2011. július 12., kedd

VilVite og Akvariet

A kétnapos túra után egy napot muszáj volt regenerációra szánnunk (értsd: délig alvásra és a lakástól maximum a boltig való eltávolodásra), így a szombat nagy harci tette Zsebibaba ügynök részéről a lasagne elkészítése volt, míg Majom és Bagoly ügynökök az internyet előtt döglöttek. Ezzel nagyjából le is zárhatók a szombati nap eseményei.

A vasárnap délelőttöt - még mindig a regeneráció jegyében - végi
galudtuk, ebéd után azonban Bagoly ügynökkel elzarándokoltunk a helyi Csodák Palotájába (vilvite.no), ahol a délután hátralevő felében 6-8 évesnek álcáztuk magunkat. A kiállítmányok egy része ismerős volt (a suttogó tükör vagy a különböző, mágneses indukción alapuló trükkök), de ismét terítékre került az olajképződés és olajfúrás, voltak mindenféle Mouse Trap-szerű golyólabirintusok és találtunk vízeróziót bemutató terepasztalt is, amelyben gátakat és zátonyokat lehetett építeni (a fehér izé akar lenni a homok) aztán elmosatni a vízzel :)


Hétfőn pedig sétáltunk egyet Bergenben,


kivettük a részünket A Bergeni Időjárásból (bármelyik pillanatban elkezd sz
akadni az eső, fúj a szél és csontig hatoló 10 fokos hideg júliusban),


és megnéztük a fjord túlfeléről is a Bryggent (http://hu.wikipedia.org/wiki/Bryggen).


Valódi úticélunk a bergeni akvárium volt, kétszeri elázás és szélben vacogva s
záradás után oda is értünk, hogy rájöjjünk, egy része szabadtéri... No mindegy, éppen pingvinetetés volt készülőben, a medencét övező fákon is gyerekek lógtak, egészen addig, amíg el nem kezdett esni még jobban az eső. A pingvinek sem vitték túlzásba a dolgokat, a szájukba tuszkolt hal elől hátrálva menekülő, majd nagyot csobbanó frakkos állatkák sok mindennek tűntek, csak nem méltóságteljesnek. Nem tudtam kideríteni, hogy ennek az akváriumnak a fajvédelem mennyire tartozik a feladatai közé - csak bízni merek benne hogy az etetések és a fókashow csak a fenntartási költségek előteremtése miatt szükségesek.

A benti akváriumok elég látványosak voltak,


akadt köztük olyan is, amelyben korábbi szaporítási céllal felnevelt mélyfjordi halakat nyugdíjaztak, akik már megszokták a táplálást, ezért visszaeresztve elpusztulnának. Ez jó pont. Érdekes módon tengeri csillagokat majdnem minden akváriumban láttunk, ez a példány éppen a felénk eső üveget választotta ki a tornamutatványaihoz.


A tengeri dögök mellett láttunk mindenféle trópusi hüllőket és kétéltűeket, akadt egy-két krokodil, de aludtak mint a bunda, egyedül egy barátságos albínó piton próbálta elkápráztatni a közönséget azzal, hogy felmászik függőlegesen a sík üvegen. Nem ment neki, de azzal, hogy mo
zgott, minden kopogtató, üveget verő látogatót mágnesként vonzott a ketrecéhez. Összességében nem túl jó élményként maradt meg az akvárium, kicsi, szűkös helyen tartják az állatokat, nagyon nagy a látogatók tömege és a ricsaj - és bizony egyet kell értsek Bagoly ügynökkel, egy 200 koronás belépő után paréjság a 3D tengerifilmhez 20 koronáért kínálni a szemüveget.

Mire kijöttünk az Akvarietből, a Bergeni Időjárás újabb eleme csapott le ránk, Bergen mind a 7 hegye eltűnt a tejfölben, a felhőalap kb. 200 méterre süllyedt, így nem volt érdemes sehova sem felmászni, elindultunk haza.


Útközben láttunk aranyos házikókat a fjord mentén (Bergen tulajdonképpen egy fjord bejáratánál fekszik), érdemes megnézni a házak mögött... igen, az a fehér már felhő.


Találkoztunk egy rendkívül tétova sirálybébivel, amint az egyik sétálóutcán szaladgálva kereste a mamáját, remélem azóta találkoztak.


Itt meg kell említenem a sirályokkal kapcsolatos érzéseim, ugyanis itt is gyakran szálldosnak a ház körül, amivel nem lenne semmi baj, de amikor bevijjognak a nyitott tetőablakon a frászt hozzák az emberre. Először úgy hangzik, mint a gyereksírás, utána átmegy a macska-fűnyíró duettbe és végül a sikítószellemre hajaz, amitől aztán az ember haja is égnek áll... Eme kecses, sárgacsőrű förmedvények egyébként csak egy fokkal jobbak mint a galambok Pesten, fehérek és értelmesebbnek néznek ki, de egyébként ugyanúgy hulladékot esznek és kb. megfeleltethetők egy mozgó Petri-csészének, melyben a következő évtized szupervírusa evolválódik éppen.

Ez a rendkívül szívderítő gondolatmenet túl komor lenne zárszónak, ezért inkább elmesélem, ami kimaradt a Kjeragboltenre tett kirándulásunkból elfelejtődés révén: volt szerencsénk egy kisebb lavinához az egyik völgyben. Szerencsére a megmaradt hó mennyisége miatt sem veszélyes, sem közel nem volt, de azért döbbenetes látvány volt, ahogy megindult a hegyoldal és a hangeffekt (robaj és ropogás) is igencsak hozzájárult az összhatáshoz. Aggódó anyukáknak: nyugi, hosszú keskeny völgy másik végében volt, messze-messze a túraösvénytől, csak éppen jó helyen kúsztunk lefele a szemközti oldalon, így premier plánban élvezhettük :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése