'Més que un club'

Igen, a Camp Nou. Igaz, hogy Bagoly jobban favorizálja az ősellenség, a királyi gárda (megrögzött antifocistáknak: a Real Madrid) játékát – fúj, Kasztília! – de hát egy ekkora stadion mellett nem lehet csak úgy elmenni, úgyhogy meglátogattuk.

Több, mint (csak) egy klub - A Camp Nou
1957 óta ad otthont a csapatnak.

Akkor nevezték el Camp Nou-nak, vagyis „Új Stadionnak” – még ma is ez a neve, bár azért látszik rajta, hogy annyira már nem új. Három metrómegálló is van a környékén, kellemes lehet, amikor úgy 100 000-en indulnak haza meccs után…

Mint minden rendes stadion, a meccsek idején kívül látogatható, plusz van egy elég alapos kiállítás, nagyrészt a focicsapat történetéről, de azért sorra kerül a többi szakág, is, elég jól nyomják ezt a kézilabda és kosárlabda-dolgot is. Kézilabda-beszámoló pl. itt. Magát az FC Barcelonát 1899-ben alapították katalán, svájci és angol focizni vágyók, a kiállításon nem kevés cipő, labda, mez és iratok vannak ebből a korszakból. A spanyol polgárháború alatt – mint minden lehetséges dolog – a klub is a katalán ellenállás jelképévé vált; és ez azóta is megvan, nem véletlen a „katalán kertitörpe-válogatott” kifejezés. Utóbbi még mindig a játékosok szokatlan magasságára utal, de szerintem ettől csak még jobbak – aki a maga 169 cm-ével (kisebb, mint én, pedig nem vagyok egy égi meszelő) úgy tud érvényesülni, mint Lionel Messi és képes harmadszorra is aranylabdát kapni az egyébként 190 cm-es átlagmagasságú mezőnyben, az csak zseniális lehet. Egyébként viccesek ezek az aranylabdák, ki vannak állítva – hogy eredetiek-e, azt nem vizsgáltam meg – de a három labda tartójába eltérően van belegravírozva Messi neve – hol a második keresztnevével együtt, hol anélkül. Azért a FIFA erre igazán odafigyelhetne, évente 1 aranylabdát vágnak hozzá valakihez, olyan nehéz megnézni, hogy hogy hívják pontosan az illetőt? Vagy ha tudják, akkor legalább következetesen ugyanazt használni?

Kétségkívül az emlegetett argentin napjaink egyik legjobb játékosa (kezdek átmenni kommentátorba, ez szerintem az EB hatása), de azért a Barçának csapatként is egész pofás eredményei voltak az elmúlt években, Pep Guardiola (az edző 2008-2012-ig – a szerk.) elég sokat letett az asztalra.

Például 2009-ben egy, a La Lígá-ban játszó csapat által
megszerezhető összes trófeát bezsebelték.

Egy másik érdekes része volt a kiállításnak, hogy egész vitrint szenteltek Kubala Lászlónak, aki az ’50-es évek Barcelonájának volt a vezéralakja és a fáma szerint ő tanította meg ideérkezésekor „csavarni a labdát” az itteni játékosoknak. Erről egy egész estét vitatkoztunk hármasban, hogy ez mennyire lehetett akkor így és hogy ma miért ennyire ösztönösnek tűnő a mozdulat mindenkinél, aki egy kicsit is gyakrabban rúgja a bőrt, de igazából nem jutottunk konszenzusra… Mindenesetre az biztos, hogy Kubalát nagyon tisztelik Barcelonában azért, amit a (katalán) futballért tett – en bloc.

Útlevél

Bagoly rögtön kiszúrta, hogy a feleséget annak idején még a férj útlevelébe írták bele. Azóta már szerencsére van elég papír a feleségek saját útlevelének elkészítésére is. Sőt, a gyerekek is kaphatnak. Nekem is van egy régi, amiben 5 éves fejjel vagyok. Mayáé ugyanakkor készült, ő kétéves a fotón. Nézett is a határőr annak idején, amikor ez alapján az akkor már 10 éves húgomat azonosítani kellett Olaszország felé.

Visszatérve a Camp Nou-ba, a kiállítást alaposan végigmazsoláztuk, természetesen kihagyva a szokásos „fotózkodj zöld vászon előtt, aztán majd körédfotosoppuljuk az egész csapatot 10 euróért”-ajánlatot. Ezeket iszonyatos lehúzásnak tartom minden turistalátványosságnál, legyen az fotó a barlangi vonatból, folyóparti óriáskeréken vagy Puyol – a Barça csapatkapitánya – fotosoppolt ölelgetése… A kiállítás után kimentünk ofkorsz a lelátóra, útközben viszont felfedeztem a stadion kápolnáját – elég ájtatos ez az egész Ibéria, stadion sem lehet meg kápolna nélkül. Azért nekem tetszett, bármennyire furcsának is tűnt elsőre :)

Vajon misét is tartanak rendszeresen?

A lelátón való ücsörgés után (kép a poszt elején) elindultunk a következő úti cél felé, a kijárattal szemben azonban az alábbi kép fogadja a stadionból kilépőt és itt muszáj volt egy kicsit megállnunk, megvitatni az aktuális napi híreket – éppen kirobbant a sportmédiában, hogy a kép szereplője visszatér a magyar válogatottba.

Egyébként meg aznap volt a szezonzáró meccse

az FC Barcelona Handbol-nak…

A téma sokadszori kitárgyalása után – kézilabda forever! – elindultunk a metró felé.

Útjelző tábla - merthogy a Camp Nou
egy egyetemi kampusz kellős közepén találtatik

Ez mindjárt egy másik, sokadszor lerágott csontot húzott elő – vajon a Tüske Csarnokból lesz valaha valami? Mire és milyen konstrukcióban lehetne használni? A kérdéskör megvitatása eltartott egészen ebédidőig – amit egy brutálisan húsos szendvicseket és pezsgőt áruló kis tömött pub-ban töltöttünk el :)

A hátralevő kb. egy napunk szinte teljes mértékben egyetlen úriember műveinek megcsodálásával telt – beharangozó alább.

Casa Battló