Gleccserlesőben 2 – Kenai Fjords National Park

A 'Gleccserlesőben 2' nagyon emlékeztet egy B-kategóriás természetfilmre, amit hétköznap délelőtt 11-kor nyomnak ismétlésben a harmincvalahányadik adón. Ugyanakkor ez történt, másodszor is gleccsereket lestünk, csak közben Whittierből átgurultunk Sewardba. Utóbbi Whittiernél kicsit nagyobb, már majdnem 3000-en lakják. Helyi mértékkel már már metropolisz :)

Sewardban Roo az egész estéjét azzal töltötte, hogy fel-le szaladgált a szoba és a negyeddollárosokkal működő mosoda között. Lettek is reggelre tiszta ruháink, de mivel a szárítógépek (amiket egyébként sem különösebben szívlelek), még csak nem is voltak igazán toppon így két nap múlva is volt, amit még szárogatni kellett a következő szállásokon. Szerencsére addigra már ott melegebb volt, majd meglátjátok :) Bagoly eközben a következő helyszínt derítette fel és szállásokat nézett a hogyantovábbra – csak hogy mindenkinek jusson ez kis házimunka. Hajnali egyre le is ment az utolsó mosás és közben megszületett a következő egy hét körülbelüli terve is, úgyhogy nem sokkal később fel is lőttük a pizsit.

Ezek után persze nem esett annyira jól a reggel nyolcas kelés, de hát tízkor megy a hajó, olyan sok kecmec nem volt. Szendvicsek bepakolva (a második nap ugyanazzal a céggel hajóztunk és az "egy cég, egy menü"-sejtésünk be is igazolódott), így nem bántuk, hogy aznap már az önellátást választottuk. Néha nincs jobb egy tisztességes, saját készítésű szendvicsnél. A Kenai Fjords National Park tele van gleccserekkel és fjordokkal, itt töltöttük az egész napot.

Elindultunk – a következő hét és fél óra programja
 körülbelül ilyesminek ígérkezett

A Resurrection Bay, ennek a végében (a kép közepe táján)
 található Seward városkája

A Bear Glacier nyelve a parton –
látszik a masszív jégfal is a gleccser elején

Kisebb-nagyobb szigetek…

… a part mentén

Lundák fent a magasban

És fókák a vízközelben

Az öböl két szélén pedig gleccserek kúsznak lefelé

Első úti célunk a Holgate Arm nevű melléköbölben

A pukli tetején egy összefüggű gleccser/jégmező találtatik

Ez pedig az öböl végében a vízig leérő Holgate Glacier

Kék orgona

Felnézve

A Holgate Glaciert is bámultuk vagy 15-20 percig, meg hallgattuk, ahogy recseg-ropog – nem lehet betelni az élménnyel. Utána megfordultunk és visszahajóztunk a szélesebb Aialik Bay-be (bay=öböl).

Útmutató

Az Aialik Bay-ben újabb őslakosokkal találkoztunk…

… igeeeen, tengeri vidrákkal!

A tengeri vidráknak rendkívül tömött szőrzetük van, így nyugodtan úszkálnak órák hosszat jégdarabokkal teli vízben is. Szívesen pihennek háton fekve, sőt ilyenkor akár 10-100-an is összeállnak és összekapaszkodnak pihenés közben. Ezen kívül a vidramamák sokat pihennek így, miközben a csemetéjük a hasukon pihen.

Az egyik kedvenc fotóm tengeri vidra témában (kép innen)

Ritka vidraikrek – két csemetét lebegve
 felnevelni még nehezebb (kép innen)

Például amikor elég a társaságból
 és inkább lelépne a vidrája, mint itt

Vidralábak a távolban

Pihenő

Ez pedig már az Aialik Bay végébe leereszkedő Aialik Glacier

Bagoly könyöke méretaránynak

Friss omlás

Meg itt is potyog valami

Kékség

Talán itt potyogott a legtöbb darab a gleccserből,
 szinte folyamatosan recsegett-ropogott az egész massza

Méretarány (egy másik látogató)

Hullik

Közelről

Gleccserboltív

Kontraszt

Zutty – a nagyobb darabok hatalmas placcsanással érnek vizet

Fókákok

Jó félóra nézelődés és ámuldozás után elindultunk visszafelé

A jéghegyeknek néha vicces formáik vannak :)

Útközben találkoztunk egy-két bálnával is - ez lett a legjobb portré.
Bálnát fotózni nehéz.

Már a Resurrection Bay-ben –
a széles Bear Glacierre jól rá lehetett látni

A két csík a közepén annak köszönhető, hogy feljebb a hegyen három gleccser egyesül – pont úgy, mint a szépséges Aletschgletschernél (Svájc és az Alpok legnagyobb és leghosszabb gleccsere).

Így (kép innen)

Miután visszaértünk Sewardba, még egy apró meglepetést találtunk a kikötőben, egy tengeri vidra úgy döntött, éppen két hajó között lebegve, a stégtől pár méterre fogja elfogyasztani a majdnem feleakkora halat, mint ő maga. Roo innentől negyed órára odakövült a stégre és váltva fotózta a vidrát és vigyorgott. Halat/húst nem bíró olvasóink ugorjanak!

Uszony

Nyamm

Vacsora

Helyszín

Lerágva

Ragadozófogak

Fogy a pecsenye

Közben azért fogja, nehogy elsüllyedjen!

Mielőtt elindultunk volna vissza Anchorage-be, megálltunk a Seward mellett található Exit Glaciernél is. A gleccser alatti hordalékon az utóbbi 100 évben erdő nőtt, a túraútvonal mentén azonban táblák jelzik, hogy meddig ért a gleccser a különböző években. A gleccserek az utóbbi évtizedekben világszinten folyamatosan húzódnak vissza, elsősorban a globális klímaváltozásnak köszönhetően.

Száz éve

Kilencven éve

Pár évtizede

Ma

Rengeteg folyó ered gleccserekből, ezért az esetleges eltűnésük nagyon súlyos következményekkel járna a folyók mentén élő népek számára. Ez különösen brutális lehet a Himalájába gleccsereiből eredő folyók mentén (pl. a Gangesz), ugyanis ott százmilliók élnek és nagyban függnek a Himalája gleccsereiből származó édesvíztől.

A szürkés vízben rengeteg kőzetliszt (finom szemcséjű por)
 lebeg, attól ilyen szürkés színű

Exit Glacier

Közelkép

Nem sokkal az Exit Glacier után elindultunk vissza Anchorage-be, ahol egy nagyon lebuj szállást sikerült szerezni, de mivel főszezon volt, nem volt kecmec. Az a típus, ahol a B-kategóriás nyomozós sorozatok elején megtalálják a hullát. Szerencsére itt ilyen nem történt, egy éjszakára kibírtuk, másnap pedig már szedtük is tovább a sátorfánkat (a bőröndjeinket) és továbbálltunk egy másik államba. Folyt. köv. :)

Zárókép – Alaszka, nagyon szép vagy, köszönjük!