Amikor lógott az eső lába Bruny Islanden

Port Arthur (beszámoló itt és itt) után Bruny Islanden folytattuk a kalandot, ez egy jó 360 négyzetkilométeres sziget Tasmániától délnyugatra. A szigetet Bruni d'Entrecasteaux francia felfedezőről nevezték el, egészen 1918-ig Bruni Island volt, aztán az ausztrálok nem bírták tovább az angoltalan nevet és lett belőle Bruny Island (ejtsd: „brúni ájlend”). Reggel azzal indítottunk, hogy lekéstük a kompot, ami átvitt volna bennünket a szigetre (de legalább találtunk a kikötőben finom kávét, meg valami brutális, csokis fudge-ot (karamellszerű süti)), aztán viszont tepernünk kellett rendesen, hogy elérjük a hajót, amivel körülnéztünk a South Bruny National Parkban.

Bruny Island (északra Hobart, keletre Port Arthur is látszik)

A nemzeti parkot 1987-ben hozták létre

A területe még nagyrészt érintetlen

Az előző képen látható hajó testvérével keltünk útra a part mentén,
Adventure Bay-ből a The Friars nevű sziklákig és vissza

A partvonal lényegében egy dolerit sziklafal, erdővel a tetején

Vízvájta barlangokkal az oldalában

És ipari mennyiségű tengeri hínárral a vízfelszín alatt
(a kelpre nem találtam jobb fordítást, ha valaki tud
pontosabbat, ne habozzon megírni!)

Az elemek állandó háborújának nyomai (a dolerit sem bír mindent)

De előtte nagyon szép oszlopossá kopik

Jobbra a The Monument nevű formáció

Nem győz az ember bámulni felfelé

Közelkép – át is hajóztunk a kettő között, megkerültük a Monumentet
 (méreteránynak pedig a társaság egy másik hajója is rajta van)

Alagút

Itt-ott csendesebb öblök is akadnak

Homokban heverésző fókákkal

Színvilág

Elképesztő formákat vájt ki a szél és a sós tengervíz

Persze az sem árt, ha az alapanyag is különleges hozzá

Sziklafal Mozart-fejjel :)

Feketeképű kárókatonák  (tényleg ez a nevük!)
a saját kis birodalmukban

Kontraszt

Vadregényes

A The Friars nevű sziklák a sziget csücskétől délre

A vízhez közeli párkányaikon pedig ausztrál medvefókák laknak

Kivéve a kormoránok által guanóval vastagon beterített apró szigetet,
itt valahogy nincsenek fókaalbérlők az alsóbb szinteken :)

Csoportkép

Szoros

Farkasszemet néznek

Tömeg

Elég viharos volt az idő, így még kevésbé tűnt hívogatónak a nyílt tenger
(a legközelebbi szárazföld Új-Zéland déli szigete, vagy 1000 kilométerre)

Albatroszok a víz felett

Az Adventure Bay-be visszaérve még találkoztunk
egy csapat delfinnel

Időnként ki is ugrottak a vízből,
 de leginkább csak a hátúszóikat lehetett látni

A reggeli túra után betértünk egy berry farmra, ahol mindenféle bogyósgyümölcsös dolgokat lehetett enni. Például sütiket. Előtte piros, tetőtől-talpig bélelt esőkabátok ide vagy oda, lefáztuk a nyílt vízen a sütivel bevitt kalóriákat, szóval sürgős pótlásra volt szükség.

Sőt, itt talán a kávé is elmegy bogyóscsümölcsszörpnek :)

A következő úticélunk a Cape Bruny Lighthouse volt,
 Ausztrália egyik legrégebbi és legszebb világítótornya

El is indultunk, de elég hamar elkapott
bennünket az eső és oszlani kezdett az földút

Így, amikor ráadásul kiderült, hogy csak a nemzeti parkba fejenként 15 dollárt kellene fizetni belépőként, közben pedig továbbra is folyamatosan mocsarasodik minden, amiben nem tudjuk, meddig lehet haladni,  meg egyébként is ömlik az eső vízszintesen és süvít a szél, szóval úgy döntöttünk, visszafordulunk és megpróbálunk elcsípni egy korábbi kompot.

Jutalmul találtunk először egy szivárványt

Kiértünk a tengerpartra

És egyúttal az esőfelhőből is, így megálltunk
 körülnézni a sziget két részét összekötő földszoroson

Előre felhők

A hátunk mögött eső

Szinte látni, hogy meddig esik :)

A földszoroson egy rakás magas homokdűne húzódik,
 ezen a grádicson lehetett felmászni körülnézni

Esőoldal a lenti strandon

Itt pedig majd fog esni

Délre

Északra - The Neck, vagyis A Nyak, ez a földszoros neve

A grádics (méretaránynak jók a parkolóban álló autók)

Szervusz Bruny Island!

Aznap este már Hobartban aludtunk, másnap pedig elköszöntünk Ausztráliától és továbbálltunk egy következő szigetre. Hamarosan jelentkezünk az ottani beszámolóval is!