Levesmúzeum és újragondolt kikötő Yokohamában

Yokohama Japán második legnagyobb városa (sejthetitek, a papíron nyolcmilliós Tokió után), a maga kicsit több mint három és fél millió lakójával. Mindeközben a Greater Tokyo Area, a világ legnagyobb ’metropolitan area’-jának számít (vagyis egy nagyobb város és az összes elővárosa együtt, várostömörülésnek is szokták nevezni), majdnem 40 millió embert számlál. Akik kvázi mind Tokióban vagy a közvetlen környékén élnek. Például Yokohamában :)

'Metropolitan area'-témában egyébként erre van a Wikipedia aktuális listája, érdemes megnézni, főleg azért, mert az az átlagos európai/észak-amerikai percepció nem az, amit a lista alátámaszt. Igen, New York nagyváros. A 15. legnagyobb a világon a húszmillió lakosával és az első nem ázsiai, afrikai vagy dél-amerikai. Times change… London is nagyváros, de a 28. helyen áll jelenleg 14 millió lakossal (nyilván Greater London) és megelőzi a 22. helyen, első európai városként Moszkva, majdnem 17 millió lakossal. Ezen kívül az első harmincba Isztambul és Los Angeles fér be Európából és Észak-Amerikából… nyilván a városok reputációja, funkciója, gazdasági jelentősége, etc. más kérdés, csak azt akartam érzékeltetni, hogy számunkra elképzelhetetlenül sok ember él Tokióban és környékén :) De így is meg lehet fogalmazni: körülbelül egy harmad Magyarországnyi területen négy Magyarországnyi népesség. Zsúfoltabb, mint amit megszoktunk, na. Nézegessetek számokat, érdekesek!

Szóval Yokohama. A 19. században az egyik első japán kikötőváros volt, ami megnyitotta kapuit a világ felé, így elég hamar lépéselőnybe került a többi japán városhoz képest és ez a lépéselőnyt a mai napig megtartotta, pedig nem lehet egyszerű Tokió mellett szóhoz jutni.

Belváros

Az Ooka folyó szintén egyik annak a nem kevésnek,
 amelyek a Tokiói-öbölbe ömlenek

A régi kikötőből sok más városhoz hasonlóan itt is sétány lett

És toronyházból sincs kevés

Séta közben a vízben felfedeztünk
 egy-két helyi lakost is, például ezt a ráját

Meg ezt a medúzát

Összeálltak egy csoportképre is =)

Az öböl körül elhelyezkedő városrészt Minato Mirai 21-nek hívják

Ez japánul Minato Mirai Nijūichi-nek ejtendő, hisz ni=kettő, ju(dzsú)=tíz, ichi(icsi)=egy, a megfelelő műveleti jeleket tessék közé képzelni. És nagyon büszke vagyok rá, hogy ezt IQ-ból összeraktam, pirospont, hogy a karate edzéseken annak idején tiniként megtanultam japánul százig számolni. Tovább nagyon nem kellett, más se hiányozna, mint hogy tapasztalatból tudjak száznál több fekvőt, felülést vagy csak száz laza ütést/rúgást tudjak (esetenként a többiekkel együtt ordítva) számolni. És persze közben csinálni is... Azért van annak is hangulata, amikor húszan körben álltok és mindenki belead apait, anyait minden ütésbe, a karod leszakad, a lábad remeg (természetesen kiba-dachiban állva, ami félig rogyasztott lábakat jelent), a füleden is veszed a levegőt, de még tizenhárom visszavan… és valahogy az ütemes számolás és üvöltés hatására mégis meg bírod csinálni te is. Kime kiai!

A kikötő mellett a régi Japanese National Railways
 egyik vasúti rendezőjéből alakították át

A régi vágányokkal lépten-nyomon találkozni
 (szó szerint), de az eredmény tökjó lett

Közben a medúza összetrombitálta a rokonait,
barátait és üzletfeleit az öbölbe

Ez pedig a fantáziadús nevű Yokohama Cosmo World
 vidámpark, szintén a városközpont része

Nem messze található a Cup Noodles Museum – ami a nevéhez
 híven a poharas, instant, tésztás ramen leveseket mutatja be

A cup noodlest, vagyis ennek a poharas tésztás leves eredeti változatát az ötvenes évek végén kezdték gyártani Japánban. 1958-ben találta fel a levescsomagolás ezen verzióját a Momofuku Ando és alapította meg a Nissin céget, amely ma is gyártja az eredeti cup noodle ezerféle verzióját. A ramen japán levesfélét jelent, a spagetti és a cérnametélt között félúton levő noodle tészta van benne, húsleves (legyen az bármilyen állatból) és legtöbbször valamilyen passzoló hús, zöldség, gyakran tengeri dögök. Az instant verzióban mindez szárítva találtatik, a leves por állagú és csak fel kell önteni forró vízzel. Ja és persze elképesztően népszerű, Japánban minden sarkon lehet kapni, Ázsiában is rengeteg helyen és az évtizedek alatt világszerte felbukkant.

Dobozok, ízek, évek

És a tömegtermék

Padlótól plafonig

Ízvariációk – balra, az eredeti fehér-piros-sárga
 csomagolású az originál cup noodle.

Így néz ki belül mielőtt nyakon öntik forró vízzel

Ennyi cup noodle-t esznek a világ különböző tájain

Az alapító tiszteletére

Érdemes megemlíteni, hogy az ötlet alapvetően úgy született meg, hogy Mr. Ando olcsó, tápláló ételt keresett a gyorsan növekvő munkásosztály számára. Innentől tulajdonképpen vicces a cup noodles mai, popkulturális reputációja – ugyanis az olcsó kaja címén a tengerentúlon az általában nem túl tehetős egyetemi hallgatók elsőszámú élelmiszerforrásának tartják. Vagyis a vasalón sült sajtos pirítós kategóriájába tartozik =)

A múzeumban el lehetett készíteni a saját,
 egyedi cup noodle levesedet is, persze bevállaltuk

Elsőként kiszínezed a poharadat, készült
 egy ’honeymoon flavoured és kettő szuvenír edisön

… a család különböző tagjainak

És ezek kerültek bele – a beszámolók szerint
 egész ehető volt, a mienk még megvan =)

Merthogy mi a helyszínen kipróbáltuk – a múzeum
 egyik emeletén van egy csomó ramen étterem is

És még én is hősiesen bevállaltam
 egy tésztás-tojásos-sajtos cuccot, tök finom volt =)

Ezután az aktuális desszerttel együtt még
 kisétáltunk a múzeum tetején levő kilátóteraszra,
 ahonnan remekül rá lehetett látni a kikötőre.

A múzeum után sétáltunk egyet a kikötőben

Mintha kint lennénk a vízen

De csak egy benyúló stég, amire
ki lehetett sétálni – és ez állt mellette.

Bagoly azon gondolkodik, hogy mi itt az optimális
 távolság, ha inni szeretne ebből az ivókútból

Erről meg egy csomó európai város jut egyszerre eszembe.
  Kívül régi vámépületek = belül újhullámos kávézók. 

Ez meg elmenne nondeszkript párszázezres nagyvárosnak
 a prérin, félúton Denver és Chicago között

Azért a sok kocka és torony között ilyen cukiságok is akadnak!

Reuse, recycle

A kikötőben van egy a hatalmas crusie ship terminal,
 itt fogadják a tengerjáró szállodahajókat – legalább
 van hely a hajónként több ezer utashoz

A terminál tetejére pedig ki lehet mászni, kívülről ugyanis
 egy deszkákkal és fűvel borított domboldalnak álcázták

Posztmodern pad

Esküvői fotózást is láttunk. De ha lánykérés, akkor valaki
 sejtett valamit, vagy nagyon egy rugóra jár az agyuk már most!

A délutáni napfényben leültünk egy kicsit – félárnyékban

… és háttérfénnyel is egész jó fotókat lehetett lőni

Zárókép – folytatása következik!