Első nap komoly tervekkel vágtunk neki az útnak: Bergen (F) - Odda (B) - Lysebotn (C) útvonalon keresztül, két kisebb túrát is beiktatva el akartuk érni a délután 6 órás kompot, amellyel a Lysefjordon (C-D között) végighajózva (mert út nincs, csak 220 km-es kerülővel) a Preikestolhytteben aludtunk volna, hogy másnap felmásszunk a Preikestolenhez (D) és a végén még körülnézzünk Stavangerben (E), majd a tengerparton végigvezetve és kompolva visszamenjünk Bergenbe. Valahogy így.
Akkor még nem látszott, hogy ez a terv hány sebből is vérzik, így utólag végiggondolva örvendetes, hogy két napba bele tudtuk passzírozni ezt a 800 km-t és két túrát a háromból. Részletes tudósítás következik.
Némi késéssel, reggel 9 körül indultunk Bergenből, első körben az Oslo-ba vezető 7-es úton. Annak idején, amikor két és fél éve Mókus és Maci ügynök társaságában jártunk erre, ezen az útszakaszon találtunk egy tuti vízesést, így már lestük, hogy mikor is botlunk bele. Kevésbé havasan, de megtaláltuk, továbbra sem lehet igazán jól fotózni, mert az a fekete vezeték még mindig ott lóg a közepén, de azért tetszetős.
Utunkat folytatva elértük az első kompot, ez egy igen jellemző közlekedési eszköz Norvégia déli részén, mivel a fjordokon minduntalanul át kell kelni valahogy.
Néhány esetben pofás hidak is ezt a célt szolgálják, de a norvégok állandó fúrhatnékja is része a businessnek, egyes helyeken 6-8 km-es, fjord alatt átvezető alagutakkal oldják meg a problémát.
Most itt éppen a komphoz volt szerencsénk, a Hardangerfjord partjaira igen szép kilátás nyílt, jó sok vízesést láttunk (a fehér csíkok a hegyoldalban).
Továbbhaladva Oddából akartunk felmenni a Folgefonna gleccserhez, azonban lezárták az odavezető utat, így sajnálkozva, az idő hiányában úgy döntöttünk, hogy inkább továbbmegyünk, nem vállalunk be a 16 km-es túrát 600 m szintkülönbséggel, mert akkor nem érjük el az esti kompot. Kárpótlásul találtunk egy még tutibb vízesést, amely egész közel helyezkedett el az úthoz, egész konkrétan, ha a hídon végigment az ember, a másik felére már csurom víz lett a felszálló párától...
Fotótémának sem volt utolsó :)
Ezen a szakaszon az út néhol már csak a másfél sávnyi széles, így volt szerencsénk rükvercben menekülni egy lefelé határozottan nem lassító tartálykocsi elől. Ez a kitérés-nem kitérés dolog a gyalogos túrákon is probléma volt néha, a Preikestolen felé igen nagy a tömeg (főleg turisták), oszt nem nagyon problémáznak azon, hogy mekkora mocsárba löknek bele, vagy felkennek-e a következő sziklafalra. Mindenesetre nagyobb baleset nélkül megúsztuk az összes túrát és utat, de azért határozott képet kaptunk a közlekedéskultúráról.
Délután 5 körül még mindig 50 km-re voltunk Lysebotn-től az út mentén konstansan jelen levő 70-es táblák miatt, így lemondva a mai utolsó kompról, fent a hágón megálltunk körülnézni
és fotózni egy kicsit.
Itt már kifejezetten nagy koncentrációban találtunk birkákat, melyek Majom ügynök elmondása szerint egész évben kint legelnek, évente egyszer megszámolják őket, de egyébként szabadon járnak-kelnek a magasabban fekvő területeken. Jellemző rájuk az egykeresős kétgyermekes családmodell, vagyis leginkább két bárány, egy jerke felosztásban láttuk őket, kosokat alig-alig. Akadt fekete birka is, pontosabban Bagoly ügynök szerint ezeknek csak a felénk eső oldala biztosan fekete. Utólag kiderült, hogy nem feltétlenül volt olyan jó ötlet birkák között sétálni, mert a hátralevő másfél napban a birkaszagot nem tudtuk kiűzni az autóból. Különösen, ha tudtuk volna, hogy az elkövetkező 24 óra 75%-át az autóban fogjuk tölteni.
A gyapjasokkal való barátkozás után 7 körül megérkeztünk Lysebotn mellé egy hytte-hez (ez a Hütte norvég megfelelője), ahonnan a Kjeragbolten felé vezető túraösvény indul. Elgondolkodtatott bennünket az 5 órásnak jelzett túraút, azonban ilyen egy életem-egy halálom alapon nekiindultunk, miközben a lefele jövők azzal biztattak, hogy éjfél körül érünk vissza. A terep elég fincsi volt, 600 m szint, láncok a meredekebb szakaszokon, inkább hegymászás, mint túra jellege volt a dolognak, gondoltuk is, milyen jó lesz ezen félsötétben visszafelé botorkálni.
Fentről egy idő után már a fjord is látszott, különösen tetszett a színe :)
Olyan este fél tíz körül értünk fel a tetőre,
a kedvünkért még a Nap is kisütött,
találtunk egy kis maradék havat így júliusban,
aztén végre elértük a Kjeragboltent. Ő az, itt a nagy kő középen, ami alatt több száz méteres mélységben van a következő kő, ez meg szegény valamikor néhány ezer éve beszorult ide a két fal közé.
Majom ügynök persze azonnal zergének érezte magát és felmászott a tetejére (majd egyébként az ő fotóiból külön összeállítás készül).
A Kjerag mellett a kilátás sem rossz,
felhívnám a figyelmet a baloldali vízesésre, inkább vízpermetnek néz ki, mint igazi vízesésnek, annyira nagy magasságból zúdul alá.
Fjordos-bakancsos fotók is születtek,
aztán elkezdtünk visszafelé mászni, utolért bennünket egy pazar naplemente,
így többször is megálltunk fotózni.
A naplemente utáni részre kevésbé szívesen emlékezünk, egyrészt mert a láncok mentén való botorkálás és az alakuló vízhólyagok nehézkessé tették az parkoló megközelítését, másrészt pedig kezdtük realizálni, hogy nem igazán van szállásunk és Lysebotn valószínűleg nem hemzseg az éjjel-nappali recepcióval bíró hostelektől. Igazunk lett, bár megpróbáltunk bejutni 4 hostelbe is, de a maximum, amit elértünk az a "you can use the parking lot for free" volt, így kerestünk egy rendkívül kényelmesnek látszó parkolóhelyet, behajtogattuk magunkat az autó különböző üléseire és arról álmodtunk, hogy csak a reggeli 7.20-as kompig kell origamiként kibírni... Mára köszönjük a figyelmet, holnap folytatjuk Stavangerrel és a Preikestolennel :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése