Esőerdőtúra és Bagolymagasles Szingapúrban

A Southern Ridges Walk egy egészen szürreális része Szingapúrnak. Egyik pillanatban keskeny betonúton kanyarogsz a párás, forró dzsungelszerűségben, a következőben pedig a nyiladékokon keresztül toronyházak tömkelege tárul eléd. Az útvonalat időnként kisebb-nagyobb hidak színesítik; közben pedig még madármegfigyelő helyek is akadnak. Ahogy az egész város is, a túra picike és kompakt, úgy, hogy közben itt-ott grandiózus. Akármennyire is képtelenül hangzik ez az egész.

Felfelé a dzsungelbetonjárdán

Itthon virágboltokban kapni ilyet – csak nem nő meg ekkorára

Sétálsz az erdőben, aztán egyszercsak

A kikötő sincs messze

Több száz emelet összesen

Időnként viszont ilyen susnya takarja a kilátást minden irányba

Pedig egész elképesztő néha :)

A nagyobb völgyek felett hidakon lehet átkelni

Lenézve

Figyelmeztetés – mit NE tegyél,
ha vadon élő majmokkal találkozol!

Ez a híd egyébként egész pofásan fest,
de egy hadsereg is átfér rajta, csak nem tudom, minek.

Hogy ne tévedjen el a vándor

Apró fák az út mentén

Majmokat is láttunk, de nem jöttek közelebb,
úgyhogy nem helyeztük át a gyakorlatba a jótanácsokat

Stílusváltás

Ereszkedik lefelé

Azért még mindig megdöbbentő,
hogy mennyire közel mekkora házak vannak

Szavannahangulat

3-4 kilométer után úgy döntöttünk, van még más jellegű megnézendőnk is a városban (a két bejegyzés (itt az előző) programját egy nap alatt toltuk le, mert másnap reggel már indultunk is tovább); így kicsit fájó szívvel (és sokkal jobban sajgó talpakkal) búcsút vettünk a Southern Ridges Walktól és elindultunk a városközpont felé, miközben elkezdett esteledni.

Alkonyat – Marina Bay

Várjuk a pizzánkat, enni is kell valamikor.

Közben még fotózni is egész jól lehet :)

Singapore waterfront (a pénzügyi negyed felhőkarcolói)

Víztükör

A waterfront-tal szemben, az öböl túloldalán található a Marina Bay Sands hotel, melynek a tetején egy tekintélyes méretű kilátóterasz található. Bagoly szeret magas helyekről szemlélődni, így ez volt a vacsora utáni úticélunk. Én egyszer már jártam ott (blogbejegyzés), akkor világosban, így most örültem neki, hogy alkalmam volt este is körülnézni onnan fentről.

A Marina Bay Sands – baloldalt,
a csónakszerű izé orrában van a kilátó (kép innen)

Éjszaka az óceán felé

A hideg fények (nem a kék, "felette" húzódik végig) vannak nagyjából a part mentén, azon túl a Szingapúr előtt horgonyzó hajók fényeit látni. Van néhány.

A szomszédos botanikus kert üvegházai,
a torkolat túlpartján pedig egy golfpálya

Városi fények

A waterfront felülről

Úszómedence a hotel tetején – inkább megkímélem magam
attól az információtól, hogy mennyibe kerülhet
a Marina Bay-ben egy szoba egy éjszakára

Háttérben a kikötő – totál kivilágítva,
non-stop pakolnak...

Egy jó háromnegyed órán át bámultuk a fényeket a város felett, aztán úgy döntöttünk, ideje eltenni magunkat másnapra, mivel reggel hatkor már indult a gépünk a következő helyszínre. Meg elég is volt az aznapi tizennégy órányi városnézés (nagyon sokáig képes menni az ember, amikor úgy érzi, hogy most vagyok itt, egyszer (kevésszer) az életben, látnom kell, mindent, ami csak belefér!). Szóval vissza a szállásunkra, trópusi ruhák elásása a bőrönd mélyére, becsekkolás, aggódás, hogy a téli kabátokat ne felejtsük a szekrényben (ölben kellett cipelni őket, mert a bőröndbe már nem fértek be, néztek is ránk furcsán a helyiek a 30°C-os melegben, hogy ezeket meg honnan szalajtották)… Aztán reggel hatkor (itteni idő szerint este tizenegy) riadót fújtak a telefonok és elindultunk a Changi reptér felé, hogy négy órával később megérkezzünk egy újabb volt brit gyarmatra. Innen már lehet találgatni, annyit még elárulok, hogy eddig még én sem jártam ott, egyike azoknak a helyeknek, ahova repül a légitársaság, de én még nem jártam velük arra. Azért már nem sok ilyen van :)