ГУМ

Vagyis GUM, a Glavnyi Universalnyi Magazin rövidítése, ami állami általános áruházat jelent. Ennél szocibb megnevezése nem is lehetne. Magyarul GUM-áruházként szokták emlegetni, erősen javasolt volt a megtekintése – vagyis a Moszkvát már megjárt rokonságom mindenképpen ajánlotta :)

Kívülről

Tulajdonképpen olyan, mintha üvegtetővel fedett 3 utcácska lenne egymás mellett, melyet 4-5 emeletes házikók vesznek körbe. Annak idején piacnak épült, csoda, hogy megúszta az egész XX. századot…

Hidak

Pad és díszárnyék

Dekoráció a kis szökőkút felett

Mozgólépcsők

Nem mozgó, százéves márványlépcsők

Itt is tombol a retróláz

Próbáltam felfogni, hogy mitől annyira ismerős Moszkva, mikor még sosem jártam eddig Oroszországban. Utólag talán rájöttem, hogy igazából sok kicsi apróság van a dologban. Pl. az állólámpa villanykapcsolója a szállodában pontosan olyan volt, mint az otthon-otthoni íróasztalom 10 évig lakó olvasólámpáé. Vagy a metróállomások piszkos, szürkés színű márványborítása is teljesen ismerős volt – noha itt nyilván nem az a jellegzetes hazai édesvízi mészkő van, de a stílus ugyanaz.

Vagy pl. a zseblámpa a polc tetején középen

Vagy ez a telefon – nagyjából ilyenünk volt,

 amikor még ovis voltam :)

Embléma

Stílusos kávéház

Ma a GUM-ban egymást érik a Louis Vuitton, Hugo Boss és egyéb, hasonlóan kedvező árfekvésű boltok, de jelen van szinte az összes, elektromos kütyüvel foglalkozó cég és a kozmetikai ipar vezetői is.

Modern idők áruháza

Érdekes módon szuvenír alig van, viszont kint, a Vörös tér előtt degeszre vásárolhatja magát minden, magára valamit is adó turista. Moszkva drágaságát mutatja, hogy egy valamirevaló hűtőmágnes 200-250 rubel, ami 1600-2000 forintnak felel meg, ez több mint az egyébként Európa-szerte 3-4-5 euróért (700-1300 forintért) kapható mágnesek ára.

Parkocska a Nagyszínház előtt...

… és Bolsoj tyeatr – na, itt egyszer meg kell

 néznem… mondjuk a Diótörőt karácsony előtt :)

Nagyjából ennyi fért bele egy napunkba, mivel korán elindultunk vissza a szállásunk felé – az időeltolódás és a hajnali érkezés és távozás miatt nagyon kell vigyázni az alvással, hogy ne úgy menjen az ember dolgozni hajnali kettőkor (közép-európai idő szerint), mint a mosott rongy. Annak idején, amikor a kurzuson a jet lag-et taglaltuk, mindenki csak legyintett, ’áhh, meg lehet azt szokni’, meg ’úgyis messze van még’. Aha, persze. Itt csak két órányi különbség van, de amikor az embernek a biológiai órája szerint este nyolckor be kellene vágni a szunyát, hogy legalább öt órát alhasson a másnap előtt, közben meg előző éjjel ekkor kezdett el dolgozni – itt kezdtem megérteni a jet lag alapvető problematikáját.

Szóval a visszaúton igyekeztem egy kicsit dokumentálni a felnőtt életemnek is ismerős moszkvai részleteket és környezetüket.

Kontroll-fíling – de igazából

 mindennapos metróélmény is egyben

Azért lent nálunk nincsenek ilyen stukkók a plafonon

Viszont ugyanez a kék csotrogány dönget

 az alagútban – fehér csík nélkül

Átszállási információk – ehh, ha a franciát 

már majd mesteri szinten tolom, újabb nyelvet kell kezdenem…

Szocialista lakótelep XXL méretben

Kereszteződés – tiszta Újpalota/Havanna/Békásmegyer, 

csak egy kicsit nagyobb

A történetnek ehhez a részéhez tartozik még két, ’Meanwhile in Russia’, vagyis „Eközben Oroszországban” témájú kép.

Caterpillar kanyarog közvetlenül a Bolsoj előtt

Szinte biztos vagyok benne, hogy nem EU-konform elöl-hátul markolókanállal a belvárosban rodeózni. Az alábbi jelenség láttán pedig svájci kollégám megdöntötte azon elképzelésemet, hogy minden nyugati képtelen a szarkazmusra.

Ennyit mondott: „Ez biztos csont nélkül átmegy a következő műszakin.”

Zárásképpen pedig átzizzentem a helyi madaras Teszkóba, orosz csokoládét keresni, meg hogy lássak egy mai orosz, lakosságot kiszolgáló plazát is. Meghökkentően ugyanolyan, mint az Allee, talán ez éppen egy kicsit kisebb. Gondolom, 10 kilométeren belül van még 5 ilyen, csak azért. Az Auchanban meg sikerült lelnem egy mókusos és egy medvés csokit, ezeket választottam, mivel tetszettek rajta az állatok. Hazavittem, anyukám pedig majdnem a nyakamba ugrott, hogy kb. azóta nem evett Bélocskát (a mókusos), amióta én megszülettem és hogy annak idején a Vlagyimirban töltött csereféléve alatt ez volt a kedvenc csokija… van valami szólás Isten útjairól, meg a kifürkészhetetlenségről… Azóta persze a Miska Kaszalapijok (a medvés) és a Bélocskák is elfogytak – de végülis mákja van a családnak, július végén hozhatok megint :)