Olaj és arany Fairbanksben

Fairbanksbe érve viszonylag hamar megismerkedtünk Alaszka legjavával – vagyis az arany- és az olajbányászattal. A Gold Dredge 8 nevű bemutatóhelyen mindkettő megtalálható, az egykori aranybánya mellett húzódik ugyanis a Trans-Alaska Pipeline, amit mindjárt meg is vizsgáltunk.

Infógrafika (térkép a vezetékről baloldalt)

A vezeték jó 1200 km hosszú, a Beaufort-öbölből szállítja az olajat a télen is jégmentes Valdez városka kikötőjébe és közben átszeli egész Alaszkát észak-déli irányban. Technikailag jó bonyolult volt megépíteni, egyrészt mivel sok száz kilométeren át permafroszt talajra épült – ami ha felolvad, mocsárrá válik, ráadásul ezt maga a vezeték is okozhatja, így több szakaszon lábakon áll. Az évszakos hőmérsékletkülönbségek miatt ráadásul itt-ott cikkcakkosra kellett építeni, hogy tudjon nyúlni, meg összehúzódni. A csőben majdnem 10 km/h-val nyomul az fekete arany és utazik Valdezbe. Errefelé lehet még egy csomót olvasni a témában, technikailag elég kemény feladat volt egy ilyen vezetéket megvalósítani, a társadalmi haszna az olajárhoz van kötve, a csökkenő kitermeléssel és az öregedő vezetékkel egyre kétségesebb, a környezetre és a tradicionális életmódot folytató őslakosokra tett hatása pedig egyértelműem mínuszos. Ezzel együtt mérnöki gyöngyszem.

Ő az. Megcsodáltuk.

Az olaj után pedig beneveztünk, az eggyel korábbi őrületet bemutató eksönre: az alaszkai aranybányászatra. Az első aranyláz az 1870-es években ütötte fel itt a fejét, ma hat méretes (és számtalan kicsi) bányában tolják az iparágat, az állam bányaipari bevételének harmada köthető az aranybányászathoz. A Gold Dredge 8 tulajdonképpen egy ipari műemlék, az aranymosás gépesített változata: mechanikai módszerekkel, folyóvízi üledékből szűrte ki az aranypelyheket és lemezkéket – mindehhez akkora, mint egy ház. Egy többemeletes ház. Az egész experience egyébként hihetetlenül amerikai volt, profi szervezéssel, show-val és mindennel. Első körben felcsücsültünk egy kisvonatra, itt egy kis live countryzene bendzsóval, némi sztorizás az aranylázról, a vonat közben elindul.

Első megálló – az aranymosás kezdetei

És akkor a Gold Dredge 8

Ő az

Lényegében ’átrágja’ magát az üledéken

Az egyik felén ezekkel a méretes kanalakkal eszegeti az üledéket, belül van egy csomó kisebb-nagyobb, rázkódó rosta, ami szűrögeti és időről időre leönti a fennakadt az üledéket, a folyamat végére pedig az alján összegyűlik a maradék vízben az egyébként a keverékben legnagyobb sűrűséggel bíró arany. Valahol hihetetlen masina. Sarat eszik és aranyat tojik.

Gold Dredge No. 8 – Fairbanks, Alaska

Kb. így működött annak idején
 (itt van egy videó egy modern dredge működéséről is)

Ebben a megállóban megtanítottak bennünket
 a serpenyős aranymosásra is (gold panning)

A következő programpont ugyanis az össznépi aranymosás volt

Mindenki kapott egy kis zsák üledéket,
 meg egy filmesdobozt a leendő szajrénak

Nyersanyag

Elkezdtük – körbe-körbe kell lögybölni a cuccot
és időnként óvatosan leönteni a tetejét

A szajré – egy marok földből ennyi jön ki

Yep. Kb. öt dollár (le is lehetett méretni, onnan tudjuk).

Bagoly tizenkét dollárnyi aranypelyhet fogott. Szerencsésebb volt, mint én. Egy marék földet átmosni egy kis gyakorlattal mintegy kettő percig tart. Csak még egy marékkal, abban talán több lesz. Csak még egy… Asszem ez az aranyláz lényege. Az idők változását meg azzal lehet lemérni, hogy ma már rekreációs céllal is lehet naphosszat aranyat mosni. Kiégett menedzserek ülnek térdig a patakban egy nyeletlen serpenyővel és átszellemült zen-tekintettel vizes sarat lögybölnek benne. Ez ám a piaci rés :)

Az szajrémérlegelés (stílszerűen a hatalmas ajándékboltban történik) után elindultunk vissza a vonathoz.

A peronról remekül látni,
 hogy merre kígyózik az Trans-Alaska Pipeline

Itten, a nyiladékban – ezen a szakaszon éppen elásták

Az arany- és olajturné után beneveztünk egy walking tourral fémjelzett kalandba, ami autentikus, orosz beütésű, tipikusan alaszkai kabinokat ígért a honlapon, de valójában egy járda nélküli, amerikai kisvárosban való céltalan kódorgást takart. Én azért találtam megörökítésre érdemes apróságokat (a következő képeket képzeljétek el méteres hóval is), de Bagoly nagyon nehezen viselte a pofáraesést a walking tour-ral.

Víkendház nyírfákkal

Ha hó nincs is, a karácsonyi dekoráció még megvan

Itt is, egy kis július 4-vel vegyítve

Patriotizmus és agancsgyűjtemény

Szerintem le volt árazva ez a bilikék festék

Fairbanks belváros

The cabin – a témában ezt az Ylvis-klasszikust ajánlom

Ez olyan lehet, mint nálunk a parasztházakra kiakasztott igák és hámok

Grilliere’ – nem aprózzák el

Idill

City life =)

Kőborítás a rönkfán – ez sem túl gyakori

Interior Alaska Arch

Ezt az ívet több mint 100 elhullatott agancsból rakták össze, melyeket Alaszka belső területeiről gyűjtöttek vadászok és túrázók. Az ívvé összefont agancsok Alaszka történetének sokszínűségét és összetartozását hivatottak szimbolizálni.

A Chena folyó végigkanyarog a városközponton
(igen, ez a CBD, azaz a central business district)

A képregények azért ide is eljutnak = )

Farewell, Fairbanks!