2015. január 29., csütörtök

Sydney magasból, régről és sötétben

Sydney-re két napunk volt, úgyhogy korán reggel nekivágtunk a másodiknak is, olyannyira, hogy nyitás előtt sikerült odaérünk a Sydney Towerhez.

Útközben azért leltünk apróságokat


Színek


Karácsonyi díszek – ez még mindig
 viccesen fest huszonsok fokban :)


Sydney (akkor és) most

Szóval odaérve némileg meglepetten tapasztaltuk, hogy még nincs nyitva a cucc, nosza épp elég az idő egy kávéra :) Aztán előbb-utóbb azért magasból városnézés is lett a programban.

Sydney Harbour


Belváros


Azért máshova is jutott a tornyokból


The Rocks – a történelmi negyed, itt található
az előző bejegyzésben szereplő Susannah Place is


Itt is bőszen építkeznek, nem csak Svájcban van az az érzése
 az embernek, hogy a daruk ugyan változó elrendezésben,
 de városszépítő elemeknek vannak szánva…


Víz szinte mindenhol előfordul a városban,
 nem lehet tíz utcánál többet sétálni anélkül,
 hogy valami kanálisba ne botoljon az ember

Persze ez a helyieknek nem tűnik fel, mert ők sosem sétálnak tíz utcányit. Hármat sem, az már autós távolság. Erre később jöttünk rá, amikor vázoltuk az autós terveinket, hogy szerintük városon belül két utcánál távolabbra már mindenképpen jármű szükségeltetik (leginkább saját), egy nap autóban három óránál többet ülni pedig kész öngyilkosság, tehát ha úticélod mondjuk 7 órára találtatik, legalább kétszer meg kell aludni, úgy vállalható a dolog. Pedig szép nagy ország, van hova autózni benne :P

Régiségek a vadonban


Kétszer négy sáv, nem kispályáznak


Alakzatok


A távolban meg a kengurus repülők (Sydney Airport)

Ja, még leszálláskor Bagoly itt is aggódva nézett ki az ablakon, hogy „még mindig csak víz van, pedig már nagyon közel vagyunk hozzá…”. Aztán lett kifutópálya is, ahogy szokott :)

St Andrews Cathedral – Ausztrália
 legöregebb katedrálisa, 1868-ban szentelték fel


Tasman-tenger, vagy mi a távolban
(és igen, utána kellett néznem a helyes alakjának)


Hyde Park a közelben – nagy kedvenc a londoni,
 ez sem tűnik rossznak :)


Balra a Sydney Football Stadium (igen, soccer, de
 rögbizni is szoktak benne – fura egy ország), jobbra
 a Sydney Cricket Ground (hogy ezt itt stadionban játsszák???)


Hyde Park közelről – a poros placcnak tűnő izé
 közepén álló épület volt a következő programpont,
 a Hyde Park Barracks Museum


1818-19-ben építették – szállásnak az érkező,
 Angliából száműzött elítéltek számára


Ez az egyik legöregebb épület a városban,
 a társait már nagyrészt lebontották és ilyen szépségeket
 építettek a helyükre – nem az én szavaim, a tárlatvezetőé :)


A környék :)

A Hyde Park Barracks az 1800-as évek közepéig volt fegyencszállás, innen jártak dolgozni az elítéltek – fejadag és takarodó mellett is jobb volt itt, mint a bizonytalanban. 1848-tól 1886-ig bevándorló nőknek nyújtott menedékhelyet az épület – Ausztrália, mint egykori fegyenctelep igen komoly Y-kromoszóma-túltengésben szenvedett az 1800-as években, így szívesen láttak egyedülálló női bevándorlókat. Utóbbiak főleg az Óhazában családjukat vesztett fiatal nők voltak, akiknek az utcán koldulás és éhínség helyett bevállalták az 5-6 hetes, sokszor tengeribetegséges, viharos hajóutat, hogy esetleg egy pénzesebb gyarmati családnál házi szolgálóként kosztot és kvártélyt kaphassanak vagy egy tehetősebb férjet találjanak. 1887 után majd 100 évig különböző hivatalok kaptak helyet az épületben, ezután lett belőle múzeum.

Háromszor átépített kandalló – három korszak


Barakkfolyosók az első időszakból


Szállás, 70 fő per terem, 4-6 terem per szint,
 de volt olyan is, hogy ezer-ezerötszázan laktak az épületben

A legérdekesebb sztori viszont a múzeummá alakítás során jött elő, ugyanis mind a padló alatt, mind az egyes szinteket elválasztó deszkázott plafonokban elképesztő mennyiségű patkánylakást találtak – melybe 170 év alatt a kis rágcsálók hihetetlen régészeti gyűjteményt harácsoltak össze.

Patkánykatakombák


Szövetdarabok, magok, apró papírok, pipadarabok,
 evőeszközök, varrócuccok, fésűk, minden akadt benne,
 persze a régészek nagy örömére


Több száz dobozra való motyót szedtek ki a padlókból

Kifejezetten érdekes volt a kiállítás, Ausztrália sokat takargatott fegyenc-múltjából úgy tűnik, mégiscsak előbb-utóbb turisztikai látványosság lesz. Takes time.

Délután úgy döntöttünk, meg kell nézni
 a tengerpartot is, így útnak indultunk Manlybe – hajóval


Kilátás


Óceánpart


Manly Beach balra


Manly Beach jobbra


Giccs…


…mert néha az is kell


Jelképek a visszaúton

Mindenképpen meg akartuk nézni sötétben is a várost, így a strandkaland után óriási küzdéssel még egyszer nekiindultunk – jet lag ide vagy oda.

Végülis lehet, hogy megérte :)


A vidámpark létére meglehetősen elegánsan
 kivilágított Luna Park a túlparton


Felmásztunk a Harbour Birdge-re körülnézni


Big city lights


Panoráma


Elvan a gyerek, ha játszik…


… meg ha megtalálja a rég elfeledett, vicces halszemeffektust.

Asszem jól tettük, hogy ezen a ponton visszavonultunk a szállásra és takarodót fújtunk… jó éjt nektek is :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése