5-Seenweg – avagy az Öttótúra

Ez az egyik legszebb túraútvonal Zermatt környékén, ráadásul úgy tűnt, hogy nagyrészt már kint van a hóból, nekiindultunk. A túraleírás szerint Sunneggáig (2288 m) fogaskerekűvel, onnan Blauherdig (2571 m) kabinos felvonóval, onnan indul az útvonal az első tó felé. Utóbbi még nem járt (szezonköz, még mindig), úgyhogy Sunneggától gyalog felrongyoltunk Blauherdig (kb. a felvonó nyomvonala alatt), utána pihentünk egyet az egyik bezárt síkocsma teraszán és onnan vettük nyakunkba a hegyoldalt.

Körülbelüli térkép (innen)

Sunnegga – kilátás

Teaser a későbbi célpontokból – a 4. tó, a Moosjiesee

Túrafotó – itt még lelkesek voltunk (a végén is,
csak a talpunk jobban tiltakozott a továbbhaladás ellen)

Ösvényes

Kis kék izébizék
(nem teljesen pontos rendszertani besorolás)

Visszanéz – innen jól látszik,
hogy miért olyan különleges formáció a Matterhorn

Murmelweg – nyáron ilyen fából készült mormotaszobrok
szegélyezik az út szélét

A szomszédos gerinc, a Gornergrat

Utóbbi tetejére fel lehet vonatozni Európa legmagasabb „open-air” vasútján – a Jungfraujoch állomás (Európa legmagasabban fekvő vasútállomása) a Berni-Alpokban még egy fél kilométerrel magasabban van, de ott az utolsó párszáz méter alagútban halad. Voilá!, mindennek ki lehet találni egy leg-leg-leget :)

Gondolom sejtitek, hogy nem ez lesz az utolsó
Matterhornos kép a posztban :)

Meg tudja mondani nekünk valaki, hogy ez mi?!

Arra gondoltunk, hogy valami földmérési pont,
de nem vagyunk biztosak benne

Eljutottunk Blauherdig – felfelé tovább
erre vezetne az út. Kösz, majd egyszer máskor.

Kilátás a pihenőnél

Továbbindultunk – szomszédság, Gornergrat,
mögötte a Breithorn és az előző napi célpont, a Klein Matterhorn

Az első tótól, a Stelliseetől nem messze birkákba botlottunk

Szemmel láthatólag nekik is melegük volt :)

Stellisee

A háttérben a három csúcs: a Rimpfischhorn (4199 m); a Strahlhorn (4190 m) és az Adlerhorn (3`988m) – utóbbit a legkönnyebb beazonosítani :)

A Stellisee lakói – a sekély vízbe gyűlnek mindig, a part közelébe,
biológus olvasóim (Iló!) meg tudjátok mondani, miért?

Közben a hátunk mögötti látvánnyal nem lehet betelni

Lent meg észrevettük a harmadik számú tavat, a Grünseet

Kék-fehér Stellisee

És az ultimate Matterhorn-fotó

Sajnos hullámzott egy kicsit a Stellisee, ezért nem tudtunk igazán ultimate képet is csinálni a csokihegyről (a Matterhorn van a Tobleronén, ezért csokihegy, nézzétek meg legközelebb, ha a kezetekbe kerül egy); de a látvány így sem volt rossz. Le is döglöttünk bámulni egy kicsit.

Békaperspektíva – talán inkább kacsaperspektíva,
mert úgy 20-30 centi magasról készült, de ilyen szakszó nincs

Na jó, még egy utolsó – itt még találtok rengeteget

Továbbmegy – itt éppen látszik a három „horn”
a hegyoldal felett

Krókuszos

Tschüss, Stellisee!

Kis lila, meg sárga izébizék :)

Később feljebb találtunk még egy, no-name tavacskát, valószínűleg ez időszakos lehet, mert térképeken nem találtuk.

Viszont van benne Matterhorn-Spiegelung –
legalábbis nyomokban :)

Közben azzal is szembesültünk, hogy az itt-ott még meglevő hófoltokon nem olyan vicces átkelni, mert egyrészt nem tudni, milyen gödör van alattuk, másrészt lépten-nyomon beszakadhatnak. Én pl. még átszaladtam ezen (kicsit úgy, mint amikor vizes kövön lépked az ember), Bagoly viszont az egyik helyen beszakadt (mint amikor a hasonlatként felhozott szituációban a nagy óvatosság közepette az ember mégis fenékre esik); mindjárt combközépig. Nem is olyan egyszerű ilyenkor kikepeszteni a hóból, mert amint elkezdi az ember áthelyezni a súlyt a még kint levő végtagjaira, azok is elkezdenek süllyedni – végül az egyik túrabot segítségével szabadítottam ki Baglyot a hómocsárból. Lesson learned, a későbbiekben a hókupacokat, amennyire lehetett, elkerültük.

De előtte még éppen sikerült megörökíteni az eksönt –
pedig a Matterhornt akartam fotózni

Fluhalp – Berghaus Flue

Hóra nem lépni

Itt a térkép szerint a gerincen mentén kellett végigsétálni,
igen szépnek ígérkezett

És a hó miatt kevesebb látogatóval megnőtt a helyiek aránya is

Felértünk a gerincre – a Findelgletscher alsó völgye
(és a gleccser nyelve valahol a kőtenger alatt)

Feljebb pedig jobban látszik a méretes jégfolyam – Findelgletscher

Elindultunk a gerincen, közben viszont itt-ott
tünedezni kezdett az út

Időnként pedig úgy tűnt, hogy csak a Szentlélek tartja…

Vagy már az sem

Közben a völgyben észrevettük a negyedik és második tavat,
balra a Moosjiesee, jobbra a közelebbi Grindjisee

Bagoly közben méretarányosat játszik

És elmélkedik azon, hogy talán most jobb
letérnünk egy kicsit a sárgaköves útról

 (sárgaköves út = az éppen aktuális kijelölt útvonal)

A kalandos gerinc végén pedig még két mormotával
is találkoztunk, de mire előkaptam a gépet,
az egyik zavarba jött és eltűnt a lakásában

Kis ösvényből kavicsos sztráda

Vízesés rongyol alá a vetődésen (gondoljatok bele, micsoda
erő lehetett, ami ezeket a rétegeket így megbillentette
- geek geoizé rovatunkat olvasták.)

A Findelgletscherből eredő Findelbach
partján egész kis erdő fejlődik

Leértünk a második tóhoz – Grindjisee

Vajon ez a kis kavics mióta ül ott a parton?

Tükörkép

Fókusz

Tókerülés :)

Erre gyere, ne menj arra!

Ahogy leértünk a Findelbach mellé (bach=patak), rájöttünk,
hogy a felső ösvény ennek a gerincnek a tetején halad végig

És innen szerintem durvább a látvány, mint felülről,
onnan nem érezni ekkorának a lejtőt :S

Részben ezen az útvonalon halad a Zermatt Marathon

Maratont futni egyébként sem tűnik triviálisnak, de ebben a 42 kilométer mellé van 1900 méter szint (dzsízöz!), igaz a látvány sok mindenért kárpótol. De a pálya ütősségét semmi sem jelzi jobban, hogy a férfi rekord 2 óra 55 perc körüli, míg ezt a Berlin Marathonon (gyorsaság szempontjából ez az egyik legjobb, legkedvezőbb maratonútvonal a hivatalos versenyek között) az utóbbi években rendszeresen 2 óra 3 perc, 2 óra 4 perc alatt szokták futni. A kenyai meg etióp top versenyzők :)

Közben megtaláltuk a harmadik tavat is – íme a Grünsee

Itt már kezdtünk fáradni egy kicsit, de közben meg mindenképpen el akartuk érni az utolsó fogaskerekűt, hogy ne kelljen még vagy 800 métert zúzni lefelé, úgyhogy kicsit sietősebbre fogtuk.

A negyedik tó, a türkizes Moosjiesee

Egyben a túra legmélyebb pontja – de még
ez is kétezer méter felett van egy kicsivel :)

Végül pedig elértük a Leiseet,
ami már közvetlenül Sunnegga alatt van

Tükröződni ez is tükröződik,
de reggel óta a felhők átvették az uralmat

Másrészt pedig mindenféle trutymó úszkált a vízen,
úgyhogy csak foltos Matterhorn lett a képekből :)

Zárókép – Gornergrat tükröződik a Leiseeben –
és egyben ízelítő is a következő beszámolóból! :)