Terveink
szerint egy rövid bozemani szunyókálás után hajnalban továbbindultunk volna
Chicagóba – ez egy darabig be is jött, de a napot lényegében Salt Lake City-ben
a repülőtéren töltöttük, újabb és újabb repülőkről leszorulva. A vége az lett,
hogy este hatra értünk Chicagóba, ráadásul a Midway reptérre, miközben a
csomagjaink már órák óta ránk vártak O’Hare-en. Miután kiszámoltuk, hogy a
Midway-O’Hare-Downtown-kör mintegy másfél órás kirándulásnak ígérkezik, másnap
reggel pedig úgyis O’Hare-ről indul bármi is, ami hazafelé repít bennünket, a
Tiszta Zokni Hadművelet hamar alulértékelődött – egyben pedig emlékeztettük
magunkat, hogy sosem árt egy váltásnyi ruhát a kézipoggyászban tartani. Elsődleges
úticélunk aznap estére így a Willis Tower, illetve egy-egy hatalmas pizza
lettek (utoljára Madisonban ettünk rendes főtt kaját…).
Célpont
a látómezőben – útközben a metróról
Midway és a belváros között
Midway és a belváros között
Szállást
igyekeztünk a közelében találni – nem nagyon volt honnan válogatni, szívtuk is
a fogunkat az árak láttán, de aki olcsón és bizonytalanul repül, néha ráfizet
szállás-oldalon, evvan. A végösszeg még mindig kedvezményes. Addig-addig
töszekedtek viszont a hotelben a becsekkolással, hogy nem győztünk utána
rohanni – magas épületekre ugyanis úgy érdemes menni, hogy nem sokkal napnyugta
előtt érjen fel a tetejére az ember, majd pedig szépen megvárni, amíg teljesen
besötétedik - például így.
A
célpont tövében
Napnyugta
az utcában
Arra
meg végképp nem gondoltunk, hogy hatalmas tömeg lesz, így a pénztárnál, a
biztonsági ellenőrzésnél és a lifteknél történő sorbanállásal együtt már csak sötétben
értünk fel a tetejére.
Közben
még az orrunk alá is dörgölték,
hogy milyen messze elláthattunk volna,
ha időben ideérünk.
hogy milyen messze elláthattunk volna,
ha időben ideérünk.
Azért
lassan fogyogatott a sor is, de felérve
már csak a pirosas égalját sikerült elkapni.
már csak a pirosas égalját sikerült elkapni.
The
’Magnificent Mile’
Távolabb
a fekete épület a fehér csíkkal a tetején a John Hancock Center, a közelebbi
ezüstpalota piros pöttyel a tetején pedig a Trump Tower. Nagyjából a kettő között
húzódik a North Michigan Avenue, Chicago egyik puccos bevásárlóutcája –
olyasmi, mint a Fifth Ave New Yorkban. Talán kicsit kisebb tömeggel… Ezt
nevezik Magnificent Mile-nak, vagyis Csodálatos Mérföldnek.
Háttérben
pedig a Michigan-tó
Biztos
olcsó lehet itt tartani a vitorlásodat...
A
Willis Tower egyik népszerű pontja az épület
síkjából kiugró, körbe-körbe üveg kilépő
síkjából kiugró, körbe-körbe üveg kilépő
Igen,
lefelé is, tán pont ez a lényeg :)
Tériszonyos
Baglyoknak való,
persze – de azért bevállalta a dolgot
persze – de azért bevállalta a dolgot
Sőt!
Azért
a szükséges dokumentáció elkészülte után nem maradt sokáig az üveglapon, biztos
ami biztos, de egy darabig még mászkáltunk körbe-körbe, a városi fényeken
ámulva. Erős váltás Yellowstone után, na.
Chicago a kék órában
A
Willis Tower után nagy nehezen találtunk egy pizzázót, be is toltunk fejenként
egy tekintélyes méretű pizzát – utána meg hamar fellőttük a pizsit, elvégre
aludni is kell valamikor... Jó éjt nektek is, ennyi volt a Wisconsin-Yellowstone-Chicago mese, a következő állomásunk pedig egy olyan ország lesz, ahol korábban még nem jártunk - pedig ennél közelebb szinte nem is lehetne :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése