Port Arthurban folytatjuk – az előző bejegyzés, hogy
milyen hely is Port Arthur, errefelé található. Szóval az Isle of the Dead és
Point Puer után megnéztük az eredeti börtönépületet. Nem sok maradt már belőle,
de az látszik, hogy a cellák nem voltak hatalmasak.
Az eredeti börtönnél sokkal jobb állapotban maradt
meg a Separate Prison, amit a még itt is problémásnak bizonyuló
fogvatartottaknak építettek az akkori börtönreformok alapján: a fizikai
büntetésről átkerült a hangsúly a pszichikai büntetésre. Magánzárka, csönd és
sötétség. (Bővebben az előző bejegyzésben).
A zárkák a folyosók mentén találhatók, az ék alakú
részek pedig a magas falakkal elválasztott levegőztető udvarok. Jobb oldalt, a C Wing Extension mellett látható alul és felül a két „némazárka”, még vastagabb
falakkal és labirintusszerű kialakítással – ebben három vastag faajtó zárta el
a rabot a külvilág minden fényétől és zajától. Be lehetett menni, kipróbáltuk,
hát ajtók nélkül is töksötét van, hallani is csak nagyon tompán lehet dolgokat…
Borzalmas lehet napokon keresztül, nem csoda, hogy sokan belebolondultak – erre
is utal a kép jobb oldalán a felső felirat: a bolondok udvara. Nem kevés
fogvatartott innen ugyanis a sziget elmegyógyintézetébe került, melyet a
Separate Prison megnyitása után ár évvel kénytelen volt beüzemelni a börtön
vezetése, annyira „jól” működött az új módszer. Innen vitték naponta
levegőztetni szerencsétleneket. A Separate Prison másik nagy újítása a
rendszeres mise volt, de úgy, hogy a rabok ekkor sem láthatták egymást, csak
közösen énekelhettek, hátha a hit megtartó ereje hat rájuk… képek következnek.
két méter magasan elválasztott fülkékbe,
ahonnan csak a prédikálószéket lehetett látni.
A kutatások során különösen sokat foglalkoztak
azzal, hogy kiderítsék név szerint, hogy kik tartózkodtak itt rövidebb-hosszabb
ideig. A pszichikai büntetés része volt ugyanis az is, hogy az ide került
rabokat nem néven, hanem sorszámmal tartották számon és kezelték, ezzel is azt
jelezve, hogy a személyük nem fontos.
A Separate Prison nagyon komor hangulata után
körülnéztünk még a maradék épületekben. Az egykori kórház sem maradt meg túl jó
állapotban, a változatosság kedvéért leégett, meg szét is hordtak belőle valamennyit.
A házikóban jó 100 évig éltek két család tagjai, a
hetvenes években költözött ki az utolsó lakója.
A
ház legalább egyszer teljesen leégett, a régészeti munkák
során hasonló kincseket találtak az alapzatában és a környékén
során hasonló kincseket találtak az alapzatában és a környékén
Port Arthur minden szörnyűséggel a múltjában egy
szép hellyé vált, érdemes megnézni, ha valakinek lehetősége nyílik rá. Az ilyen
helyek emellett elgondolkodtatják az embert, más nézőpontból is rávilágítanak a
világ dolgaira, ami sosem árt, különösen a nagy pörgés közepette. Egy napig
Port Arthurban kóvályogni pont jó erre.
Még egy érdekes apróság: a következő évek, évtizedek
legfőbb problémája a tengerszint-emelkedés lesz, ugyanis Port Arthur
történelmi épületeinek egy része közvetlenül a parton fekszik, alig 1-2
méterrel a tengerszint felett.
Mi pedig az egész napos talpalás után beültünk még
az étterembe enni egyet (késő estig nyitva vannak, mert még a ghost tourok
közönségét is fogadják), itt volt szerencsénk egy elképesztően masszív, de
nagyon finom sajttortához. Fehércsoki-cseppekkel. Csak ne lenne ilyen messze,
ahol lehet kapni. De tekintve, hogy egyetlen szeletjét 1000-1500 kalória közé
saccoltam, talán jobb is így. Itt a vége, legközelebb a szomszédos Bruny
Islandre kalauzoljuk kedves olvasóinkat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése