La Sagrada Família

Utolsó délelőttünket a La Sagrada Famíliának szenteltük, igyekeztük alaposan bejárni – már amennyire egy óra alatt be lehet. Mindenképpen vissza kell mennem még... Szóval a Sagrada. Gaudí legnagyobb építménye és egyben a világ legnagyobb bazilikája lesz, amint elkészül.

Most így fest.

Majd ilyen lesz egyszer (kölcsönkép).

Annak idején egy barcelonai kereskedőnek jutott eszébe az ötlet, hogy építtet egy templomot, amiben gazdagok és szegények egyszerre imádkozhatnak, vásárolt ehhez egy kéthektáros telket, megvolt az alapkő-letétel… aztán 1883-ban Gaudí lett a templom építésének vezetője – ekkor mindössze a kripta volt kész a templomból. Gaudí innentől majdnem 50 éven keresztül dolgozott a Sagradán, ami komplexitása miatt nagyon lassan készült és készül el – hiszen még mindig nincs kész kb. a fele. Gaudít sajnos 1926-ban elütötte egy villamos – pedig akkor már vagy 15 éve a Sagradában élt és alkotott, éjjel-nappal ezen dolgozott, így ekkor megakadtak részben a munkálatok. A spanyol polgárháborúban pedig 1937-ben leégett Gaudí egykori műhelye, benne a tervekkel, makettekkel… ismét egy szomorú esemény, ami Franconak köszönhető. Ami megmaradt, ma azok alapján készül a templom, igyekeznek követni a terveket, de hát nyilván nem teljesen olyan lesz a végeredmény, ahogy azt Gaudí megálmodta. Ezzel együtt a La Sagrada Família úgy, ahogy van lenyűgöző.

A főoltár felett

Ablakok

Mozaikos

Pirosas

Zöldes

Szivárványos 

Miatyánk

Számomra döbbenetes élmény volt, hogy a Sagrada rettentő tömege mellett tulajdonképpen mennyire légies. Jártam, talán három éve a Szent Péter Bazilikában, Vatikánban, nekem az szintén hatalmasnak, de súlyosnak tűnt, mintha rá akarna borulni a betévedőre, magába akarná olvasztani. Itt viszont annyira sok fény jut be a templomba és annyira lebegőnek tűnik tulajdonképpen az egész épület, hogy egész más érzést kelt a dolog, mint a sztenderd bazilikák.

Világos

Fényes

Orgonasípok

Kékség

A templom aljában helyet kapott egy kiállítás, ahol az építés történetét mutatják be, illetve itt még vannak ténylegesen használt műhelyek is, tervekkel, gipsz makettekkel – és a legjobb, hogy üvegfalakkal :)

Műhely

A kiállítás kedvenc darabja számomra a Gaudí által kitalált egyik modell volt, melyben spárgára kötözött zsákocskákkal próbálta megtalálni a legideálisabb kupolaformát. Persze ehhez sok spárgára és zsákocskára volt szükség. Kellő mennyiséggel az egész katedrálist fel lehetett tulajdonképpen építeni, méghozzá lefelé lógva, miközben a zsákocskák szabadon csúszkálhattak fel-alá a saját spárgájukon, így a gravitációnak köszönhetően a lehető legmélyebbre kerültek a zsinórokon. A végén kirajzolódott a legstabilabb formáció, melyet, ha elméletben és épületben megfordítunk, szintén a legstabilabban fog megállni – csak éppen most már a gravitációval szemben.

Spárgák és zsákocskák

Az ötlet

A templom oldalában egy különteremben volt még egy összeállítás Gaudí építészeti inspirációiról, életéről, ihletéről. Gaudí az organikus építészet egyik legnagyobb alakja, ha úgy vesszük. Ezt valahol annak köszönheti, hogy gyerekkorában nagyon ványadt kölyök volt, az édesanyja nem engedte ki a többi gyerekkel játszani, viszont rengeteget sétált vele és közben növényeket gyűjtögettek. Gaudí emiatt kicsi korától teljesen oda meg vissza volt a növényvilág érdekes formáiért és a természetes képződményekért, külön zseniális, hogy ezt építészként bele is tudta vinni szinte minden művébe. Ha az ember alaposan megnézi, a Sagradában is rengeteg kis apróság van, ami valamilyen növény virágára, levelére, termésére hajaz, itt-ott megbújnak állatok is (teknős az oszlopok talpában és hasonló); maguk a homlokzatok pedig egy Pireneusok-beli szikla alapján inspirálódtak. Utóbbit egyik blogrokonom nemrég látta, majd beszámol róla, itt :)

Néhol igazi állatok is vannak
- szenteltvíz-tartó

A tervek szerint már elkészült ajtón a miatyánk részletei vannak rengeteg nyelven, többek között szerepel a „mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma” is. Döbbenetesen hamar kiszúrja az ember az általi ismert nyelveket a szóhalmazból, hamar megtaláltuk a mondatot németül, angolul és franciául is. A többi ajtó egyelőre üveglap, nem rossz így sem, de hát majd egyszer nagymama-koromban majd megnézem, milyen lett az igazi.

Betűtenger

Nem szeretek mások tollával ékeskedni, de zárásképpen mindenképpen meg kell mutatnom az alábbi fotót (en.wikipedia.org) – nálam ugyanis nem volt semmilyen széleslátószögű objektív… gyönyörűséges :)

Feltekintve