Liechtensteini kitérő

Szóval egy olyan ország, ami ennél közelebb nem is lehetne – de még nem jártunk arrafelé. Eddig. Már éppen ideje volt feltűzni a térképre :) Azon belül is persze leginkább a hegyeket – úgyhogy felmásztunk Malbun nevű falucskába autóval, majd onnan a hegyre fellibegve egy rövidebb gerinctúrát tartottunk. Valószínűleg több időnk lett volna, ha nem délben indulunk otthonról… de néha kellenek az olyan napok is, amikor az ember nem a telefon csicsergésére, hanem magától ébred :)

Szóval októberi, hegyes-völgyes, alpesi beszámoló következik – arrafelé most már tél van, hízik a hóréteg és fagy. Brrr. Viszont hamarost kezdődik a síszezon :)

Gerincséta

Bújj-bújj zöld ág!

A túlsó púpok már Ausztriához tartoznak

Töpörödött fenyők

Alpokos

Közelkép a hegyoldalról – rácsos süti jut róla eszembe,
pedig hófogó farönkök :)

Lokális maximum – azonnal fel kellett rohanni.

Napsütötte

Boltív a hegyoldalban

Sareiserjoch – a háttérben az Augstenberg már felhőtakaró alá bújt

Malbun falucska a völgyben

Finom sonkákat, meg szárított húsokat lehet Malbuner márkanéven Svájc-szerte – van mintabolt is a faluban – de a legviccesebb termékük a Debreziner kolbász :) Kicsit zsírtalanabb verziója egy igazi debreceninek, de a paprikás kolbászra időről időre kiéhező expatoknak ez már-már elhanyagolható tényező :)

The hometown of the Debreziner

A szomszédos völgy – az alján húzódik a liechtensteini-osztrák határ

Csíkosra erodálódott…

Ikertesók

Visszaúton

Zoom 1 – Sareisjoch

Zoom 2 – a fogpiszkálónak tűnő hófogó farönkök

Lelibegő

Lent éppen gőzerővel hatemeletes parkolóházat építenek

Malbun felett található ugyanis Liechtenstein
egyetlen síterepe – a téli kapacitásra számolnak

Szépséges őszszínek

Színtévesztős

Liechtenstein, Svájc, Liechtenstein

Cargo :)

Malbun akkora metropolisz…

… hogy még utcanevek sincsenek :)

A rövidke kirándulás után még körülnéztünk Vaduzban, az ország fővárosában, de éppen valami hatalmas búcsúszerűség volt – szerintem kiürült a többi település, mindenki idejött dodzsemezni, meg kolbászt enni. Szóval fotózni nem igazán lehetett, túl nagy volt a tömeg, meg sok a vattacukor, de legalább már ilyen germán búcsút is láttunk.

Azért egy nulla kilométerkő belefért.

Valószínűleg azon kevés nulla kilométerkövek egyike, amelytől az ország határa a szélrózsa minden irányába gyalog, egy napon belül elérhető. Sőt, akár körbegyalogolható az egész, úgy, ahogy van :) Ja, és még egy vicces apróság Liechtensteinről – az útlevelükben az előlap vagy a hátlap belsején szerepel egy Európa-térkép és egy nagy nyíl mutatja, hogy na, itt van kérem Liechtenstein. Öniróniából ötös :)