Az utolsó előtti héten azért két érdekes délutánt sikerült bepréselni az előző bejegyzésben taglalt feszített menetrendbe, megjártuk a Déli-sarkot és körülnéztünk hivatalosan is Zürich városában, igazi turisták módjára idegenvezetővel.
Kedden a fent emlegetett Déli-sark alatt értett South Pole Carbon Assessment and Management Ltd. elnevezésű céget látogattuk meg, akik offseteléssel foglalkoznak és immár többtíz alkalmazottal működtetik a vállalatot, ami talán azt mutatja, hogy mégsem olyan reménytelen dolog ez. Egy kis gyorstalpaló: offsetelésnek azt nevezzük, amikor egy egyén vagy cég úgy dönt, hogy azt a mennyiségű üvegházhatású gázt, amit valamilyen cselekedete folytán kibocsátott, semlegesíteni akarja valamilyen formában, rendszerint közvetett úton. Ilyenkor felkeres egy ezzel foglalkozó céget, aki azt mondja, hogy ennyi és ennyi pénzért pajtás ültetek neked fát vagy befektetek egy szélturbinába vagy vízerőműbe, ami elnyel vagy megspórol annyi üvegházgázt a jövőben, amennyit te kibocsátottál, így tulajdonképpen egálban lesz az üzlet a globális mennyiséget nézve. Ez egyrészt elég kemény dolog, annak idején a saját repüléseimre is néztem ilyen témát - egy része már offsetelve van, sőt egyes légitársaságok már a jeggyel együtt ajánlják a szén-dioxid kompenzációt. Egy mezei Budapest-Edinburgh-út egy átszállással kb. fél tonna szén-dioxid kibocsátással jár fejenként, ami egy nagyon durva becslés, 15 honlapot néztem végig, amelyek 0,34 és 0,96 tonna között mindenféle értéket mutattak, hol egy (honnan-hova), hol öt (járattelítettség, átszállás, stb.) adat alapján, amit közel sem mondanék megbízható eredménynek. A fent említett 0,52 tonna az átlagos érték, de ekkora szórásnál a fene se tudja, hogy mennyi köze van a valósághoz. Kicsit eltértünk a témától, de most vissza is tudunk kanyarodni a South Pole-hoz, nekik is felvetettem a problémát, azt mondták, hogy annyira képlékeny egyelőre a tudományos konszenzus a témában, hogy nincs ultimate képlet, amit mindenki használna. Ugyanis nem csak arról van szó, hogy betöltök ennyi és ennyi kerozint a gépbe oszt lesz belőle szén-dioxid és csókolom, hanem ez szén-dioxid egyenértéket jelent, igyekeznek figyelembe venni a többi üvegházhatású gázt is, valamint fontos tényező is, hogy milyen magasságban történik a kibocsátás, amit még nem tudtak teljes mértékben megfejteni, csak sejtik, hogy nem mindenhol azonos ugyanakkora kipöfögött mennyiség hatása. Meg például az sem mindegy, hogy átszállsz-e az utadon, mert felszálláskor és leszálláskor több üzemanyag fogy. Sőt a gép telítettsége is befolyásolja értelemszerűen az egy főre jutó kibocsátást. Nos, a South Pole szerint az ominózus repülőút 3 tonna szén-dioxid egyenérték kibocsátással jár, ez potom hatszor annyi mint a másik 15 honlap átlaga, a fene se érti ezt... South Pole-ék legalább közzéteszik, hogy mi alapján számolnak, de ha nincs kivel összehasonlítani, akkor nem megyek vele sokra. Mindenesetre egyelőre bízom a Lufthansában és az Easyjetben, hogy a saját karbonlábnyomukat meg tudják becsülni, és azt is meg kell jegyezzem, hogy ezt a témát kifejezetten szívesen bevállalnám diplomatémának, majd meglátjuk, lesz-e belőle valami, mert ez a katyvasz, lehet, hogy piacilag működik, de hogy nagy része messze jár a valós kibocsátási értékektől, az hótbiztos. Jó lenne tudni, melyik... Ja, és fontos megjegyezni, hogy maga az offsetelési lehetőség nem azt jelenti, hogy mostanról hawaii-dizsi-fogyasszunk, amennyi jól esik, majd offseteljük, csak egy mütyür lehetőség, hogy levágjuk a kislábujj-körmünket a karbonlábnyomunkról, nem több.
Magáról a cégről azt még elmondanám, hogy az egyik legjobb fej társaság volt - bár készültek a standard ppt-vel mint mindenki más - boxzsákkal, sörrel és nagy kék ücsörgős labdákkal vártak minket, amiért cserébe szétbombáztuk az előadásukat kérdésekkel - ez általában meg szokta lepni az előadóinkat, de örülnek is neki, hogy nagyon aktív hallgatóság ez a csapat. Így hamar sörözős beszélgetéssé fajult a helyzet, egyértelműen ez volt a favourite site visit :)
Csütörtökön délután Zürich városával ismerkedtünk meg, elsőként a városháza egyik alsó termében az alábbi makettet volt szerencsénk megtekinteni: baloldalt az Uetliberg, Zürich hegye, 871 m magas, jobb oldalt a Zürichsee, amelyBŐL olyan egy óránál ered a Limmat, tőle balra, a kép közepén az öreg városrész hangulatos középkori utcácskákkal, egészen a Sihlig.
A makett 1:500 méretarányú, talán ebből a szögből még jobban látszanak a méretei. Már ekkor fel kellett volna tűnnie, hogy az Uetliberg a néháy száz méteres szintkülönbség ellenére nem csak kis dombocska, de ezt csak szombaton fogtuk fel teljes valójában...
A makett és a kevéssé sikeres előadóstílus miatt élvezhetetlen várostervezésről szóló előadás után jött az igazi turistajelmez, három csoportra bomolva kedves idegenvezető nénikkel sétált a banda egyet a városban.
Sok egyéb mellett felsétáltunk a Lindenhofra, ahonnan remek kilátás nyílt a Limmatra és a belváros egy részére, nem is értem, hogy nem sikerült magamtól felfedezni ezt a helyet. Jobb oldalon középen az ETH főépülete a nagy koszbarna izé, utolsó este ennek a tetőteraszán volt a búcsúlakoma :)
A látvány mindenesetre már innen is szép volt, amit az alábbi kép is bizonyít :)
Megtaláltam a kedvenc kirakatomat - mellesleg ez valami ruhabolt...
... és felfedeztem, hogy Zürich jó svájciakhoz méltóan az órák városa, itt található Európa legnagyobb toronyórája, a nagymutató négy embernyi magasságú.
A svájciak pontos emberek, nem kukoricáznak, ha időről vagy órákról van szó, egy utcával arrébb van back-up is az előző órához, csak hogy ne bízzanak semmit sem a véletlenre.
Ezenkívül egyes utcákban az amerikaiakat megszégyenítő mennyiségű lobogót tűznek ki, csak hogy nehogy elfelejtsd, hogy Svájcban vagy, ha esetleg mindenki csöndben van, a horribilis svájci német kiejtés ugyanis minden egyéb esetben félreérthetetlenül jelzi ezt.
A kis terecskék szinte mindegyikén van valami kis csobogó vagy kutacska, mindegyikből friss és hideg vizet lehet inni, alapvetően nincsenek rossz körülmények ehhez, valószínűleg a Zürichsee vize is tisztább, mint ami itt Kelenföldön jön a csapból... Amit a svájciak egyébként fintorogva koszos víznek neveznek pl. egy-egy hevesebb esőzés után a Limmatban, az nálunk a kristálytiszta Balaton, nem láttak még ezek igazi haragoszsöld, felkavart iszappal teli balatoni viharos képet :)
A sztorik meg az idegenvezető nénik nagyon szórakoztatóak voltak, az egész képet csak az árnyékolta be, hogy már induláskor ilyen idő volt...
... ami két óra múlva a Zürichsee partjáról már így nézett ki.
Így aztán hajóra szállásunk idején már szemerkélni is kezdett az eső, majd kint a nyílt vízen a széllel együtt bekergette a fél bandát a hajó belsejébe. Én kint maradtam, mondván kemény gyerek vagyok, de szerencsémre az utazás csak tíz percig tartott: egy kedves kis étteremben vacsoráztunk vendéglátóink jóvoltából, ami igazán jól sikerült, sőt, az utána következő afterpartival hajnali háromra hazakeveredve egyetlenegy szavunk sem lehet...
PS: Volt másnap, amikor reggel fél nyolckor berregett a vekkertelefon, de hát a versenyszellem sem hagyott minket aludni, így kénytelenek voltunk magunkat egy újabb business plannel töltött napba belevetni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése