkeztem, így most keverve látható az eredmény.

Hajnalodik

Pasztellszínek

Napfényes délután

Esteledik

Ezt a témát egyébként nagyon szeretem – szerintem egy adott helynek szinte óráról órára más hangulata van, hiába hasonlóak a napok, más reggel felkelni, egy új napnak nekikezdeni, délben ebédelni, délutánban arra gondolni, hogy már a nap fele elmúlt, az alkonyatnak és az estének pedig egész különleges hangulata van (naplementekor legszebbek a fények), aztán megint más az éjszaka és minden kezdődik elölről. Egyébként dolgozni is egész más a különböző napszakokban közlekedő járatokon, hajnalban mindenki alszik, délben tele vagyunk kölkökkel, estefelé meg a fáradt menedzserek időszaka szokott lenni :) 

Zárásképpen pedig egy apróság a GUM-áruházból - egyben utal a következő posztok témájára is.

Már itt is dúl a láz.

PS: A Nagy Orosz Túró Rudi Teszt legközelebbi alkalommal folytatódik, ki kell próbálnom minden létező túró rudit, hátha találok egyszer olyat, mint amit 5 éves koromban a feles (akkori szókincsemben „fenti”) boltban lehetett kapni a Fillér utcában. Tudjátok, zöld papírban, amin két copfos kisgyerek arca volt…