Bevezetés Puerto Ricóba I.

Az előző bejegyzésben taglalt East Coast-kitérő keretei között a 38°C-os new yorki szauna-túra után estére Bencénél vendégeskedtünk. Reggelire igazi apple pie-t kaptunk; majd Bence kivitt bennünket a reptérre - és nagy örömömre a Verrazano-Narrows Bridge-et is útbaejtettük :)

Szembesütött a nap

Meg mozgó járműből nem olyan egyszerű telefonnal dokumentálni :)

JFK-re kiérve elköszöntünk vendéglátónktól, feladtuk a motyót, ellavíroztunk a kapuig – ahonnan azért még átvittek egy másik terminálra, mert mint kiderült itt ilyen is van, hogy az embereket buszrapakolva hordják-viszik a terminálok között. Gyalog messze van. Nagyon. Aztán előbb-utóbb már a Puerto Rico felé tartó gépen ücsörögtünk – egész pontosan San Juan, a főváros felé vettük az irányt. Jómagam a frissen beszerzett útikönyvbe temetkeztem a repülés négy órájában, Bagoly kipróbálta a Delta Air Lines fedélzeti entertainment system-ének összes játékát. Mire leszálltunk San Juanban, már nagyjából három hétnyi programot sikerült bejelölnöm a könyvben, hogy na ezt mind szeretném megnézni/kipróbálni; Bagoly pedig reményvesztetten emlegette, hogy azért aludni is szeretne majd az elkövetkező egy hétben.

Csomagok, autókölcsönző, szakadó trópusi zápor 10 percig, ’GPS-napoztatás’ (furikázás az ablak alá tartott készülékkel, hogy minél hamarabb kellő mennyiségű jelet kapjon a tájékozódáshoz), újabb zápor, úti cél megtalálása, kedves recepciós, szobakulcs, na végre, megérkeztünk! Mondjuk nem maradtunk sokáig egy helyben, rögtön elindultunk felfedezni a környéket, meg szerezni valami táplálékot – utazás közben hihetetlen éhes tud lenni az ember :)

Puerto Rico napjainkban az Egyesült Államok külbirtoka, lakosainak amerikai útlevele van és teljesen nyitott előttük az amerikai munkaerőpiac – sokan települnek át rövidebb-hosszabb időre New York illetve Miami vonzáskörzetébe. Ugyanekkor nagyon erős az ország karibi jellege és spanyolos hagyományai, például a hétköznapokban nagyrészt spanyolul beszélnek. A főváros, San Juan utcáin könnyen boldogulni lehet az angollal is; de a sziget eldugottabb részein sokszor kellett a szegényes franciatudásomra, illetve az activity-zésre hagyatkoznunk. Apropó, sziget, meg leginkább hol is van: a Nagy-Antillák legkeletibb tagja, az Atlanti-óceán és a Karib-tenger között található.

Itt – tessék megkeresni!

Nagyjából egy szélességen van Mauritániával, Ománnal, Indiával, Thaiföld északi részével és a Fülöp-szigetekkel; trópusi-szubtrópusi időjárása van; vagyis dögmeleg, ha süt, akkor tűz is a nap ezerrel; de ezzel együtt a nap bármelyik szakában eleredhet egy-egy komolyabb zápor. Plusz ezt megfejeli a júniustól novemberig tartó hurrikánszezon, amikor is többé-kevésbé állandóan fúj a szél. Szerencsére maga a sziget a hurrikánok kedvenc zónájához képest kicsi, ezért ritkán kapja telibe egy-egy ilyen trópusi vihar – de számolni nem árt vele, hogy bármikor kialakulhat egy olyan örvény, ami éppen erre tart. Ilyenkor aztán nincs nyaralás, meg semmi, csak napokig szakadó eső és ömlő szél, na meg no áram, súlyosabb esetben no víz, etc. A helyiek azt mondják, tudnak ezzel együtt élni, meg felkészültek a helyzetre, folyamatosan követik a kialakuló viharokat, hogy vajon melyik erősödik hurrikán szintűvé, szükség esetén pedig evakuálnak, katasztrófakezelnek, meg minden – ilyen szempontból teljesen amerikai mentalitással bírnak. A hurrikánzónában levő országok közül valószínűleg ez az egyik leginkább felkészült ország, sokkal jobb esélyekkel indulnak egy-egy ilyen vihar esetén, mint mondjuk a szomszédos szigeten található Haiti vagy a sokkal nagyobb, de pocsék gazdasági helyzetben levő Kuba.

A fővárosa, San Juan egyben a legnagyobb is, kb. akkora mint Zürich maga, 400 ezer körüli lakosságszámmal – persze messze nincs egymilliós agglomeráció körülötte, mint Zürich körül – viszont strandja legalább ugyanannyi van, ha nem több :)

(Szolgálati közlemény – itt Zürich környékén mindenki mindenhol a Zürichsee-ben és a folyókban áztatja magát, amióta ilyen meleg van, szerintem a Balatonon nincs ennyi strand mint itt. Csak ez 5°C-ban és esőben nem ennyire fetűnő…)

Szóval Puerto Rico. San Juan a jobb felső kvadránsban.
(A térkép kattintással kinagyítható.)

Egyértelműen San Juan a sziget központja, sokan még Fajardo-ból is bejárnak dolgozni, Bayamón és Carolina pedig a legszorosabb értelemben vett elővárosok. A többi nagyobb város afféle lokális központ; mindegyik környékén jártunk, talán Ponce, a sziget déli felén emelkedik ki leginkább a többi közül – a környékén található az egykori kávéültetvények nagy része, ezért dél-amerikaiasabb jellegű vidék, mint a sziget északi része. Az egész sziget vagy 180 km hosszú és 65 km széles, így európai méretekhez szokott szemmel könnyen átlátható és bejárható – bár az úthálózat minősége nagyon közel áll a magyarországihoz, sőt helyenként még el is marad tőle. Nagyon messze. A közlekedés furcsa keveréke Amerika északi és déli részének – az autók mind észak-amerikaiak, nagyok, sokat zabálnak, rengeteg a SUV és az egyterű; viszont tökéletes dél-amerikai morállal közlekednek, tranquillo, no worries; de arra, amerre én akarok és akkor, amikor én akarok. Tehát indexelni tök fölösleges, a sávváltás előtt körülnézni luxus és teljesen okés két autónak percekig kilencvennel teperni egymás mellett az autópályán, még véletlenül sem elengedve a belső sávban gyorsabban haladó másikat. (Aki mellesleg szabályosan, a megengedett 120 km/h-val haladna.)

Hivatalosan: ’unincorporated territory of the United States’

Saját zászlójuk hasonlít a kubaira – Commonwealth of Puerto Rico

Atlanti strand – szinte mindig fúj a szél

Háttérben a szállodák – San Juan ezen része Miamira emlékeztet.

Valaki elhagyott egy kókusztejes dobozt.

Láb alatt

Ez a kiskoma az egyik oszlop tövéből pislogott ránk.

Aztán jöttek a társai is – az erősebb hullámok sem mossák le őket a kövekről…

… nagyon tudnak kapaszkodni.

Koloniális időkből

Közelmúltból

A turistaszezon egész évben dúl, ez a sziget legfőbb bevétele.

Jellegzetes - biciklis városnéző túrák, üvöltő zenével a háttérben.

A forrás ehhez általában az egyik biciklire szerelt hatalmas hangfal, melyből üvölt a reggaeton, a puerto ricói ZENE. A 60-as, 70-es években kezdett kialakulni, a 80-as években teljesedett ki Puerto Ricóban és a 2000-es években kezdett népszerűsödni a világ többi részén – ötvözi a reggae, a dancehall, a különböző latin táncok, a hip-hop és az R&B elemeit. Valahogy így. Emellett egyébként egy rakás előadó rendelkezik puerto ricói gyökerekkel, például Jennifer Lopez és Ricky Martin is, csak hogy az ismertebbeket említsem.

Zárásképpen hallgassatok puerto ricói zenéket, én meg igyekszem mihamarabb újabb bejegyzésekkel folytatni, lesz esőerdő, biolumineszcens algák, sok-sok spanyol gyarmatosítás, barlang, ahol nem kell dzseki, rádióteleszkóp és még sok-sok minden :)