Korallzátonytúra

Cairns többek között azért szerepelt a menetrendben, mert innen viszonylag könnyen meg lehet közelíteni a Nagy-korallzátonyt. Ha már egyszer elmásztunk Ausztráliáig, ennek a megtekintése igazán nem maradhatott ki :) Kicsit aggódtunk előtte, hogy nulla snorkel (csak szemüveg, pipa és békaláb) illetve búvártapasztalat (előbbiek plusz oxigénpalack, satöbbi) nélkül nem lesz teljes az élmény, de úgy tapasztaltuk, ha valaki jól tud úszni, ez a snorkelezés elég hamar elsajátítható. Csak a sós vizet kell időnként kitakarítani a szemedből, ha nem zár jól a maszk – nagyon jól lehet taposásra gyúrni, elment a dolog vízilabdaedzésnek is :)

A Nagy-korallzátony minden tekintetben megfelel a nevének, óriási, viszont nem egybefüggő (ahogy én valahogy távolról belegondolva, alaposabb utánanézés nélkül ezt képzeltem), hanem rengeteg kisebb-nagyobb zátonyból áll. Cairns környékén rengeteg helyre szerveznek túrákat, nagyjából hasonló árkategóriában, hasonló kínálattal. Hosszas elemzésnek vetettük alá még ősszel a kérdést, hogy melyiket vállaljuk be, Márti háromoldalas, összehasonlító jegyzetet készített, Majom ügynök szerzett nekünk gyakorlott búvár ismerőst, akit zargathattunk a kérdéseinkkel, Bagollyal még azon is elmélkedtünk, hogy érdemes lenne megtanulni búvárkodni – ez most kimaradt, de majd legközelebb. :) A nagy megfontolásból meg szervezésből egyébként végül az lett, hogy mire Cairnsbe értünk, már az időjárástól tettük függővé a dolgot és végül előző nap megkérdeztük a szálláshelyünket, hogy ők mit ajánlanának… Így kerültünk végül az Ocean Spirit fedélzetére. A nap úti célja a Michaelmas Cay volt, egy kisebb homokpad a Michaelmas Reefen, mely egyben madárrezervátum is, így csak egy kis részén lehet homokban heverni két korallnézegetősdi között, a többin eszméletlen hangerővel csivitelnek az őslakosok.

Michaelmas Cay

A pici kék folt, (a piros léggömb alatt) a homokpad, a többi zátony

Cairnstől 60-70 km hajóval

És valahol a Nagy-korallzátony
(világoskék pöttyök a part mentén) közepe táján található

Google Earth-ön jobban látszik, a korallzátonyról ugyanis kerültek fel műholdképek, a tengerfelszínről nem.

A Nagy-korallzátony a sötétkék csík,
 Queensland partjai mellett húzódik végig

Tengeri reggel

Az Ocean Spirit katamarán, a középső részen rácsos,
 remekül fröcsköl felfelé a víz, ha nagyobbak a hullámok

Utóbbi kapcsán már előre felszerelkeztünk seasickness (tengeribetegség elleni) tablettákkal és alkalmaztuk is őket – útközben nem is jött rosszul, volt olyan, hogy ha kiálltunk a fenti korláthoz (erősen kapaszkodva), akkor 4-5 métert repültünk fel-le a hajó orrával együtt, ahogy zúztunk a hullámokon. Élmény volt, meg minden, különösen ha felcsapott a víz és hirtelen tetőtől talpig vizesek lettünk – többek között ezért sem készült fotó. Meg kellett mindkét kezünk a kapaszkodáshoz.

Ha jó a szél, vitorlázni is lehet,
 de nem volt ekkora szerencsénk

Odaúton egyébként tartottak egy rövid előadást a felszerelésről, a nap programjairól és arról, hogy kikkel találkozhatunk majd a víz alatt.

Michaelmas Cay

Első program – haletetés

Persze a sirályokat is sikerült odacsalogatni

A zátonnyal első körben egy semi-submersible boatban avagy félig alámerülő hajóban ülve találkoztunk, ennek a teteje a víz felett van, de szinte ék alakú, alul középen keskeny padok vannak és az oldalsó, ferde ablakokon keresztül lehet bámulni a víz alatti tájat.

Körülbelül így

Kék csodavilág

Itt talán még a csíkos halakat is könnyű meglátni

Korallok tömkelege

Terep

Közelkép

Spagettikorallok, melyek a vízzel együtt,
 szélfútta mezőként hullámoznak

A féligtengeralattjáró után beöltöztünk a füligruhákba – elsősorban a napégés elkerülése végett. Ha valaki olyan borzasztóan fehér bőrű, mint én, érdemes naptejet is vinni ezzel együtt és minden alkalommal, ha kijön a vízből, bekenni az arcát (esetleg felvenni egy burkát, de az épp nem volt nálunk). Szóval az a tapasztalat, hogy a trópusi nap nagyon süt, van olyan, hogy a strandoláshoz ajánlott kétóránkénti kenekedés sem elegendő. Marad továbbra is az az alapelvem, hogy 11 és délután 3 között lehetőleg ki sem dugom az orrom a napra… Evvan, már Ulurunál is masszív, vörös melegkiütésekkel fejeztem be a túrát – nem jelentkeznék Bear Gryllshez útitársnak.

Úton a kiscsónakban a homokpad felé

Tömeg van :)

A terep

A szomszédok

Sejthetitek, éktelen csivitelés volt végig

Körülbelül húsz percet-fél órát tudtunk egyszerre a vízben tölteni, lebegtünk hason, bámultuk a tenger alján a csodavilágot. A snorekelezést viszonylag hamar elsajátítottuk – engem meglepett, hogy mennyire gyorsan lehet haladni békatalpakkal úszva. Viszont azt is megtapasztaltam, hogy ezek a kölcsönszemüvegek egyáltalán nem triviális, hogy jól zárnának, nagyon sokat kellett igazgatnom, mert állandóan befolyt a víz és hát sós vízzel folyamatosan öblögetni a szemeimet meg az orromat nem túl kellemes dolog. Még a légzéssel volt a legkisebb bajom, de a snorkelpipa sem volt tökéletes, szóval egy idő után segítséget kértem az ügyeletes túravezetőtől. Lecke: ha ilyesmire vetemedtek, próbáljátok ki lehetőleg a pipát és a szemüveget vízben amilyen hamar csak lehet, hogy ne ezzel kelljen szenvedni, miközben már a korallok felett úszkál az ember. Ja és még egy apróság, ha valakinek hosszú a haja, lehet, hogy érdemes egy csősálat vagy valamit a fejére húzni, ugyanis ezeket a lycra füligruhákat nem úgy tervezik, hogy a fejed mögött még egy kontyszerűség is elférjen a kapucniban… Hmm, lehet, hogy most fedeztem fel egy eddig kiaknázatlan piacot?

Kilátás a homokpadról – balra, messzebb az Ocean Spirit, 
előtérben a közlekedőcsónak

Lebegés két koralltúra között

Egy kis madárfotózás is belefért

A fiókák nemrég bújhattak ki a tojásból

Kalapok és törölközők

A nagyobb gombócok kókuszdiók és nem tojások,
 azért dinoszauruszok nincsenek a szigeten :)

Hazafelé

Visszanézve még látszik a Michaelmas Cay, sárga csík formájában

Találtam egy hajózási térképet is az egyik falon – még mindig
 jobban érthető, mint azok, amikkel a pilóták dolgoznak :)

Jól lefáradva sétálunk hazafelé, már a parton Cairnsben

Este beneveztünk egy közös vacsorára egy magyar párral, akikkel előző este futottunk össze a szállásunkon – véletlenül éppen mellénk ültek le és mesélték el lelkesen az aznapi lánykérés részleteit skype-on a családjuknak. Jankának és Zolinak ezúton is gratulálunk, meg köszönjük a kellemes társaságot :)

A Lagoon este – fürdeni már nem lehet benne ilyenkor

De jól néz ki :)

Jó éjszakát!