Hello Yellowstone!

MSN-MSP, MSP-BZN, ez volt az útitervünk hétfő délutánra, Madisonból először a ’Twin Cities’-be, vagyis Minneapolis–Saint Paulba repültünk. Ha Wisconsinban minden a sajtról és a tejről szól, akkor Minnesotában a jávorszarvasról, a röpke két óra alatt, amit átszállás címén az ikervárosok repterén töltöttünk, tetőtől talpig beöltözhettünk volna jávorszarvasos cuccokba, az agancsról és a pórázra köthető, kitömött példányról nem is beszélve. Bár utóbbi lehet, hogy csak dekoráció volt… Ennél több csak a lila-arany Minnesota Vikings-cuccokból akadt :)

A nagybevásárlás helyett inkább továbbindultunk Bozemanbe. Ugye ti is rögtön vágjátok, hogy hol van? Hát, nekünk is csak a Google flights javasolta, amikor viszonylag gyors (kevesebb, mint 8 órás) utat kerestünk Madison és a Yellowstone Nemzeti Park között. Az első terv ugyanis Salt Lake City, majd onnan egy ötórás autókázás lett volna, de az nagyon hosszúnak tűnt, tekintve, hogy három-három és fél napunk volt egész Yellowstone-ra. Így találtunk rá Bozemanre, Montana állam negyedik legnagyobb városára (ami mintegy 37 ezer lakossal érte el ezt az előkelő helyet, feleakkora, mint Kaposvár). Szóval miután megkerestük a térképen és kiderült, hogy onnan „csak” mintegy 80 mérföld a Yellowstone északi bejárata; viszonylag hamar mellette voksoltunk és ejtettük Salt Lake City-t. A bozemani repülőtér (egyébként ’international’, de per pillanat csak amerikai városokból érkeznek járatok), valójában egy Belgrade nevű városka mellett található, 800 ezres utasforgalmával a legkisebb repülőtér, ahol jártunk. Ja, de Montana legforgalmasabbja :)

És persze az egész a yellowstone-i látogatókra épül –
 jópofa, fagerendás épülete van :)

Kilépve pedig masszív fenyőillat fogadja az embert :) Aznap este Belgrade-ben aludtunk, egy kis tortával is megleptek bennünket, mert a szálláshelyünk éppen aznap ünnepelte megnyitásának egyéves évfordulóját. Ettől eltekintve viszont a személyzet egy kanyi mosolyt vagy kedvességet nem tudott megvillantani és ezt a cukros-mázas reggelijük sem bírta felülírni. Katáék konyhája után egyébként ez külön pofon volt, Yellowstone-ban és környékén boltok éppen vannak, de mindenhol csak előrecsomagolt, sokszor émelyítően cukros kajákat, illetve hot dogot és híg amerikai kávét adnak csak... hát már a második nap nem nagyon volt étvágyunk, pedig napi 12 órát voltunk úton. A másik dolog, ami meglepett bennünket, hogy a park területén szinte minden szállás foglalt volt, így csak az északi bejárat mellett található Gardinerben sikerült szállást lelnünk, a felszereltséghez képest nagyon borsos árért. Csak hát ugye előre nem mertünk foglalni, mondván ki tudja, mikor érünk oda standby jegyekkel… mondjuk így is szerencsénk volt, a 4-5 szállás közül, melyek a kb. 900 fős kis Gardinerben vannak, a kérdéses estére mindegyiken kint volt, hogy No Vacancy – még jó, hogy lehet interneten foglalni és hogy már az odaúton reggel meg is szereztük a kulcsokat. A következő értelmes település, Livingston ugyanis onnan még vagy 60 mérföld (vissza, Bozeman felé!), nem nagyon akaródzott volna minden nap oda és vissza levezetni - a parkon belül megtett kilométerek mellé bónuszként. Yellowstone ugyanis hatalmas, a Grand Loop (mindkét kör) ugyanis mintegy 230 km hosszú – a nagyobb látványosságok között csak járművel lehet közlekedni.

Térkép – Gardiner közvetlenül az északi bejáratnál van
(a kép rákattintva kinagyítható!)

Ja és hát amilyen szerencsénk volt, sajnos két szakaszon is le volt zárva az út felújítási munkálatok miatt, így második és harmadik nap is kerülnünk kellett jó 60-70 mérföldnyit – de azért bőven megérte mind az Old Faithful környéke, mint a Yellowstone Lake a dolgot :)

Kicsit előreszaladtam, első nap ugyanis nagyrészt a Mammoth Hot Springs környékén mászkáltunk, azt is Belgrade-ből indulva.

Az eleje még a „forgalmas” Montana

Hegyek azért vannak, bár már látszik,
 hogy őszre fordult az idő

A képen egy tehervonatot rejtettünk el
(csak nem fért bele - a fele sem...)

Hegyes-völgyes

Az út nagy részén csak egy-egy sáv van

A kettős záróvonal pedig gyakori, kilométereken keresztül

Talán ideje lenne beruházni egy kisebb állványra, mert így az autó tetején kuporgó táskámról önkioldóval nem egyszerű képet készíteni.

De dokumentációnak elmegy :)

Gardiner, MT – település nagy része rajta van a képen!

Azt előre tudtuk, hogy Yellowstone tele van mindenféle állatokkal, utána is olvastunk alaposan, hogy mi a teendő egy medvével történő túl közeli találkozás esetén (asszem valahol itt kezdődött a bear scare) illetve hogy sem elkhez – magyarul vapiti, ez biztos segít a rendszertani besorolásban, lényeg, hogy szarvasféle – szóval sem bölényhez nem megy közel az ember lánya, és főleg nem vakuzik a szemükbe. Alaposan kikérdeztük Mókus ügynököt is az ügyben, akinek néhány éve volt szerencséje itt egy majd' kéthetes terepgyakorlaton részt venni. Én egyébként is jobbnak látom megtartani a tisztes távolságot mindenféle vadtól, szóval elég hamar megjegyeztem, hogy a nagy növényevőktől 25 yard, a medvétől, farkastól 100 yard távolságot kell tartani, de lépten-nyomon figyelmeztetik az embert, hogy ne menj közel, tartsd meg a távolságot, ne hagyd szét a kajád, ha állatot látsz az útról, ne állj meg satufékkel a forgalom közepén fotózni, etc., de valahogy nem mindenkinek jön ez át elsőre. Medvét, farkast végül csak képen láttunk, bölényt, azt dögivel, nagy is, meg bambának is néz ki, de ezeknél sokkal veszélyesebb volt az összes látogatótársunk, aki juszt is megáll az út közepén, villogó, minden nélkül, mert gyorsan csinálni akar egy bölényes szelfit. A második számú potenciális veszélyforrás maga a kivilágítatlan bölény volt, a három nap alatt kétszer is láttunk bölény vs. forgalom összetűzést, az egyik esetben világosban a lassan araszoló kocsisor mellett haladt egy jól megtermett példány az út szélén, majd versenyezni kezdett a már elhaladó, felgyorsító autókkal – ami elég veszélyesnek tűnt, tekintve, hogy egy lakóautó ablakán is lehajolva tudná csak bedugni a fejét, tényleg nagydarab egy állat. A második alkalommal meg sötétben egyszer csak egy a szembejövő sávban ácsorgó kocsisorra lettünk figyelmesek, ami előtt egy bölény kényelmesen ácsorgott, néha bandukolt egy kicsit, majd megint ácsorgott. No mármost egy bölényre nem dudál rá az ember, kettős záróvonalon, kanyarban meg nem előz, ha a bölénynek az út közepén támad kedve elmélkedni, akkor megvárjuk, míg ez elmúlik és a kérdéses állat odébbfárad. Tizenöt autóból álló és gyarapodó sor esetében is. A park területén 45 mérföld/órás sebességkorlátozás van, kivéve, amikor még szigorúbb, de kb. esélye sincs megállni az embernek, ha hirtelen egy bölény(csordá)t talál az út közepén és hát persze sokkal komolyabb eséllyel fut bele az ember ilyesmibe, mint egy medvébe. Valahogy mégis a medvékre figyelmeztetnek mindenhol, egy csomó látványosságnál is ki van írva, hogy ’bear-frequented area’, amitől én, engedelmes látogató persze mindenhova medvéket képzelek. Bagoly meg röhög rajtam, némileg jogosan.

A Yellowstone ugye a világ legrégebbi nemzeti parkja, 1872 óta áll védelem alatt, a rengeteg féle vad és a hatalmas erdők mellett azonban az elképesztő mennyiségű és változatosságú, vulkáni utóműködéshez köthető látnivalót is meg kell említeni: mindenféle fortyogó, köpködő, bugyogó, színes, szagos és persze vizes források, medencék és persze egy nagy rakás gejzír. Csupa ínyencség, ennyi érdekességet egy rakáson nagyon ritkán látni, rohantunk egyiktől a másikig, de abszolút megérte. És persze messze nem is sikerült mindent szemügyre venni, ha lesz még egyszer lehetőségünk, vissza kell még menni ide is!

A Yellowstone területén található Észak-Amerika legnagyobb vulkanikus rendszere, az elmúlt 2,1 millió évben három hatalmas, robbanásszerű kitörés történt, melyek közül a legutóbbi, 640 ezer évvel ezelőtti hozta létre a jelenlegi, 85-ször 45 kilométeres Yellowstone Kalderát (nézzétek meg korábbi térképen; ezen belül található az alsó kör (Lower Loop), a Yellowstone Lake-kel együtt. Elképzelni is nehéz, hogy hogy festhet egy ilyen kitörés, ami ekkora lyukat robbant a padlóba... A Yellowstone térsége egy ún. forrópont, a földkéreg egy olyan pontja, ahol a földköpeny aljából származó magma köpenyhőoszlopokban (legyen az bármi is) áramlik felfelé és időről időre áttör a kérgen – legutóbbi alkalommal, 640 ezer éve a fent említett szép nagy kalderát sikerült belerobbantani. Persze a köztes időkben is aktív egy ilyen terület, ennek jelei például a gejzírek, az összes fortyogó tocsogó és pocsolya, meg persze a földrengések, melyek gyakran átrendezik az előbb említett hidrotermális szépségeket – hol elzárnak egyet-egyet, hol meg egyszer csak egy domboldal megnyílik és elkezd 70°C-os vizet köpködni, majd pár évvel később abbahagyja. Aztán újrakezdi. A gejzíreknél és a legtöbb hidrotermális jelenségnél a víz nem a Föld mélyéből származik, hanem a beszivárgott csapadékvíz találja meg az útját a különböző repedéseken keresztül a felszín felé és az éppen rendelkezésre álló térfogat, vízmennyiség és az adott hőmérséklet függvényében fortyogóként, iszapvulkánként vagy időnként sok tíz méter magasra kilövellő gejzírként jelentkezik újra. Utóbbiból azért nem találni egyet minden bokor tövében, de vannak szép nagyok :)

Első napunkon a Mammoth Hot Springs-nél néztünk körül. Mint minden komolyabb látnivaló a Yellowstone-ban, ez is teljesen ki van építve, látogatóközpont, szállások (persze az összes foglalt), general store (bót), egy rakás kajálda és persze parkolók mindenhol.

Kanyargós út vezet fel az északi bejárattól
- és ez már Wyoming, újabb állam, pipa :)

A „kiépítve” dolgot valahogy így kell elképzelni

Fort Yellowstone – egy sor ilyesmi ház húzódik a kis telep szélén

1886-tól 1916-ig a hadsereg üzemeltette a nemzeti parkot, ekkoriban építtették Fort Yellowstone-t, mint központot és szálláshelyet.

Egy nagyobb csapat elk (a kép közepén, a fa körül)
pedig éppen a parkoló közepén talált magának legelnivalót

Persze mindenhol tábla figyelmeztet, hogy a közelükbe aztán nem szabad menni, de mi van, ha ők jönnek az én közelembe?

És akkor a célpont – Mammoth Hot Springs

A melegvíz a Norris Geyser Basin területéről érkezik egy földalatti törésvonal mentén, útközben oldva a mészkövet. Valamennyire lehűl útközben, ezért nem gejzírek, hanem hol itt, hol ott folydogáló források formájában érkezik a felszínre, évezredek alatt sok-sok travertínó (édesvízi mészkő) teraszkát építgetve. Az eltérő hőmérsékletű kis patakocskákban élő algafélék különböző színűekre festik a travertínó felszínét – nagyon látványos a végeredmény.

Az összes hidrotermális területen
 ilyen boardwalkon szabad csak közlekedni

Ez nemcsak a nagyon érzékeny hidrotermális felszínt védi, hanem a látogatókat is, mert sosem lehet tudni, hogy egy ilyen felszín alatt mi rejtőzik, pl. pár centi kőzet, majd alatta két méter bugyogó forró víz. Amibe ugye nem egészséges beleszakadni. Ezer helyen figyelmeztet tábla arra is, hogy keep off, ne lépj rá és egyebek, de ezt nem mindig sikerül a lelkes érdeklődőknek betartani.

Trail guide – ötven centért lehet szerezni,
abszolút megérte

Térképpel a közepén – egy-egy ilyen bemutatóhelyen
 több kilométernyit lehet gyalogolni
 a boardwalkon, mire mindent megnéz az ember…

A Palette Spring oldala – az már látszik,
 hogy növénynek nem túl szerencsés dolog ide születni

És a Palette Spring legaktívabb része –
 középen egy régebbi (talán) gejzírkúppal

Algaszínezés

Békaperspektíva

Rosszkor keltek ki rossz helyen

Palette Spring

Apró medencék százai

A víz ott a legforróbb, ahol hófehérek a kis medencék

Igazából fentről csurog a forró víz – de sosem lehet tudni,
 hogy meddig, egy következő földrengés „elzárhatja a csapot”

Ahogy itt is ez történhetett néhány év(tized?)del
 ezelőtt – a fenyőcsontvázak még megvannak

És ezért sem sétafikálunk hidrotermális felszínen –
sosem lehet tudni, hogy nincs-e egy ugyanilyen mellette…

A Minerva Terrace az 1990-es években volt aktív,
 rengeteg, hófehér kis medencével

Később felmásztunk középső részre, ahonnan
 egyrészt rá lehetett látni a Palette Spring tetejére

… és a Main Terrace-re is, ami egészen holdbéli tájnak tűnik

Boardwalk

A Jupiter Terrace (a domb tövében) most is aktív,
de a 1980-as években olyan elánnal ömlött,
 hogy egyszer-kétszer elöntötte az előtte haladó boardwalkot is

A Mound Terrace pedig 1937-ben a legszínesebb forrás volt,
 majd inaktívvá vált évtizedekre,
 az időjárás pedig igencsak kikezdte

Szinte szeszélyesen változékonyak a források
 – Minerva Terrace 1977-ben

És most.

Folytatása következik.

Addig pedig egy kis ízelítő :)