Az
elmúlt hónapok Newark járatai után végre kaptam egy korai JFK-t, helyi idő
szerint már dél körüli landolással. Deboarding, immigration, baggage claim,
háromkor már Manhattan utcáit róttam a szokásos walking tour könyvecskémmel.
Inside the Apple, Tour 7, The East Village.
Az
East Village volt már sok minden New York City majd 400 éves története
folyamán: elegáns lakónegyed, német-amerikai enklávé, hippinegyed, az „óccó”
lakóhely, sőt, mindezek előtt, még „vidék” is :)
A
ma East Village-ként ismert terület tulajdonosa 1651-ben lett Peter Stuyvesant,
New York utolsó holland kormányzója, akinek a családja 7 generáción át
gazdálkodott a farmon, mielőtt a 19. század elején elkezdték felosztani a
területet. Utóbbi az 1840-50-es években indult be, ekkoriban tömegével érkeztek
az ír és német bevándorlók. Olyannyira, hogy az 1850-es évek és a huszadik
század eleje között Berlin és Bécs után itt volt a világ harmadik legnagyobb
német nyelvű „városkája”, melyet Kleindeutschland néven emlegettek. A
közösséget azonban megrendítette a General Slocum gőzös tragédiája. A hajót
1904. június 15-én Kleindeutschland evangélikus német közössége bérelte nyári
hajókázásra, Long Islandre indultak piknikezni. A hajó majd’ 1400 utassal
(főként nőkkel és gyerekekkel) a fedélzetén indult útnak az East Riveren,
azonban kigyulladt és több, mint 1000 utasa vízbe veszett. A német közösség
ezek után néhány évtized alatt teljesen eltűnt Amerika nagy
olvasztótégelyében. Valahol döbbenetes, hogy a város történetének ez volt a
legtöbb áldozattal járó balesete – egészen 2001. szeptemberéig. Az 1800-as évek
második felében főleg lengyel és ukrán bevándorlók érkeztek – így a huszadik
század első felére keveredett a bevándorlók ezer szokása a helyben kialakuló
munkásélettel. A ’60-as évek közepén felkapott környék lett a művészek körében
(Manhattanben kb. évtizedenként változik a „menő művészkörnyék” – most éppen a
brooklyni Williamsburg nagyon felkapott); ekkor nevezték el East Village-nek a
Greenwich Village mintájára, hogy megkülönböztessék a Lower East Side szlömösödő
(tejóég, ez hogy néz ki leírva, pedig ez a szakszó) déli részétől. Az East
Village mára népszerű lakókörnyék, viszonylag magas árakkal, ugyanakkor
rengeteg bár, szórakozóhely akad, vicces, különleges és kicsit hippi boltok
pedig tömegével vannak. Fotóskincsesbánya :)
A
Union Square-en kezdtem a sétát, mely még a szögletes utcahálózat előttről
kapta a nevét, itt futott össze a Broadway és az akkor Bowery Road (ma 4th Ave)
– Manhattan akkor legforgalmasabb útvonalai. A manhattani utcahálózat terve egyébként
az 1800-as évek elején készült el – város népessége akkoriban elképesztő mértékben
nőtt, lépést kellett tartani vele. A Houston (ejtsd: „háuszt(ö)n”, nem „hjúszt(ö)n”) St-től egészen
a harlemi 155th St-ig jelölték ki a kis téglalapokat, 20 blokk tett ki egy
mérföldet, később a blokkokat pedig tovább osztogatták 100 láb mély és 25 láb
széles telkekre.
(kép innen)
A
házak között helyet szinte sehol sem hagytak, hátsó utcákat, közöket alig-alig
terveztek, mert egyrészt így több volt a lakásépítésre használható hely,
másrészt az akkori new yorkiak nagyon kis százaléka engedhette meg magának,
hogy kocsit és lovakat tartson, semmi értelme nem volt istállóknak helyet hagyni.
Így mérik ma aranyárban a manhattani parkolóhelyeket :)
nem messze a Union Square-től
olcsó használt könyvekkel – ide nem szabad pénztárcával beszabadulni...
Utóbbi
New Yorknak még abból az idejéből származik, amikor a társasági élet szerves
része volt, hogy ki melyik (és mekkora, milyen szép, etc.) templomba jár
vasárnaponként. Amikor még a padokon ki volt írva, hogy az adott sorban melyik
család tagjai ülnek…
nevében készült, végülis nincs messze a SoHo – erre :)
A
baloldali pedig annak idején a St. Denis szálloda volt, ahol 1877 májusában egy
bizonyos Alexander Graham Bell demonstrálta a telefonkészülék használatát egy
szobányi potenciális befektető előtt – egy, a még akkor befejezetlen Brooklyn
Bridge-en átvezetett kábel segítségével távrecsegett az A&P Telegraph
brooklyni irodájával. A megfigyelők közül legalább egy meghívott így
nyilatkozott: „jó játék, hacsak nem az egész humbug”. Egy brooklyni
gyártulajdonos még abban az évben beköttette a telefont a gyárába és a lakásába
is, a következő évben pedig kiadták az első new yorki telefonkönyvet, 252
bejegyzéssel – amiből 17 magánlakás volt! :)
de… hát, van tér a fejlődésre :)
Többek
között ezért is választottam az East Village-et úticélul, mert a Lángos Truck
fészbuk-oldaláról kiderült, hogy aznap négytől az Astor Place-en lesznek. A
Lángos Truckról egy-két hónapja olvastam először (talán itt), hát, mondom, ezt
ki kell próbálni. Helló, egy sajtos-tejfölöst kérek! Teljesen korrekt lángos,
ugyan nem a jó kis íztelen trappista van rajta, mert azt itt nem kapni, de
attól még finom. Sőt, kaptam bambit is, ’on the house’, miután kiderült,
hogy ideiglenesen a svájci lángosrajongókat képviselem :)
aranyat ér – ennek megfelelően vigyáznak is rá
Ebben
a parkban található a General Slocum gőzhajó balesetének emléktáblája, de bent
van a játszótéren, ami már épp zárva volt, így nem tudtam megnézni :(
és két utcával lejjebb elindultam visszafelé
Kizárólag
a saját főzésű sört szolgálják fel, ha az ember rendel egy „kört”, akkor hoznak
egy kis kupával a világosból és a sötétből is. A McSorley’s több, mint egy
évszázadik 'Men Only'-bár volt, a ’Good Ale, Raw Onions and No Ladies.’
jelmondattal. Utóbbit 1970-ben helyezték törvényen kívül, a hagyma és a good
ale még mindig megy :)
csak ezt láttam, gyanítom, hogy őt dobozolták be
Peter
Cooper az egyik első, klasszikus self-made man volt az Államokban.
Kalapkészítőként kezdte, később átnyergelt a ragasztóiparra, gyárat vett és
viszonylag fiatalon New York egyik milliomosává vált. Mivel ő maga nem
részesült túl sok oktatásban (fiatalon nem volt elég gazdag a Columbiához, az akkori
New York egyetlen felsőoktatási intézményéhez), megalapította a Cooper Uniont,
ahol tehetséges diákok mérnöki és alkalmazott tudományokkal ismerkedhettek,
ingyen. Ezt már akkoriban sem volt könnyű megvalósítani arrafelé, elég
hamar elfogyott a Cooper által erre a célra adományozott 100 ezer dollár, ezért
az intézmény ingatlanbizniszelni kezdett, hogy legyen folyamatos bevételi forrása.
Utóbbinak legfontosabb eleme a Chrysler Building alatt található telek, mely a
mai napig a Cooper Union tulajdonában áll és lízingelik az épület
tulajdonsainak, a wikipedia szerint mintegy évi 7 millió dollárért… Az oktatás
azonban igen drága dolog, éppen idén tavasszal jelentették be, hogy minden
próbálkozás ellenére, már nem tudják biztosítani az ingyenes oktatást az
undergraduate (kb. a BSc./BA.-nak megfelelő) képzés esetében és idén ősztől, 155 év után
először tandíjat fognak kérni.
(The Cube); Tony Rosenthal absztrakt szobra
Utóbbi
szervezi nyaranta a Shakespeare in the Park előadásokat a Central Parkban – ezek
New York legkedveltebb és legnépszerűbb nyári színházas programjai. A jegyek
ingyen vannak, azzal az elgondolással, hogy Shakespeare mindenkinek jár! Az
előadás napján délben kezdik osztani őket, de sokszor már reggel hatkor, a park
nyitásakor elkezd kígyózni a sor a stand előtt…
Utóbbit
nagyon szeretném megnézni, de ha lehet még inkább egy tavalyi, londoni
változatot, amiben Catherine Tate és David Tennant voltak a címszereplők! De Joss Whedon 2012-es filmadaptációja sem lehet rossz :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése