São Paulo - második rész

De azért nem brazil szappanopera. Szóval az ember jön-megy São Paulóban és kicsit olyan érzése van, mintha a Fifth Avenue-n grasszálna. De csak részben. Van egy csomó öltönyös úriember, vannak kosztümös, okostelefonos, konytos nénik, pénzes fiatalok, akik egyik boltból ki, a másikba be… döbbenet. Ugyanakkor azért a mellékutcákban már nagy számban akadnak kéregetők, sokszor kicsi gyerekekkel és ott a házak sincsenek annyira fényes állapotban, mint a Paulistán. Utóbbin a korábbi évtizedek felhőkarcolói mellett megjelentekn az üveg-acél tornyok is.

Például ez

Új fényképezőm van, még nem mindig találom el
elsőre a megfelelő beállításokat :)

Persze a lenyugvó nap fényében nem annyira bonyolult,

inkább a ragyogó napsütésben nehéz

Avenida Paulista – itt látszik az alatta nyomuló forgalom is

Templomajtó, üvegfal és ciprusok

Mindjárt a szomszédban – ilyenkor az ember egészen otthon érzi magát :)

Néha ilyenek is találkozni - a középen haladó úriemberen a takarón és

a ragasztós zacskón kívül nem sok minden volt…

Ellenpont

A modernebb épületek nagyrészt bankok székhelyei, illetve kormányzati épületek – hiába Brasília a főváros, itt is vannak – ottjártamkor estére kordonokkal vették körbe nagyobb részüket a tüntetések miatt (ez még a Konföderációs Kupa idején volt). Tüntetőket nem nagyon láttam, egy-két fiatal transzparenseket festett a mellékutcákban, meg a fokozott rendőri jelenlétet lehetett érzékelni, de törés-zúzásnak nem voltam szemtanúja.

Alkonypír

Sorbanállás hazafelé

Ugyanakkor az is igaz, hogy a balhék nagyobb része este zajlott a mostani tüntetések során és bizony este a helyiek sem nagyon mászkálnak egyedül, még a Paulista környékén sem, különösen nőként. A rengeteg Edifíció alja szinte mindenhol rácsokkal van körülvéve, 3-4 méteres magasságig és a mellékutcák lakóházainak alja is szinte mindenhol be van kerítve, míg az alsó ablakokon mindenhol rács van és az igazán menő házakat még biztonsági őrség is védi. Ez a rácsozhatnék egyébként egész Közép- és Dél-Amerikára jellemző, függetlenül az éppen akkori közbiztonsági helyzettől… megszokás. Itt most éppen oka is van, ahogy valószínűleg Brazília minden nagyobb városában. Hiába gazdasági potenciál, meg helikopterek meg minden, emellé nagyon sok szegény, kilátástalan sorsú család társul, komolyak a drogproblémák - mind közegészségügyi, mind bűnözési szempontból - a favellákról pedig külön kisregényt lehetne írni. A favella/favela (magyarul/portugálul) a bádogvárosok helyi megnevezése, São Paulóban inkább a város külső peremén helyezkednek el, viszont Rióban a belső részekbe is beékelődtek és turistaként bizony jobb messze elkerülni őket - rengeteget lehet olvasni egyébként ezekről a neten, tudjátok, a Google a barátotok :)

12 órányi alvás és önkéntes kijárási tilalom után - ha az ember előző éjszaka dolgozik, valamikor pótolni kell - még másnap is sétáltam egyet a belvárosban, hiszen csak estefelé indultunk vissza. Az itteni utcákon azt még nagyon szerettem, hogy közép-európaiként tulajdonképpen remekül be lehet olvadni a helyiek közé – amíg meg nem kell szólalnom. Ugyanis kinézetre teljesen vegyes a népesség, vannak egészen sötét bőrű, hajú és szemű emberek, afrikai, spanyolos beütésűek és akadnak teljesen szőke, világos bőrű kék szemű brazilok is. Igaz, szeplős, fehér bőrű, vöröses hajú nem sok van; de legalább nem teljesen nyilvánvaló, hogy nem közülük való vagyok, nem úgy, mint Dél-Afrikában :) A másik pedig, hogy ruházkodásukban így télvíz idején (24-25°C-ban) a brazilok egészen hajaznak Közép-Európára – messze nem hordanak annyi nyilvánvalóan jó minőségű és drága cuccot, mint a nyugat-európaiak, ugyanakkor elég gyakran látni a klasszikus ’kínai’ ruhaboltok kínálatát.

Mozaikpad

Üveg-acél újdonság, mellette már épül a következő

Mozaik II. – egészen lakótelepi tükörképpel

Távol-keleti csecsebecse-centrum

Building-inception

Zárókép

Amerika, de egy másik

Ezúttal Dél. A júniusi táncrendem Brazíliába vetett, méghozzá São Paulóba. Kíváncsi voltam nagyon, hogy milyen egy dél-amerikai 18 milliós város (ez elővárosaival együtt), hiszen mégiscsak másnak kell lennie, mint New Yorknak vagy Tokiónak. Az. De kevésbé, mint gondoltam.

Brazíliáról az embernek beugrik az Amazonas, Rio de Janeiro, Pelé, a seleção, jó néhány R betűs futballista, no meg talán a karnevál. São Paulo nem az ország fővárosa, még csak nem is olyan kedvelt turistacélpont, mint Rio, viszont ez Dél-Amerika legnagyobb és gazdaságilag is legerősebb városa, elképesztő mennyiségű felhőkarcolóval és helikopterrel. Ugyanis a 18 millió embernek valahogy közlekednie is kell, és mivel a tömegközlekedési rendszer szervezettsége hagy némi kívánnivalót maga után, elképesztő méretű dugók alakulnak ki az időnként kétszer 5-6 sáv ellenére. Ha valakinek sietnie kell és kellő mennyiségű brazil reált hajlandó kifizetni, akkor a megoldás a helikopter. És több embernek futja ilyesmire, mint gondolnánk innen a távoli Európából. São Paulóban nagyságrendileg annyi helikopterleszálló jut egy négyzetkilométerre, mint Los Angelesben. Legnagyobb döbbenetemre este állandóan hallani, ahogy a közeli házak tetején fel-le szállnak a gépek, oly mértékben, hogy egy idő után elő kellett keresnem az egyébként csak a repülőn használt alvós füldugómat… Tudom, ’first world problem’, meg minden, de magam sem gondoltam, hogy azon fogok bosszankodni, hogy nem tudok aludni a helikopterzúgástól.

São Paulo Váci utcája és Váci útja egyben - talán még az Andrássy-t is hozzávehetjük, meg alatta középen van még egy Nagykörút is - az Avenida Paulista, jobbról-balról felhőkarcolók határolják, viszont szinte mindegyikre ki van írva a neve, ahogy a környező utcák emeletes házai is tele vannak nagyvonalú ’Edifício di…’ feliratokkal.

Légifotó

A házak aljában sztenderd amerikai kínálat – ebben nem különbözik az északiaktól, ugyanakkor például az élelmiszerek csak egy kicsit drágábbak a magyarországi áraknál. (Szinte minden helyen megpróbálok élelmiszerboltban kaját szerezni, ilyenkor körülnézek, hogy miket lehet enni, milyen dolgokból van sokféle és az élelmiszerárak összehasonlítása is egy érdekes kérdés). A Paulista épületeinek aljában sorakoznak a portékájukat kínáló boltok, ugyanakkor ottjártamkor a bankokat például kordonokkal vették körbe – ez még a Konföderációs Kupa és a tüntetések idején volt. A közbiztonság miatt alapjáraton egyedül csak világosban teszi ki a lábát a városba, így csak azt láttam, hogy korábban zárnak, nagyobb a rendőri készültség, illetve, hogy egyre több a kordon, meg hogy egy-két fiatal transzparenseket fest a mellékutcákban. Ezzel együtt nem São Paulo volt a tüntetések főbb gócpontja, szóval a dolog ütősebb része messziről elkerült bennünket. A szövegelésből egyelőre elég, inkább jöjjenek a képek.

Avenida Paulista

Kereszteződik

Kilátás

A szépművészeti múzeum – igen, csodás darab

Nappali hold az épületek felett

Edifíciók

Azért néha ilyenek is akadnak egy-egy mellékutcában

Sőt, ha parkba téved az ember, akkor meg ilyenek.
Csak mondja meg valaki, miért kell lelakatolni a csapot.

Ilyen kosarakba teszik ki a szemetet, ezekből gyűjtik össze a kukásautók

Régi korokat idéz

Kicsik a nagyok árnyékában

Fennakadt

Még mindig azon jár az agyam, hogy mi történik akkor, amikor egy elszáradt pálmalevél aláhull és valaki éppen arrafelé grasszál. Elméleti síkon. A kókuszdiókról még nem is beszélve. Még jó, hogy Newton nem a trópusokra született.

Az amerikai futballnak itt is akad vevőközönsége

A „Kedvenc hely”

Utóbbi egy olyan boltocska volt, amelyben sok kisebb polc sorakozott egymás mellett és mindegyik polcon egy kisebb helyi kézműves műhely termékei voltak. És meglehetősen ötletes, jól megcsinált apróságok, ékszerek, varrott szütyők, képek, kis praktikus baromságok. Mintha egy boltban sok kicsi lenne. Általában nem szoktam rajongani a shoppingolásért, de ez a hely megfogott, jó lenne, ha több helyen látnék ilyesmit, lenne kereslet a jópofa, hasznos és szépen megcsinált dolgokra (mármint az elemes, villogó, szétfoszló, eltörő, egyszer használatos műanyag cuccok helyett) és nem bezárnának az olyan helyek, mint például a Síptár Ruhatár :(  Shopping rovatunkat olvasták, nem lesz sok ilyen.

Errefelé a növények is „egy nagy-sok kicsi” kombóban vannak,
lehet, hogy innen jött a fenti bolt ötlete :)

To be continued.