Yosemite Falls Trail

Egy gyors délutáni kör után bevállaltunk egy egész napos Yosemite-túrát, a Lower és az Upper Yosemite Falls mentén. A túra oda-vissza jó 12 km, viszont van benne vagy 900 m szint, így abszolút megvan a ’magasra felrántották az ösvény végét’-feeling. Jutalmul remek kilátás és a vízesések járnak a lelkes túrázónak =)

Sierra Nevada

A Yosemite-völgy, középen a távolban a Half Dome nevű gránit-
formációval, mely majdnem 1500 méterrel magasodik a völgy felé

A völgyben bizonyos szakaszokon egyirányú
 a forgalom, különbön állandóan dugó lenne

Autót leparkol, bakancsot húz,
 vizesüvegeket még egyszer feltölt – hajrá!

Mediterrán hangulat az ösvényen

Kilátás kelet felé

És nyugat felé – a Half Dome-mal középen, itt talán
 látszik az a bizonyos 1500 méter

Közben meg mintha olajfák között sétálna az ember

Az Upper Falls (a felső vízesés) ér földet a háttérben

Kék…

Meg sárga apróságok =)

A következő etap, a sziklafal tövében mászik az ember
 még vagy 200 métert, mire beér a völgybe

Fancy dekoráció – az Upper Falls 435 métere

Szivárványos földet érés

A völgyben félig a sziklafal oldalában, félig egy törmeléklejtőn
 kell továbbmászni, utóbbin profin összerakott lépcsőkön

Az útvonal és az eredeti lépcsőszakaszok
 egyébként több évtizedesek

Felértünk a peremre

Az induláshoz képest számítsatok még ide jó három órát, némi szentségelést, hogy milyen magas ez a hegy (Roo) és több szakaszban előadott motivációs beszédet, hogy milyen menő lesz körülnézni fentről (Bagoly). Meg két szendvics-, egy csoki- illetve banánszünetet és az egészet sűrű fotó-sessionökkel tarkítva.

A Yosemite Creek a nagy lépcső előtt

És íme, az Upper Falls felülről!

Igen, állatira fúj a szél a peremhez közel – de lebegő
 frufru ide vagy oda, a fotót nem hagyhattuk ki =)

Kilátás – gyönyörködtünk egy kicsit,
 aztán visszamásztunk a fennsíkra

Ahova egyébként ez a grádics vezetett, az egyik oldalán
 több méter semmivel, ami Bagolyt különösen megviselte
– de azért sikerült abszolválnia a feladatot.

Yosemite Creek – itt én leültem olvasni és gyönyörködni
 egy háromnegyed órára (kímélendő a rozoga térdeimet)

Bagoly pedig továbbmászott a Yosemite Pointig,
 ahonnan még szebb kilátást lelni

Mindkét irányba

Panoráma

A kis különtúra után elindultunk lefelé és végül jó egy órával hamarabb tettük meg az utat, mint felfelé. Érezni azt a 900 méter szintet, na. Szerencsére a térdem bírta végig a bulit, bár az utolsó pár száz méteren már kezdett tiltakozni a zökkenések ellen. De akkor már igazából minden procikánk alig várta, hogy végre leérjünk a laposra.

Valahol félúton

Porba panírozott bakancsaink a nap végén – zárókép =)