Az előző bejegyzésben szereplő Porcelain Basin a kisebbik része a Norris
Geyser Basinnek – és nem, nem Chuck Norrisról nevezték el, hanem Philetus W.
Norrisról, a Nemzeti Park második igazgatójáról, aki 1877 és 1882 között volt
hivatalban – az ő nevéhez köthető a medence leírása és a környék első útjainak
kialakítása. Na, szóval a Porcelain Basin szomszédságában ott van a területre
sokkal nagyobb Back Basin, ahol leginkább gejzírek találhatók, ezt is
igyekeztünk bejárni. Közben egyrészt sötétedett, másrészt hűvösödött,
harmadrészt még bennünk volt, hogy este el kell még jutnunk Bozemanig – így
kicsit rohanós programra sikeredett. Azért megérte. Medveparával együtt is…
Térpék (innen)
Emerald
Spring a fák között - egyébként majdnem forr
és olyan kéntartalma van, hogy csak egészen speciális,
kénszerető bacik élnek meg benne
és olyan kéntartalma van, hogy csak egészen speciális,
kénszerető bacik élnek meg benne
Most
csak gőzölög – kitöréskor képes
90 méter magasra lőni a vizet
90 méter magasra lőni a vizet
Ha
éppen kifogna az ember egy tisztességes kitörést,
azt jobb messziről nézni – 2005. május 23. (kép innen)
azt jobb messziről nézni – 2005. május 23. (kép innen)
Utóbbi nem messze lakik a Steamboat Geysertől, sőt elég egyértelmű kapcsolat áll fenn
közöttük, a Steamboat Geyser nagy kitörései után ugyanis a Cistern Spring
teljesen kiürül, majd 1-2 nap múlva kezd el újra feltelni. Ettől eltekintve
viszont folyamatosan túlfolyik, szíliciumban gazdag vizéből pedig évente
egy-másfél centi kovatufaréteg válik ki a peremére. A körülötte látható fák
pedig ugyanúgy jártak, mint a Crackling Lake szomszédai – az oldott
szilíciumtartalom kirakódott a szállítószöveteikben és szép lassan elhaltak…
Miközben
gondolatban elköszöntünk Yellowstone-tól, elindultunk West Yellowstone és a
nyugati bejárat (vagy most kijárat?) felé, hogy onnan továbbmenjünk Bozemanbe.
West Yellowstone nagyobb hely, mint a montanai Gardiner, de azért még nem
metropolisz. Pedig még útkereszteződések is vannak, meg vagy 1270 lakos. Gyors
tankolás (a parkban eszeveszett drága az üzemanyag), utána nekiindultunk a kb.
egyórás útnak Bozemanbe. Közben még elkapott bennünket az évszázad zápora –
olyan sűrűn szakadt az eső (időnként jég), hogy nem láttuk az út túlsó szélén a
szalagkorlátot… vagy néha a középre felfestett, dupla sárga vonalat. Vagy
leginkább semmit. Úgyhogy percekig araszoltunk az ömlő vízben, reménykedtünk,
hogy ebben az áldott időjárásban egy bölénynek sem jut majd eszébe az út
közepén merengeni… meg leginkább abban, hogy hamarost megszelídül az időjárás.
Utóbbi egy jó negyedóra múlva be is jött, úgyhogy onnantól már eseménytelen,
csendes esőben gurigáztunk Bozemanig. Szép voltál Yellowstone, ha rajtunk
múlik, jövünk még vissza!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése