2014. november 9., vasárnap

Mud Volcano meg a többiek

A harmadik yellowstone-i napunkra is jó hosszú bakancslistát raktunk össze, úgyhogy kora reggel nekivágtunk.

Roosevelt Arch – a park első bejárata


Medveszély


Útmentén


Kanyarog a Yellowstone River


Lépten-nyomon „füstölög” valami :)


Szépséges sziklafalak


Dunraven Pass – este már West Yellowstone felé mentünk tovább,
 így a park északi részétől már reggel el kellett köszönnünk :(

Első megállónk a Mud Volcano Trail volt, ez kb. félúton található a helyi Grand Canyon és a Yellowstone Lake között. Mindenféle sáros fortyogók, süvítő fumarolák és bizony időnként olyan záptojásszag, ami már egy érett kuka gyomorforgató hatásával vetekedett.

Utóbbi leginkább a Sulphur Caldron környékén volt érezhető


Ő az, a neve kénüstöt jelent


Találóan, ugyanis a bugyogó víznek elég magas a kéntartalma


Közelkép


Olyannyira, hogy a pH-ja valahol a gyomorsav és
 az akkumulátorsav között leledzik
(a képen felülről a második a skálán)


Szomszédság – ez a néhány fenyő
rosszkor kelt ki rossz helyen…


Akárcsak a szemközti domboldal – a Cooking Hillside

Itt 1978-ban egy földrengéssorozat után a talaj elkezdett melegedni, pár hónap alatt egészen 94°C-os hőmérsékletig, az elpusztult fenyők sercegő gyökerei pedig megadták magukat és kidőltek a kezdetben még álló fatörzsek – ágaik között pedig gőzölgött kifelé a talajból minden földi jó. Azért néha kicsit creepy ez a Yellowstone…

Korabeli fotó


A Sizzling Basin partján


Kivételesen nem forr,
hanem szén-dioxid bugyog át a vizen

Itt meg akartam ismertetni Bagolyt (Baglyot?) a ’Five fat sausages sizzling in a pan’ című angol gyermeknótával (merthogy a sizzling (sistereg) szóról eszembe jutott), de a második versszak után megköszönte, hogy nem tíz kolbásszal kezdődik a dal, illetve kilátásba helyezte, hogy a nap további részében az A-ból B-be való eljutást illetően hagyatkozhatok a lábamra, ha nem hagyom abba még az egy kolbászról szóló versszak előtt… Így próbáljon az ember némi muzikalitást csempészni a napirendbe...

Nevezett a Churning Caldron gőzében – a záptojásszag
 itt is minőségi volt, kipróbáltuk, ki meddig bírja

(Megjegyzem, záptojásszagban hirtelen kevesebb kedve van az embernek énekelni…)

Sour Lake – barátságos tavacskának néz ki,
 de valami 3-as pH-ja van, nem ülnék bele


Black Dragon’s Caldron – a ’Fekete sárkány üstje’


Mitől lett a semmi közepén vajon ilyen szürkésfekete iszap???


Vagy a másik sárkányos helyen mitől lesz ez a zöld bevonat?


Utóbbi ugyanis a Dragon’s Mouth Spring,
 vagyis a ’Sárkány szája forrás’

És döbbenetesen néz ki. A víz csak részben tölti ki a hasadékot, mondhatni lötyög az alján, miközben felette süvít ki a gőz/gáz (talán leginkább a kettő keveréke) és pont olyan hangja van, mintha egy sárkány éppen mérgesen fújtatva kifelé készülődne. Komolyan az ember arra számít, hogy egyszer csak kidugja a fejét Norbert, a norvég tarajossárkány. Süsü mégsem lehet, mert lepkék meg virágok nincsenek a barlang előtt...

Azért a kis medence partja elmenne egy angolkertbe is :)


Akárcsak a Sizzling Basin kis szomszédai
– ez egyben a poszt záróképe is, folyt. köv.!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése