Barcelona Runner Bean Tour

Első nap lemaradtunk erről a bizonyos free tour-ról, de második nap már húsz perccel az indulás előtt ott toporogtunk a találkozási ponton, így sikerült a megfelelő színű, a túrán részvételt biztosító matricát beszerezni. Van egy piros és egy zöld stemplis túra, az előbbi a különböző Gaudí-műveket veszi sorra, utóbbi pedig az gótikus negyeden megy végig, ezt választottuk. A túra majd’ két és fél órás, ingyenes, de a végén szokás adni borravalót, ha tetszett. Ezt előre elmondják, de ez minden ilyen jellegű free tour-on így van. És általában szokott tetszeni a népeknek a dolog :)

Szóval sétáltunk egyet a RunnerBean-nel (Futó Babot jelent egyébként), következik a dokumentáció.

Az alábbi házikón egy jellegzetes mediterrán falfestés figyelhető meg, először felviszik a homokszínűt, utána a fehéret, aztán utóbbiból levakarják azokat a részeket, amik nem kellenek. Macerásnak tűnik.

 Végeredmény

 Jópofa szeméttatyók :)

A katalán kormány székhelye – egyike azon kevés középkori európai épületnek, melyet arra a célra használnak ma is, amire annak idején épült. Nyilván azért renoválás is akadt az azóta eltelt párszáz év során.

 Palau de la Generalitat

Az alábbi ablakok már harmadik helyükön láthatók ezen a fényképen, először ugyanezen a téren, a másik oldalon laktak egy ház oldalában, aztán a háború utáni renoválásnál átvitték őket egy másik térre és valamikor az elmúlt húsz évben visszahurcibálták őket. Makes a lot a' sense.

 Egészen passzolnak mostani helyükhöz :)

 Rajziskola az ominózus ablakok alatt

Érdemes megnézni alaposan a rajztanoncok mögött húzódó falat, ez tulajdonképpen egy második világháborús mementó. 1938-ban ugyanis Franco 3 napig kölcsönkérte az olasz légierőt Barcelona fölé, megtorlásul a katalán ellenállásért. Új stratégiát gyakorolt az Aviazione Legionaria, az volt a taktikájuk, hogy bombáznak egy sort reggel, majd 2-3 órával később, amikor már minden tele van segítő, mentő szándékú emberekkel, repülnek még egy kört. Az eredmény szomorú és lesújtó. Itt is ez történt, ráadásul összegyűjtött árvákkal volt tele a templom és környéke…

 A falon a második bombázás által szétrobbantott törmelék nyomai.

Erről egyébként már ott eszembe jutott a The Kingdom című film, az arab-amerikai kulturális ellentétek mentén építi fel a történetét, középpontjában egy hasonlóan brutális végeredményű robbantással. Viszont történet tényleg jól meg van írva, érdemes megnézni a filmet.

Ezen a terecskén egyébként feltűnően elcsöndesült a teljes hallgatóság, így némileg megilletődötten sétáltunk tovább.

 Apró falfestmények és mozaik az út mentén

A túra vége felé Barcelona egyik nagyobb terén láttuk az alábbi gyöngyszemet. Az építészeti képzés lakik ebben a szovjetnek is beillő csodában. Még szerencse, hogy Picasso rajzai láthatók körben a homlokzaton :)

 Picasso-skicc

 Szembeszomszéd oldalról

Mint ahogy minden európai nagyvárosban, Barcelonában is rengeteg a mutatványos, akik beöltöznek mindenféle jelmezekbe, befestik az arcukat, szoborként állnak a város egy-egy forgalmasabb pontján, néhány euró hatására pedig egy-két percig produkálják magukat. A jelmezek között sokszor van béka, szfinx, Elvis, Shrek és Darth Vader is; de az alábbi volt az egyik legjobb, passzol a környezethez :)

 Agyaglány

 Burkolat az egyik ház belső udvarán

Szépséges lépcsőkorlát

A gótikus negyedben egyébként hihetetlen korszakkeveredésbe botlik az ember lépten-nyomon. A legrégebbi dolgok a római időkből származnak, aztán szinte minden fontosabb időszakból akadnak képviselők, a rengeteg gótikus toronytól kezdve az ominózus építészeti főiskoláig mindenféle alkotás. Sokszor az épületek díszítése is vegyes. Ennek remek példája az alábbi kombináció: Mária-szobor (az üveg mögött), Barcelona címere (szemmel láthatólag öreg), egy utcai lámpa az elmúlt száz évből valahonnan és a térfigyelő kamera, amely minden bizonnyal a csapat Benjáminja. Mindez a már emlegetett kasztíliai Izabella királynő palotája előtti téren, ahol annak idején a kivégzéseket tartották és a házikóban a hóhér lakott.

 Pazar összeállítás

Záróképem pedig a modern Barcelona jellegzetessége – és egyben az egész mediterrán térségre jellemző: sötét színezetű ürgék batyuval, akiknél a napszemüvegektől kezdve az elemeken és esernyőkön keresztül a lopott és/vagy hamisított Louis Vuitton tarisznyákig mindent lehet venni. A strandon törölközőt, sört; a butikok és szuvenírboltok között hűtőmágnest és kulcstartót; a lokális Váci utcán napszemüveget és táskát árulnak, a kis batyulepedőre kiterítve, egyébként meg eső idején varázslatos sebességgel esernyőre vált az összes eladó – ilyenkor az megy a legjobban. Esténként meg ilyen kis világító pörgettyűket lehet venni, 2-3 évente változik a divat, 2010-ben még a falhoz vágható gumiparadicsom volt a menő. Akkor, ott, Athénban egy-egy 10 km-es futással a zsebünkben Mártival elcsábultunk és beruháztunk egy-egy paradicsomra, de az enyém csak addig élt, amíg Bagoly kezébe nem került és ő az első mozdulattal hozzá nem vágta a mosogató sarkához. No comment. Szóval az árusokra visszatérve, ezek tényleg mindenhol ott vannak és a batyu lényege az az, hogy erre szépen kiteregetik a cuccot, kirakosgatják az árut, viszont ugye maga a tevékenység cseppet sem legális, ezért amint megjelennek a rend éber őrei – természetesen a szieszta előtt/után, sosem közben – az árusok a lepedő négy sarkára kötött spárgát összerántják, felkapják a batyut és olajra lépnek. Aztán, amikor elmúlt a veszély, visszaszivárognak. Balázs azt mondja, hogy elképesztő hálózat van ilyen módon Barcelonában, főleg pakisztániak űzik ezt az ipart és az első esőcsepp láttán már szinte tolonganak az esernyőkkel – a vásárlói igényeket kiszolgálandó.

 Kofák/Pofák

Ja, és miközben ott ücsörögtünk a metróra várva, erre az oldalra is érkezett egy csapat árus, mögöttük néhány turista, akik rögtön elkezdték nézegetni a táskákat. Fél percen belül kiderült, hogy amit a kedves vevő keres (a pink változat), nincs készleten éppen annál a fickónál, ezért átüvöltöttek a túloldalra, ahol a szenzorok (szem+kéz a batyukban) húsz másodpercen belül megtalálták a keresett tárgyat, majd az adott batyu tulaja (érthetetlen nyelven karattyolva) elkezdte a feje felett lóbálni és áthajította – a két metróvágány felett – az innenső peronra. Hát igen, itt is bebizonyosodott, hogy fontos a networking, hiszen az üzleti életben ki tudja mikor lesz szüksége az embernek kollegiális segítségre. Hogy business lett-e a dologból vagy nem, azt nm tudtuk meg, mert jött a metró. És elindult velünk a Camp Nou felé, de ez már a következő történet :)