Múlt hétvégén futottunk egy második kört Luzernben, megnézendő a Verkehrshaust avagy közlekedési múzeumot. A helyszín környéke tele volt különböző virágkötészeti műalkotásokkal, tekintve hogy ezen a hétvégén tartották a svájci virágkötészeti expót vagy mit. Az alábbi egyfajta hivatalos díszítmény volt, rengeteg akadt belőle a múzeum környékén, viszont döbbenettel konstatáltam, hogy a jácintokat lehetetlennek bizonyult megszagolni. Mármint fizikailag. Ezek a vöröses ágacskák vagy 50-60 cm magasak, a dobozzal együtt 150-160 cm-ig nyúlnak, egyszerűen nem tudsz úgy belehajolni, hogy elérj a jácintok közelébe, oldalról meg túl messze vannak a virágok... némi próbálkozás - és Győző harsány röhögése - után feladtam, maradt a fénykép.
A Verkehrshaus Svájc leglátogatottabb múzeuma, autók, vonatok, villamosok, kamionok, sífelvonók, hegyi vasutak, repülők, helikopterek, űrjárművek, mindenféle jó megtalálható benne, pavilonról pavilonra rohantunk, "ezt nézd meg", "de jópofa", "ezek nem kispályáznak" kommentek kíséretében. Utóbbi leginkább a hegyi közlekedést és a Gotthárd-alagutat illetően hangzott el, igencsak sokat tettek le az asztalra e téren, tekintve hogy a vasúti alagút 1871 és 1881 között készült el, természetesen korabeli technikával :) A vonatok között találtunk egy felettébb szórakoztató elfoglaltságot, néhány, kb. méter magas fekete doboz, de nem teljesen egyformák, rengeteg fa építőkocka, üres fehér papírok és egy rakás üveggolyó. Alább az egész cucc használat közben. Bevallom, nem mi építettük, de csak azért nem álltunk neki átbarkácsolni, mert akkor az egész napot itt töltöttük volna, ahogy az nyáron a bergeni Vilvite-ben történt a gátépítős játékkal... Egyébként az előző posztban említett Schildkrötlihez hasonlóan ez is mennyire egyszerű ötlet: natúr fa építőkockák, üveggolyók és egy csomag papír... Have fun!
Egy másik pavilonban leltük ezt a méretes polcot, az elmúlt 150 év autóival, biciklijeivel és motorjaival megrakva. Óránként egyszer bemutatót tartanak, egy ilyen emelő herkentyűvel lekapnak néhányat és az orrod alá teszik, mesélnek róla kicsit, aztán visszateszik a helyére, mint ahogy nagymamám az aktuálisan készült sütiket szokta bemutatni :)
Az autós részleg kívülről padlótól az épület tetejéig közlekedési táblákkal van borítva, van fehér...
zöld...
és kék is, elég menőn néznek ki egy hatalmas csarnok oldalán. Estike, lecke feladva :)
A repülős pavilon is igen érdekes volt, teljes Swissair történet, egy rakás repülő, a nagyon kicsitől az egész hatalmasig, REGA helikopter (REGA = Schweizerische Rettungsflugwacht, vagyis a légimentők), Breitling Orbiter 2 léghajógondola, ejtőernyős videofelvételek és egy Convair 990 Coronado is (a 60-as, 70-es években használták alapvetően), amit kívülről - belülről be lehetett járni. Ezzel a pavilonnal egybeépítve leltük meg az űrhajózásos kiállítást is, hasonló volt, mint a Science Museum Londonban. Ez a téma egyébként engem különösen érdekel, nagyon szeretném megnézni pl. majd egyszer a washingtoni National Air and Space Museumot, különösen tekintettel az e hónapban érkező Discovery-re :) Itt a Verkehrshausban leginkább az űrhajósok mindennapjaira volt kihegyezve a kiállítás, munkaeszközök, űrhajós kaja, alvózsák, hasonlók. Nagyon megtetszett az alábbi idézet:
Szabad fordításban: "A földi gondolkodásmódunk megmarad itt is. Például, mikor a vacsoraasztal körül ülünk és fel akarunk kelni, lebegünk az asztal körül, de soha nem lebegünk át felette. Nem lenne udvarias ilyet cselekedni."
Szabad fordításban: "A földi gondolkodásmódunk megmarad itt is. Például, mikor a vacsoraasztal körül ülünk és fel akarunk kelni, lebegünk az asztal körül, de soha nem lebegünk át felette. Nem lenne udvarias ilyet cselekedni."
Valamiért az űrhajós kiállítás tőszomszédságában találtunk egy kis szegletet, ahol teljesen random cuccok voltak összegyűjtve, többek között az alábbi jószág is, egy valamilyen kiwi (nem derült ki, hogy melyik faj pontosan). Képen láttam már sokszor kiwit, meg rajzfilmben is, de nem gondoltam, hogy ennyire aranyos :) Egyébként védett, Új-Zéland nemzeti állata, nagyon kevés van belőle, tekintve hogy röpképtelen madár, eléggé ki van téve a ragadozóknak. Nagyon küzdenek, hogy az a néhány kiwifaj, ami még megtalálható, meg is maradjon, erről bővebben itt lehet olvasni.
A múzeumban van egy Swissarena nevű részleg is, egy 200 négyzetméteres Svájc-légifelvétel, leragasztva a padlóra, lehet rajta szaladgálni. Van hozzá egy rakás csinos plüsspapucs, stílusosan kereszttel, a cipőre kell ráhúzni és akad mindenféle nagyító is, hogy jobban lehessen látni az egyes épületeket (jó minőségű a nyomtatás, úgyhogy a nagyító tényleg működik). Alább minden illusztrálva, a nagyító a Verkehrshaus felett található, jobbra tőle a tó sarkában Luzern, a víz maga pedig a Vierwaldstättersee.
Összesen 5 órát töltöttünk el a Verkehrshausban, de az utolsó kettőben végig úgy éreztem, hogy pontról pontra rohanunk, semmit sem tudtunk alaposan megnézni - egy ekkora múzeum asszem nem egy napra van tervezve. Zárás után még kipróbáltuk az IMAX-mozit, egy Tornádóvadász című, Discovery-klasszikus stílusú filmet néztünk meg, nem volt rossz, de azért ez a szemüveges 3D-technológia még mindig elég orrfájdalmas a film végére. Utána a Vierwaldstättersee partján sétáltunk végig az állomás felé, szép naplementében.
A tópart mentén egyik oldalon Luzern házikói sorakoznak...
a másik oldalon pedig a Pilatus tornyosul :)
a másik oldalon pedig a Pilatus tornyosul :)
A Verkehrshaus egyébként egész nap teljesen tele volt, részben felnőttekkel, párokkal, részben pedig kisgyerekes családokkal, a gyerekek rengeteget rollereztek, rohangásztak és azért visítás is volt rendesen :) Nagyon családias hangulatú az egész múzeum, a kiállított izék nagy részét meg lehet tapogatni, belemászni, alámenni, rengeteg játék is van, nagy placc, ahol lehet szaladgálni, gyerekként biztosan hatalmas élmény. Na jó, nekünk is az volt, mindenképpen érdemes megnézni, ha valaki errefelé jár :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése