Days of our Svájc: Gátnézőben

2016. május 1., vasárnap

Gátnézőben

Az Iguazút és a pofára eséssel végződött Need for Speed utánérzést követően másnap már tudatában voltunk annak, hogy Brazíliában már egy órával később van, így időben sikerült elindulni a tényleges gátnéző túrára. Először arra gondoltunk, hogy szerzünk taxit időről időre – a gát után még további terveink is voltak, de a szállodában kerítettek egy ürgét, aki nemcsak vállalta, hogy egész nap fuvaroz minket, hanem egész pöpecül beszélt angolul, pl. elmesélte, hogy itt a hármas határ környékén az emberek nagy része ért portugálul és spanyolul is – méghozzá javarészt a tévécsatornáknak köszönhetően. Az angol már csak hab a tortán. Egyébként a fuvarral úgy sejtjük, hogy nem járt rosszul, mivel egy részét közös megegyezéssel brazil reálban fizettük ki – elfogyott az argentin pesónk – miközben az utóbbi kb. óránként százalékokat vesztett az értékéből. Kiszámíthatatlan dolog ez a valutaváltás... Na de vissza a gáthoz.

Az Itaipút 1975-ben kezdték építeni, 1984-ben nyitották meg és 2002-ben fejezték be. A gát jó 200 m magas, az egész építmény több, mint 7 kilométer hosszú és a megtermelt áram mennyisége évi 90 TWh táján van. Úgy hat Paksnyi. Összesen 20 turbina lakik az erőmőben, kettő mindig takarékra van téve (egyezmény az országok között), így ezt a brutál mennyiségű energiát 18 turbinával állítja elő. A turbinák fele Paraguayé, a másik fele Brazíliáé, de Paraguay energiaigényét többszörösen fedezni lehetne a tíz turbinájukból ömlő kakaóval, így a nagy részét az általuk termelt energiának azonnal exportálják Brazíliába, ahol a cucc nagy része az innen 1000 illetve 1500 km-re fekvő São Pauolóba és Rio de Janerióba utazik… A gáthoz busszal vitték be a népet, megálltunk több ponton is körülnézni.

PR-fotó

Mákunk volt, a spillway-en (túlfolyó) éppen csordogált valami =)

Csak a harmada van megnyitva, de a túlfolyó
teljes kapacitása az Iguazú negyvenszeresével lenne egyenlő

Gátkanyar

A fehér csövek egy-egy turbinához tartoznak

Közelebbről – jobb oldali házikó a gáton egy ötemeletes épület

Csordogál – a túlfolyó végén van egy kisebb betonakadály,
ami megdobja felfelé a víztömeget, hogy az lezuhogva
ne erodálja annyira erősen a folyómedret

Tenger a túloldalon

Meg kell azért említeni, hogy a Paranán az elöntött területen
volt egy, az Iguazúnál is nagyobb vízesés – mindennek megvan az ára

Spillway a távolban – megyünk át Paraguayba :)

Sínek a gát tetején

A másik irányba

Lenéz

Az irányítóépület a kis szökőkúttal a háttérben

Nem lehet betelni vele

Autók és zebrák méretaránynak

Turbinatápcsövek

Spillway felülről

Félig üresen

Paraguay kakaója erre áramlik

A jobb oldalt spriccelő vizet csak hűtésre használják

A fehér csövek közelről

Bejutottunk – jó 120 méterrel lejjebb
látható az eredeti rockbed (a folyómeder alja)

Épphogy csak csörgedezik a víz benne, mint egy kis patakban

Keresztmetszet – az itt használt beton mennyiségéből
a riói Maracanã stadiont is fel lehetne építeni

Csövek életnagyságban

Az egyik irányítóterem

A fele spanyolul, a fele portugálul

És a biztonság kedvéért még a frekvencia sem egyforma, a paraguayi turbinák 50 Hz-en, a brazil turbinák 60 Hz-en tolják – az előbbi exportált részének készült egy külön transzformátorállomás a nagyvárosoktól nem messze, ahol az 50 Hz-ből 60-at csinálnak…