2012. április 23., hétfő

Athéni séta képekben - Walking in Athens

Az egyik első nightstop alkalmával Athénba vetett a sors - vagyis inkább a beosztásom - és ha már így alakult, gondoltam a másnap reggeli 04:40-es (svájci idő szerint 03:40) kelés előtt még sétálok egyet. Cél a Lykabettus-hegy volt, ez ugyanis a Gellérthegylakók Team Marathon Expedíciója során kimaradt, a másnapi 10 km-emre készülvén egyszerűen átaludtam. Ezúttal a hegy után még sétáltam fel-alá egy kicsit a városban, alább képes beszámoló következik.

Athéni mellékutca narancsfákkal - mostanában érnek :)


A Lykabettus-hegy Athén legmagasabb pontja - néha lépcsőzni is kell egy kicsit


Szuvenír


Jó lehet a saját citromodat szüretelni a saját erkélyeden :)


A Lykabettus hasonlít a Gellérthegyhez, az alja beépített,
a teteje park - csak kicsit más a növényzet


... és a kilátás is


Reggelizőterasznak nem rossz


A hegy tetején kis kápolna - nagyon görög


Szűk utcák, rengeteg autóval


Macskák városa


Még ha alszanak i
s napközben


Árnyas a
jtó


Napos ajtó


A szórakozóhely-biznisz szezonja még nem indult be...


Mediterrán



Kallimarmaro - szép emlékek :)


Utcakép


Hull a szil... narancs a fáról - és ott is marad, utcánként több vödörnyi :)


Igen, azt hiszem a görög úthálózatot erre az autóméretre tervezték :)


Szállás. Lehet tippelni :)

2012. április 22., vasárnap

Genève - Egy másik Svájc

Az elmúlt két hét hallgatásának elsődleges oka az volt, hogy mind Bagoly, mind jómagam otthon jártunk, megnézni a családot, hogy még megvan és átvenni a húsvéti nyuszi küldeményeit. Emellett anyukáink és nagymamám csatoltak még ehhez egy hatalmas rakás kaját, ezúton is köszönjük! :) Anyukám szökőkút-húslevese (az egyik adag gejzír formájában robbant ki a kuktából, miután rosszul csuktuk le a tetejét, így másnapra nyertem egy felmosást - aminek során még sikerült hosszában félbetörni a felmosóvödröt), szóval hogy ez azóta elfogyott, ma megettem az utolsó túró rudit is, úgyhogy ismét az ínség korszaka köszöntött be... szerencsére sok saláta, büdös sajtok és barnakenyér még van, szóval éhen halni nem fogunk, de lassan ismét ölni tudnék egy finom, zsíros sajtos-tejfölös lángosért.

Amióta visszajöttünk, munka van ezerrel. Bagoly monitor előtt folyatja a szemét, én pedig ki- és bepakolok a bőröndömbe. Tényleg. Hétről-hétre 3-4-5 napot dolgozom, olyankor van hogy otthon alszik az ember, van hogy más városban. A hétvége fogalma nem nagyon létezik, munkanap és szabadnap van, ha szerencséje van az embernek, utóbbi egybeesik a hétvégével :) Ez sajnos alapvető jellegzetessége az iparágnak, olyan, mint az orvosoknak az ügyelet, nem nagyon lehet megkerülni. Ha reggel korán kezd az ember (6 körül), akkor délután 2-3 körül már abban a városban van, ahol alszik, ha délután indul a csapat és késő este ér oda valahova, akkor a másnap délelőtt szabad. Nagyjából így megy a dolog, egyelőre minden új, érdekes, sokféle, izgalmas, szóval nem unatkozom :) Nagyrészt németül/schwiizerdütschül, de sokszor angolul vagy franciául kell kommunikálni, az előbbi amúgy is hiányzik, no problem, az utóbbinál viszont iszonyatosan hálás vagyok Annának, hogy a kiköltözés előtti utolsó három hónapban segített kipofozni a nem túl széleskörű francia nyelvtudásom és legalább nagyrészt megértem az embereket, ha nem is mindig tudok válaszolni. Különösen igaz ez Genf esetében, ahonnan sokat repülünk, így viszonylag sokszor Genfben is alszom.

Genf, vagyis Genève Francia-Svájc legnagyobb városa, közvetlenül a francia határ mellett van, tényleg francia a beszélt nyelv, minden így van kiírva, a buszon így cseverésznek az emberek, Bonjour!-ral köszönünk és bizony ezzel az utasok is így vannak, így néha egészen zavarba jövök, amikor hirtelen valaki kérdez valamit franciául és nem értem. Ilyenkor visszakérdezek angolul és németül, sokszor ezzel meg van oldva, de volt már, hogy alkalmi tolmácsot kellett kerítenem - ez szerencsére nem nehéz, nagyon kedvesen szoktak segíteni. Szóval Genf Genève és nem más, hiába van ezerféle neve :) A város maga a Lac Léman (Genfi-tó) sarkában fekszik, mely a Balaton után a második legnagyobb tó Közép-Európában :) A tó és a város körül Alpok minden mennyiségben - ez például egyszer a szobámból volt látható, a Francia-Alpok néhány csúcsa.


Tiszta időben jól lehet látni a 3-4 ezer méteres, havas csúcsokat, a Mont Blanc is látszik, mondjuk nincs messze, 1 órányira van a várostól. Ez a tiszta idő dolog egyébként annyira nem túl gyakori így tavasszal, ha nem is esik az eső, felhők szinte mindig vannak, sokszor egész alacsonyan. Ez alább is látszik...

Városrészlet, Lac Léman és a híd alatt folyik ki a tóból a Rhone folyó



Kicsit távolabbról

Középen a Jet d'eau, a tó szökőkútja, kb. 140 magas vízoszloppal. Ez eredetileg az egyik kis vízerőmű biztonsági szelepének volt köszönhető és általában csak 1 méternyire tolta fel a vizet, az 1800-as évek végén azonban úgy döntöttek egy ilyen gejzírszerű valami turistalátványosságként sem utolsó, így arrébb helyezték és átépítették, aztán utóbbit még néhányszor. Így most tulajdonképpen szökőkút, amiből 200 km/h-val jön a víz :)

Mivel ez még közelébe sem ér a szökési sebességnek és így a víz nem lép Föld körüli pályára, legkésőbb 140 méteres magasság környékéről visszajön, elég hangos zuhogás közepette, a becsapódás helyszíne pedig változik. Első ottjártamkor a város felé, másodszor pont az ellenkező oldalon volt miniatűr felhőszakadás.


Nem tudom, hogy ez csak a széliránytól függ, vagy a szökőkút aljánál víz irányára is van befolyásuk, mindenesetre nem szeretnék hirtelen egy ilyen vízoszlop alá kerülni.

Jet d'eau a messzeségből - méretarány látogatók formájában

A tóparti séta után hirtelen ötlettől vezérelve a botaniku
s kert felé vettem az irányt és nem is jártam rosszul :) A Jardin botanique de Genève-t 1817-ben alapították, szóval van egy-két vén példányuk. Mostanság rengeteg növény virágzik, nem győztem fel-alá rohangászni, még mindenképpen vissza kell mennem...

Mocsári gólyahír-sziget


Vegyeskert


Üvegházi lakók


Magnóliák


Méhlakások


Pálmaház


Vegyessaláta


Lépcsőforduló


Esőerdő-jelleg


Mexikó-jelleg


Japánkert


Kedvenc képem - na mi ez?

2012. április 2., hétfő

Rheinfall Tour

Egy idő után kifogy az ember a frappáns bejegyzés-kezdésekből. Úgyhogy most marad az X-files style.

somewhere along the Rhine,
near Schaffhausen, Switzerland
14:14 31.03.2012

Szóval Schaffhausen, másfél óra vonatozás, aztán gyalogszerrel a Rajna mentén.


Nem messze Schaffhausen bel-belvárosától, a Rajna-parton sétálva vadon növő nárcisz és lucerna minden felé - ezt nem mindig tudom hova tenni, annyi növény nő itt vadon, ami otthon csak kertekben... minden tele van kankalinnal, nárcisszal, a kertekben a fűben krókuszok tömegelnek, a medvehagyma pedig néha olyan átható illatot áraszt, hogy be lehet ájulni tőle :) Igazi tavaszhangulat.


Később a városból kiérve már családi házak vannak mindkét parton. Nem rossz kilátással :)


Ez alapján nem is nagyon sejteni, hogy jó két km-en belül egy 23 méter magas, 150 méter széles vízesésben folytatódik Rajna - csak egy figyelmeztető tábla van, hogy innentől a Rheinfallig nem lehet semmilyen vízi sportot űzni, valamint az utolsó hídon található minden íven egy "Behajtani tilos" jelzés. A Rheinfall felett egy kis kastély, ott leltem ezt a padot - kicsinek és törékenynek néz ki, de valahogy nyugalom árad belőle. Szeretem az ilyen képeket.


És akkor a Rheinfall, így kezdődik...


és így folytatódik.

A kastély kertjében építettek egy kis tornyocskát, aminek színes ablaküvegei vannak.

sárga

kék

zöld

piros

Egészen a vízesés aljáig ki van építve egy kis út, kiszögelléssekkel, ahol lehet ámuldozni, fotózni, nézelődni. Vannak nagyobbak is, ahol le is lehet ülni padokra, elmélkedni, olvasni, aludni egyet. Mivel nem rohantunk sehova, mindketten választottunk kettőt a felsorolt tevékenységek közül. Lehet tippelni, hogy melyikőnk melyik kettőt. Segítek annyiban, hogy az olvasás Harry Pottert jelentett. Később lejjebb sétáltunk, Bagoly egy kicsit gyorsabban mint én, így dokumentáltam, amint a kis kilátóteraszról szemléli a vízesést. A képen látszó vízpára egyébként széliránytól függően egész esőszerű tud lenni, meleg nyári napokon ez biztos jó élmény, de most inkább hidegzuhanyként ért :)

Lejjebb sétálva egészen közel lehet menni a vízeséshez, egészen más alulról felfelé tekinteni a lezuhogó víztömegre...

A vízesés közepén lakó szirt is más megvilágításba kerül.Szó szerint, ugyanis a legalsó pontról, ahol meg lehet közelíteni a vizet, napos időben nagyon szép szivárvány van a víz felett - itt a kép közepén :)



A képek közül ez a kedvencem, de nem tudtam rájönni, hogy ezt a sárga vagy a piros ablak mögül sikerült fényképezni. Valahol hihetetlen, hogy ezek a vízcseppek valamikor az Északi-tengerben kötnek ki...


A szokásos megszállott fényképezés mellett a telefonom fotós képességeit is megpróbáltam felmérni, számomra felfoghatatlan a tény, hogy a vénséges laptopomat sokszor kenterbe veri - ami mondjuk egy hat éves notebook paramétereit tekintve annyira nem nagy feladat... Lényeg, hogy egyelőre jól szerepelt a fotózásban is és örömmel vettem észre, hogy szépiaeffekt is akad benne :)

2012. április 1., vasárnap

Luzern, múzeum, öt óra nem elég...

Múlt hétvégén futottunk egy második kört Luzernben, megnézendő a Verkehrshaust avagy közlekedési múzeumot. A helyszín környéke tele volt különböző virágkötészeti műalkotásokkal, tekintve hogy ezen a hétvégén tartották a svájci virágkötészeti expót vagy mit. Az alábbi egyfajta hivatalos díszítmény volt, rengeteg akadt belőle a múzeum környékén, viszont döbbenettel konstatáltam, hogy a jácintokat lehetetlennek bizonyult megszagolni. Mármint fizikailag. Ezek a vöröses ágacskák vagy 50-60 cm magasak, a dobozzal együtt 150-160 cm-ig nyúlnak, egyszerűen nem tudsz úgy belehajolni, hogy elérj a jácintok közelébe, oldalról meg túl messze vannak a virágok... némi próbálkozás - és Győző harsány röhögése - után feladtam, maradt a fénykép.



A Verkehrshaus Svájc leglátogatottabb múzeuma, autók, vonatok, villamosok, kamionok, sífelvonók, hegyi vasutak, repülők, helikopterek, űrjárművek, mindenféle jó megtalálható benne, pavilonról pavilonra rohantunk, "ezt nézd meg", "de jópofa", "ezek nem kispályáznak" kommentek kíséretében. Utóbbi leginkább a hegyi közlekedést és a Gotthárd-alagutat illetően hangzott el, igencsak sokat tettek le az asztalra e téren, tekintve hogy a vasúti alagút 1871 és 1881 között készült el, természetesen korabeli technikával :) A vonatok között találtunk egy felettébb szórakoztató elfoglaltságot, néhány, kb. méter magas fekete doboz, de nem teljesen egyformák, rengeteg fa építőkocka, üres fehér papírok és egy rakás üveggolyó. Alább az egész cucc használat közben. Bevallom, nem mi építettük, de csak azért
nem álltunk neki átbarkácsolni, mert akkor az egész napot itt töltöttük volna, ahogy az nyáron a bergeni Vilvite-ben történt a gátépítős játékkal... Egyébként az előző posztban említett Schildkrötlihez hasonlóan ez is mennyire egyszerű ötlet: natúr fa építőkockák, üveggolyók és egy csomag papír... Have fun!

Egy másik pavilonban leltük ezt a méretes polcot, az elmúlt 150 év autóival, biciklijeivel és motorjaival megrakva. Óránként egyszer bemutatót tartanak, egy ilyen emelő herkentyűvel lekapnak néhányat és az orrod alá teszik, mesélnek róla kicsit, aztán visszateszik a helyére, mint ahogy nagymamám az aktuálisan készült sütiket szokta bemutatni :)


Az autós részleg kívülről padlótól az épület tetejéig közlekedési táblákkal van borítva, van fehér...


zöld...


és kék is, elég menőn néznek ki egy hatalmas csarnok oldalán. Estike, lecke feladva :)

A repülős pavilon is igen érdekes volt, teljes Swissair történet, egy rakás repülő, a nagyon kicsitől az egész hatalmasig, REGA helikopter (REGA = Schweizerische Rettungsflugwacht, vagyis a légimentők), Breitling Orbiter 2 léghajógondola, ejtőernyős videofelvételek és egy Convair 990 Coronado is (a 60-as, 70-es években használták alapvetően), amit kívülről - belülről be lehetett járni. Ezzel a pavilonnal egybeépítve leltük meg az űrhajózásos kiállítást is, hasonló volt, mint a Science Museum Londonban. Ez a téma egyébként engem különösen érdekel, nagyon szeretném megnézni pl. majd egyszer a washingtoni National Air and Space Museumot, különösen tekintettel az e hónapban érkező Discovery-re :) Itt a Verkehrshausban leginkább az űrhajósok mindennapjaira volt kihegyezve a kiállítás, munkaeszközök, űrhajós kaja, alvózsák, hasonlók. Nagyon megtetszett az alábbi idézet:


Szabad fordításban: "A földi gondolkodásmódunk megmarad itt is. Például, mikor a vacsoraasztal körül ülünk és fel akarunk kelni, lebegünk az asztal körül, de soha nem lebegünk át felette. Nem lenne udvarias ilyet cselekedni."

Valamiért az űrhajós kiállítás tőszomszédságában találtunk egy kis szegletet, ahol teljesen random cuccok voltak összegyűjtve, többek között az alábbi jószág is, egy valamilyen kiwi (nem derült ki, hogy melyik faj pontosan). Képen láttam már sokszor kiwit, meg rajzfilmben is, de nem gondoltam, hogy ennyire aranyos :) Egyébként védett, Új-Zéland nemzeti állata, nagyon kevés van belőle, tekintve hogy röpképtelen madár, eléggé ki van téve a ragadozóknak. Nagyon küzdenek, hogy az a néhány kiwifaj, ami még megtalálható, meg is maradjon, erről bővebben itt lehet olvasni.

A múzeumban van egy Swissarena nevű részleg is, egy 200 négyzetméteres Svájc-légifelvétel, leragasztva a padlóra, lehet rajta szaladgálni. Van hozzá egy rakás csinos plüsspapucs, stílusosan kereszttel, a cipőre kell ráhúzni és akad mindenféle nagyító is, hogy jobban lehessen látni az egyes épületeket (jó minőségű a nyomtatás, úgyhogy a nagyító tényleg működik). Alább minden illusztrálva, a nagyító a Verkehrshaus felett található, jobbra tőle a tó sarkában Luzern, a víz maga pedig a Vierwaldstättersee.


Összesen 5 órát töltöttünk el a Verkehrshausban, de az utolsó kettőben végig úgy éreztem, hogy pontról pontra rohanunk, semmit sem tudtunk alaposan megnézni - egy ekkora múzeum asszem nem egy napra van tervezve. Zárás után még kipróbáltuk az IMAX-mozit, egy Tornádóvadász című, Discovery-klasszikus stílusú filmet néztünk meg, nem volt rossz, de azért ez a szemüveges 3D-technológia még mindig elég orrfájdalmas a film végére. Utána a Vierwaldstättersee partján sétáltunk végig az állomás felé, szép naplementében.


A tópart mentén egyik oldalon Luzern házikói sorakoznak...


a másik oldalon pedig a Pilatus tornyosul :)


A Verkehrshaus egyébként egész nap teljesen tele volt, részben felnőttekkel, párokkal, részben pedig kisgyerekes családokkal, a gyerekek rengeteget rollereztek, rohangásztak és azért visítás is volt rendesen :) Nagyon családias hangulatú az egész múzeum, a kiállított izék nagy részét meg lehet tapogatni, belemászni, alámenni, rengeteg játék is van, nagy placc, ahol lehet szaladgálni, gyerekként biztosan hatalmas élmény. Na jó, nekünk is az volt, mindenképpen érdemes megnézni, ha valaki errefelé jár :)