Ezúttal
Dél. A júniusi táncrendem Brazíliába vetett, méghozzá São Paulóba.
Kíváncsi voltam nagyon, hogy milyen egy dél-amerikai 18 milliós város (ez
elővárosaival együtt), hiszen mégiscsak másnak kell lennie, mint New Yorknak vagy Tokiónak. Az. De
kevésbé, mint gondoltam.
Brazíliáról
az embernek beugrik az Amazonas, Rio de Janeiro, Pelé, a seleção, jó néhány R
betűs futballista, no meg talán a karnevál. São Paulo nem az ország
fővárosa, még csak nem is olyan kedvelt turistacélpont, mint Rio, viszont ez Dél-Amerika
legnagyobb és gazdaságilag is legerősebb városa, elképesztő mennyiségű felhőkarcolóval
és helikopterrel. Ugyanis a 18 millió embernek valahogy közlekednie is kell, és
mivel a tömegközlekedési rendszer szervezettsége hagy némi kívánnivalót maga
után, elképesztő méretű dugók alakulnak ki az időnként kétszer 5-6 sáv
ellenére. Ha valakinek sietnie kell és kellő mennyiségű brazil reált hajlandó
kifizetni, akkor a megoldás a helikopter. És több embernek futja ilyesmire,
mint gondolnánk innen a távoli Európából. São Paulóban nagyságrendileg
annyi helikopterleszálló jut egy négyzetkilométerre, mint Los Angelesben. Legnagyobb döbbenetemre este állandóan hallani, ahogy a közeli
házak tetején fel-le szállnak a gépek, oly mértékben, hogy egy idő után elő
kellett keresnem az egyébként csak a repülőn használt alvós füldugómat… Tudom, ’first
world problem’, meg minden, de magam sem gondoltam, hogy azon fogok
bosszankodni, hogy nem tudok aludni a helikopterzúgástól.
São
Paulo Váci utcája és Váci útja egyben - talán még az Andrássy-t is hozzávehetjük, meg alatta középen van még egy Nagykörút is - az Avenida Paulista, jobbról-balról felhőkarcolók
határolják, viszont szinte mindegyikre ki van írva a neve, ahogy a környező
utcák emeletes házai is tele vannak nagyvonalú ’Edifício di…’ feliratokkal.
A házak aljában sztenderd amerikai kínálat – ebben nem különbözik az északiaktól, ugyanakkor például az élelmiszerek csak egy kicsit drágábbak a magyarországi áraknál. (Szinte minden helyen megpróbálok élelmiszerboltban kaját szerezni, ilyenkor körülnézek, hogy miket lehet enni, milyen dolgokból van sokféle és az élelmiszerárak összehasonlítása is egy érdekes kérdés). A Paulista épületeinek aljában sorakoznak a portékájukat kínáló boltok, ugyanakkor ottjártamkor a bankokat például kordonokkal vették körbe – ez még a Konföderációs Kupa és a tüntetések idején volt. A közbiztonság miatt alapjáraton egyedül csak világosban teszi ki a lábát a városba, így csak azt láttam, hogy korábban zárnak, nagyobb a rendőri készültség, illetve, hogy egyre több a kordon, meg hogy egy-két fiatal transzparenseket fest a mellékutcákban. Ezzel együtt nem São Paulo volt a tüntetések főbb gócpontja, szóval a dolog ütősebb része messziről elkerült bennünket. A szövegelésből egyelőre elég, inkább jöjjenek a képek.
Légifotó
A házak aljában sztenderd amerikai kínálat – ebben nem különbözik az északiaktól, ugyanakkor például az élelmiszerek csak egy kicsit drágábbak a magyarországi áraknál. (Szinte minden helyen megpróbálok élelmiszerboltban kaját szerezni, ilyenkor körülnézek, hogy miket lehet enni, milyen dolgokból van sokféle és az élelmiszerárak összehasonlítása is egy érdekes kérdés). A Paulista épületeinek aljában sorakoznak a portékájukat kínáló boltok, ugyanakkor ottjártamkor a bankokat például kordonokkal vették körbe – ez még a Konföderációs Kupa és a tüntetések idején volt. A közbiztonság miatt alapjáraton egyedül csak világosban teszi ki a lábát a városba, így csak azt láttam, hogy korábban zárnak, nagyobb a rendőri készültség, illetve, hogy egyre több a kordon, meg hogy egy-két fiatal transzparenseket fest a mellékutcákban. Ezzel együtt nem São Paulo volt a tüntetések főbb gócpontja, szóval a dolog ütősebb része messziről elkerült bennünket. A szövegelésből egyelőre elég, inkább jöjjenek a képek.
Sőt,
ha parkba téved az ember, akkor meg ilyenek.
Csak mondja meg valaki, miért kell lelakatolni a csapot.
Csak mondja meg valaki, miért kell lelakatolni a csapot.
Még
mindig azon jár az agyam, hogy mi történik akkor, amikor egy elszáradt
pálmalevél aláhull és valaki éppen arrafelé grasszál. Elméleti síkon. A kókuszdiókról még nem is beszélve. Még
jó, hogy Newton nem a trópusokra született.
Utóbbi
egy olyan boltocska volt, amelyben sok kisebb polc sorakozott egymás mellett és
mindegyik polcon egy kisebb helyi kézműves műhely termékei voltak. És meglehetősen
ötletes, jól megcsinált apróságok, ékszerek, varrott szütyők, képek, kis
praktikus baromságok. Mintha egy boltban sok kicsi lenne. Általában nem szoktam
rajongani a shoppingolásért, de ez a hely megfogott, jó lenne, ha több helyen
látnék ilyesmit, lenne kereslet a jópofa, hasznos és szépen megcsinált dolgokra
(mármint az elemes, villogó, szétfoszló, eltörő, egyszer használatos műanyag cuccok
helyett) és nem bezárnának az olyan helyek, mint például a Síptár Ruhatár :( Shopping rovatunkat olvasták, nem lesz sok
ilyen.
Errefelé a növények is „egy nagy-sok kicsi” kombóban vannak,
lehet, hogy innen jött a fenti bolt ötlete :)
lehet, hogy innen jött a fenti bolt ötlete :)
To
be continued.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése