Wallis, kövek, gleccserek

Szeptember közepe táján járt nálunk látogatóban Márti és azt terveztük, hogy valami igazán svácji, magas helyre megyünk kirándulni. Ismét az időjárás volt a programot behatároló tényező – bár lassan a jellegzetesen svájci programok közé a csöpörgő esős, felhős és kísérteties kolompokkal körített (nem látni az állatokat) kirándulást, a 15°C-os, dzsekis, augusztusi kánikulát és a ködben síelést sorolnám. Ezzel együtt megpróbálkoztunk ismét Wallis kanton meglátogatásával. Az eredeti terv Zermatt lett volna, ’A Svájci Kirándulóhely’, de útközben annyi fenyegető felhő gyülekezett arrafelé, hogy inkább egy másik csúcsot választottunk és megnéztük onnan a nyári Aleschgletschert. A téli verziót még februárban abszolváltuk Évi, alias Farkas ügynök látogatásának alkalmával.

Furkapass – valahol jobbra, három völggyel arrébb
pedig a Gotthárd-hágó

Wallis kanton – tulajdonképpen egyetlen hatalmas völgy,
2-4000 méter magas hegyekkel körülvéve

Útközben :)

Némi tanakodás után megálltunk Fiesch-ben, ahonnan kabinos felvonóval lehet felmenni a 2900 méter körüli Eggishornra. Innen nagyon szép kilátás nyílik az Aletschgletscherre.

Télen sípálya indul lefelé a felvonó tetejétől, nyárra csak
a szélét jelző botok maradnak – a kilátás viszont nem rossz

Gleccserkanyar

Az Aletsch valójában három kisebb gleccserből áll össze és ezek hozzák magukkal a szélükön felgyűlt törmeléket – innen van a gleccser közepén látható „sáros keréknyom”. Valóságban több tíz méterre egymástól.

Steinmännlik

Vagyis a kis kőrakások, melyek eredendően a turistautakat hivatottak jelezni, de nagyobb látványosságoknál néha többszáz van belőlük. Nehogy valaki eltévessze a látnivalót… de itt talán inkább uzsonna közben elkezdik az emberek rakosgatni a köveket, aztán sok uzsonna ugye sok kőtornyot szül.

Tesközelből

Később elindultunk lefelé a sípálya mentén,
hátha találunk még ezt-azt. Bejött.

Bagoly és Titkos ügynökök éppen ereszkednek – nézzétek meg
a lejtést, meg az (éppen összetekert) hálókat
a két szélén… brrr. Nem véletlenül fekete pálya.

Én fent ragadtam fotózni – Nadelhorn és környéke

A távolban pedig a Matterhornt is lehet látni –
ez a hegy van a Toblerone csokin, just sayin’

Földrajzóra – a szikla(blokk)gleccser jég és törmelék keveréke,
manapság egyre kevesebb jéggel.

Ő az. Nyáron könnyen felismerhető a széléről fakadó,
nagyon hideg és tiszta vízű forrásokról.

Később visszamásztunk a gerinc Aletsch felőli oldalára
és bámultuk a hatalmas jégfolyamot

Kicsit „koszos”

Viszont észrevettünk benne egy kis tavacskát

Ami égszínkék :)

Kanyarodik

Gleccserbordák

Közben próbáltuk megfejteni, hogy melyik csúcs melyik

Így annyira nem nehéz, de sokan vannak!

Havas közelkép

Márti is valami ilyesmi képen dolgozik éppen :)

Győző kedvence – a ratrak raklapra rakva.
Tessék ötször elmondani egymás után gyorsan, most!

Csoportkép – a reggeli „sídzsekiben is hideg van!”-hoz képest
egészen kiviggyant az idő délutánra. Vagy csak mi lettünk fagyállók.

Lefelé menet még megálltunk az átszállásnál (egyik liftből a másikba)
és sétáltunk egyet a hegyoldalban

És találtunk egy jópofa kis pálinkázót is :)