Dél-Ausztrália két napban

Kicsit több, mint 48 óra Sydney után búcsút intettünk a városnak és átrepültünk Adelaide-be, ahova Titkos ügynök, vagyis Márti már előző nap reggel megérkezett. A képanyag innentől jó pár bejegyzésen keresztül koprodukcióban készült :)

A Qantas utasszórakoztató rendszere

Igen, egy tablet, ülésenként, feltöltve 30-40 filmmel,
 100 albumnyi zenével, felszállás után
 az előtted levő ülés támlájára lehet felakasztani

Használatban – Bagoly itt éppen azt magyarázza, hogy most
már rájött, hogy mitől veszteséges évek óta ez a légitársaság

Azért értékeltük a dolgot, meg végül is egy innovatív megoldásról van szó (tekintve, hogy az alternatíva a gép kibelezése és az ülések átépítése lenne), ez meg többször használható, mobilis, kisebb befektetéssel megoldható – csak nem teljesen értem, hogy minek. 100 utasból 99-nél van kütyü, ebből a felénél egynél több is. Jó, lehet, hogy nem 30 filmmel, de valahogy nem ez tűnik a legsürgetőbb beruházásnak egy shorthaul gépen egy ideje veszteségesen üzemelő légitársaságnál. Ja, mielőtt megkérdeznétek, elvileg csak a gépen működik és ugyan nem láttunk csipogóskaput a gép ajtajában, de lehet, hogy valamelyik kis rekeszben van egy mini TEK-team, ami rád ront, ha ki akarod csempészni a cuccot. Meg abba is vicces belegondolni, hogy vajon ezeket így esténként összeszedik (gépenként úgy 140-150 darabot) és így elviszik valami nagy töltőcsarnokba, ahol több ezer példány eszik plafonig érő polcokon, majd másnap újra szolgálatba áll?

Az elektromos mellett azért az analóg entertainment systemet (ún. ablak) is használtuk időről időre – előtte csak sötétben repültünk át a kontinens felett. Sydney környéke zöld, Adelaide-é sárga. Olyan szavannaszerű.

Völgyzáró gát

Új-Dél-Wales

Dél-Ausztrália (csak hogy
még egy állam nevét megismerhessétek)

Adelaide-ben egy közös ismerősünknél, Alisonnál aludtunk, ezúton is köszönjük neki még egyszer a szállást, kaját, remek társaságot! Thanks for the accomodation, great food and amazing company, Alison!

Adelaide érdekes város, a régi belvárost egy parksáv veszi körbe, azon kívül vannak a külvárosok – összesen vagy másfél millió ember lakik az agglomerációban, olyan Budapest nagyságrendű kupacról van szó. Csak sokkal laposabb és szétszórtabb, elvégre hely van az országban :)

Placc

Park

Belváros – tiszta Midwest
 (pl. Wisconsin, amerre Mókusék laknak)

Hotel Metropolitan – 1883-ból

Adelaide Town Hall – vagyis a városháza

Bárhol Ámerikában… vagy itt-ott Nagy-Britanniában.
 Félelmetesen angolszász.

Haigh’s Chocolate – a város (és Ausztrália)
 idén százéves, rangidős csokoládéja

Múzeumos

A belvárosi séta és a piaci ebéd után benéztünk a botanikus kertbe, mert éppen arra vitt bennünket a lábunk.

Apró pálmaház

Nem fagynak el, de nem elég párás az idő errefelé
 a növények egy részének, ezért laknak üveg alatt

Bananaaaa!

Platánóriás

Kaktuszház – ez sem mai darab

Magnóliaféle – Márti keze for scale :)

Albérlők a tóparton

A délutáni séta után átugrott Alison néhány ismerőse, úgyhogy az estét beszélgetős-eszegetősre vettük. Másnap délelőtt rendkívül izgi programunk volt, mostunk, egy kicsit napoztunk – csak Győző és Márti, az én fehér kültakaróm szerintem ropogósra sülne, ha ilyesmivel próbálkoznék. Tapasztalat, estére kiderült, hogy már a teregetés (kalapban, hosszú ujjúban!) 15 perce alatt sikerült egy vékony csíkban megpirítani az egyébként szeptember óta zokniban tartott lábfejemet. Lesson learned. Ja, meg persze interneteztünk agyba-főbe, próbáltuk összerakni az elkövetkezendő 11 nap részleteit, amíg még van vállalható internet… Délután felpakoltunk az autóba és elindultunk vendéglátónk nyaralója felé, a kb. egy órányira található Yankalillába, szilveszterezni :)

A nyaralóból nem semmi volt a kilátás – középen
 még a tenger is látszik egy kicsit (csillog)…

… de amitől mi teljesen odavoltunk,
az az, hogy a kertbe kenguruk látogatnak…

… értitek, igazi kenguruk!!!

Vendéglátóink szerint ez itt olyan, mint az, hogy nálunk az ember nem győzi kiűzni a padlásról/kihűlőfélben levő motortérből a nyesteket.

Csak épp itt legelni járnak be a telkekre :)

Ebédidő

Miután kigyönyörködtük magunkat a kengurukban, levonultunk a strandra, mégsem fürdik az ember olyan gyakran december 31-én a tengerben. Pláne nem ilyen délen.

Yankalilla bícs.

Vannak néhányan…

… de azért nincs tömeg :)

Yankalillában Szilveszterkor karneválszerű felvonulást rendeznek, mivel úgysem látunk gyakran ilyet, úgy döntöttünk, megnézzük.

Várják a felvonulókat

Ugye nyári szünet van :)

Felvezetés

Családi parti

Kicsi kocsi nagy árboccal

Igazából mindegy, hogy ki, miért és mivel,
 de aki akart, felvonult

Nem kell több ehhez egy átépített fűnyírónál
 és egy söröshordónál :)

Még az sem kell, hogy szárazföldi járművel gyere

Persze voltak, akik nagyon kitettek magukért

Családi koreográfia

A szomszédos Normanville családi Bollywoodja

Kicsik meg nagyok

Riksa helyett :)

Kedvenceink, a flamingók (mekkora ötlet a kézflamingó!)

A felvonulás végefelé még visszamásztunk
 a strandig naplementét nézni.

Belelóg

Megpihentek

Leértünk

Döbbenetes belegondolni, hogy arrafelé
a következő szárazföldet Antarktisznak hívják

Fotózkodnak :)

Az újévet sok kajával, még több alkohollal szokás köszönteni errefelé is, ebben a jetlagnek köszönhetően Bagoly és jómagam kevésbé tudtunk részt venni – konkrétan aludtunk egyet még éjfél előtt – de azért újdonság is volt: az ausztrálok ugyanis az előző év pocsék dolgait felírják egy darab wc-papírra, majd ezeket összegyűjtik és jelképesen elégetik.

Ám legyen! BÚÉK, előző évi koloncok nélkül.