Ulriken

A Fløyen és közvetlen környezetének meghódítása után az Ulrikent vettük célba, mely a Bergent körülvevő hét hegy (leggyakrabban: Lyderhorn, Damsgårdsfjellet, Løvstakken, Ulriken, Fløyen, Rundemanen és Sandviksfjellet) legmagasabbika 643 méterrel.

A túra előtt még felszedtük a másnapi "Sognefjord in a Nutshell" fantázianévre hallgató vonat+hajótúrára szóló jegyeinket (ez a trailer a holnapi bejegyzésre), már ekkor feltűnt, hogy a várva várt jó idő (napsütés + felhő csak bárány formájában) hatására a bennszülöttek kirajzottak: óriási tömeg a városban, sétálnak, fagyiznak, kiülnek és a parkokban minden, kiterített törölközőnél nagyobb, gyeppel borított helyet napozó vikingek leptek el. Szerintem tegnap mindenki beteget jelentett a munkahelyén és kiment D-vitamint gyűjteni, mert ahogy Bagoly ügynök is megállapította: Bergenben ajándék minden nap, amikor nem esik.

Átböngészve a térképet arra jutottunk, hogy célszerű kipróbálni az Ulriksbanent is - tudnám mitől banen, ami vonatot jelent, hiszen lanovka, amint az a képen is látszik, na mindegy, lényeg, hogy azzal libegtünk fel a hegytetőre, hogy aztán a Fløyenhez hasonló dimbes-dombos sziklás platón rohangásszunk fel-alá.


Az Ulrikenről igen elegáns kilátás nyílik Bergen központi részére, jó messze van a kikötő és a halpiac (így sajgó lábakkal a biztató 4. emelet, Majom ügynök rezidenciája is, de erre csak este jöttünk rá).


Az Ulriksbanen végállomásától egy kicsit eltávolodva már a szokásos norvég fennsíki kép tárul elénk, van tó, van hytte, vannak birkák és meglepő módon nincs összefüggő esőfelhő.


Szép kilátás nyílik szemben levő Løvstakkenre is, amelyet már két és fél éve, az előző küldetésen Mókus és Maci ügynökökkel együtt csöpörgő esőben, mínusz 5 fokban és egy idő után sötétben meghódítottunk.

Némi céltalan bóklászás után keresnünk kellett valami úticélt, ezért választottunk egy csúcsot, ahonnan érzésünk szerint már a szomszéd völgyet lehet megcsodálni, úgyhogy el is indultunk arra - jó nagy kerülővel, mivel az út arra vezetett és az előző bejegyzésben taglalt ferde mocsár jelensége miatt itt nem célszerű toronyiránt közlekedni. Útközben találkoztunk birkákkal, a szokatlan meleget jelzi az is, hogy egészen este 6-7-ig nem nagyon mozogtak, igyekeztek árnyékba húzódni és/vagy feküdni - gondolom a standard bergeni időjáráshoz vannak öltözve, nem ehhez a kánikulához :)


Némi vargabetűvel eljutottunk a célhoz, ezt lehet látni a szomszéd völgyben. Így néz ki a norvég Vidék - a nagy árnyéktól eltekintve (mely a Rundemanennek köszönhető, nem tudtam megkérni, hogy menjen már arrébb egy fotó erejéig).


Közben a birkák is mászkálni kezdtek némi kolompolás közepette.


Sikerült egy, a windows ultimate hátterére egészen hajazó képet is lőni a szomszédos dombokról.


Visszafelé indulva (este 9-ig jár az Ulriksbanen, nem hiányzott a kehes térdemnek 643 méternyi lefelé galoppozás) igyekeztünk követni az ösvényjelző táblákat,


találkoztunk még néhány birkával - ezen a képen jól megfigyelhető a jellemző egykeresős-kétgyermekes családmodelljük,


aztán elérve a kilátóteraszt megtöltöttük az egyszem üvegünket vízzel és beszálltunk a lanovkába. Meglepetésünkre elindult - velünk egyedül, sőt a szembejövő párjában sem volt senki, ezt nem nagyon tudtuk először mire vélni, de nyilván ez csak a norvég előzékenység része.


Közben még siklóernyősökkel is találkoztunk, kavarogtak az Ulriken és a Fløyen között - legalább jó fotótémát szolgáltattak. Itt megjegyezném, hogy a Kjeragra menet pedig bázisugrókkal futottunk össze, na ez is egy olyan sport, amit az anyák tiltólistára tennének, ha jól sejtem...


Leérve természetesen még haza kellett gyalogolni, amit csak úgy találomra tettünk meg, de szerencsére Bergen nem akkora város, hogy nagyon el lehessen tévedni :)