Utah
szépséges kanyonjai után továbbindultunk – a salt lake city-i reptér azonban
ismét fekete lyuknak bizonyult, ahonnan lehetetlen elsőre továbbrepülni. Vagy
másodikra, harmadikra. A négy és fél az igazi. Ideérkezésünkkor megjártuk az E terminált,
ahol nem fértünk fel a St. George-ba induló járatra és ezzel nyertünk plusz
négy óra autózást. Most hozzátettük a B, C és D terminálokat is, rohangásztunk
fel-alá, mint a mérgezett egerek – Denverbe ugyanis nem kevés járat megy Salt
Lake Cityből, de négy különböző terminálról és nagyjából folyamatosan. Sorban
álltunk a D-nél, nem jött össze, átrohantunk a C terminálra, az is tele volt,
hajrá a B-re, több mint tele. Egy órával később volt még két járat, melyek
lényegében egy időben indultak, persze a B és a D terminálról, egymástól
tizenöt perc tempós gyaloglásra. Persze, hogy mindkét terminálon az utolsó
kaputól, amikhez a legtöbbet kellett caplatni. Odarohan, megkérdez,
visszarohan, ott is megkérdez, aztán végiggondoltuk, hogy melyikre van több
esélyünk felférni és ott álltunk sorba. Szerencsére ez már bejött, irány Denver.
Sőt, egész pontosan Boulder (szintén Colorado), ahol meglátogattuk Boriékat.
Boulder jó százezres város a Sziklás-hegység és a préri határán, szép hely.
Dombokkal
a háttérben (kép innen)
A
hétvégénket beszélgetéssel, társásozással, kutyasétáltatással és kirándulással
töltöttük, a gulyást és a frissen sült kalácsot pedig még most is emlegetjük =)
Nagyobb
kört akartunk sétálni, de az egyik ösvényen találtak az előttünk haladók egy
csörgőkígyót, ami nem nagyon akart lemászni az útról, csak tekergett és
csörgött, így feladtuk a második hurkot. Welcome to Colorado!
Vasárnap
nagy reggelizést csaptunk, aztán elmentünk még a közeli parkba megsétáltatni
Pötyit. Délután pedig felpakoltunk a motyónkat és nekiindultunk az utolsó
etapnak – irány San Francisco. Borinak, Tomának és Pötyinek ezúton is köszönjök
a finomságokat, a társaságot és a szíves vendéglátást, nagyon örültünk! =)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése