A Tiltott Város

Avagy a pekingi császári palota, mely nagyjából 500 évig szolgált a kínai császárok lakóhelyeként és a birodalom központjaként. Az 1400-as évek elején építették, majdnem 1000 épületből áll, potom 72 hektáron terül el Peking városközpontjában. A palotáról egész részletes cikk található itt, én inkább a képes beszámolóra szavazok.

A legfelső harmónia kapuja

Ketyere a látogatáshoz

És igen, gyönyörű, kínai akcentussal beszélte a magyart. De legalább jót mosolyogtam rajta :)

Fenséges

A lépcső közepe egyetlen nagy kőtábla

Utóbbit több száz kilométerre innen faragták ki, majd jégtömbökön csúsztatták el idáig és illesztették a helyére. És nem egy ilyen kőtábla van. Nyilván ez akkoriban hatalmas mérnöki bravúr, de a fényűzésnek ilyen mértékével mai ésszel kismértékben sem tudok egyetérteni. A monumentalitás egyébként a palota egészére jellemző – nyilván, hisz a hatalmat kellett szimbolizálnia; meg amikor még használatban volt, csak a császári család és magasrangú hivatalnokok tehették be ide a lábukat – innen ered a Tiltott Város név. Ma viszont elözönlik a turisták és elsősorban a hazaiak. Mivel annyian vannak és akkora hatalmas az ország, sok vidéki családnak zarándoklatszerű program, hogy majd egyszer megyünk a fővárosba és megnézzük. Erről az ugrik be, amikor nálunk néhány vidéki iskolában alsósokat Budapestre viszik osztálykirándulni és végighúzzák őket a Parlament-Budai Vár-Nemzeti Múzeum szentháromságon. Félreértés ne essék, én nagyon szeretek a várban sétálni, és mint épület, szép ez a cirkusz is…

hajnali háromkor a Battyhány térről…

... de abban is biztos vagyok, hogy 9 évesen nem tudtam a helyén értékelni a 3 napos budapesti kiruccanás minden programpontját. (Az azóta bezárt Vidámparkban tett látogatás és hogy a fejenként kapott 7 jegyet pontosan melyik játékon és milyen sorrendben használjuk fel a padtársammal, sokkal jobban megmaradt).

De vissza Kínához, szóval sok, nagyon sok a helyi turista és igen, sokan hoznak magukkal egészen pici gyerekeket, babakocsiban, meg ölben, meg mindenhogyan – és igen, általában szülőpáronként egyet. Talán ez a titka a dolognak. El tudom képzelni, milyen 4 gyerekkel múzeumba menni. Ha már egy teremben sikerül tartani őket huzamosabb időre (mondjuk 3 és fél percre), komoly teljesítmény.

Tömeg

Látogatóözön

A legfelső harmónia csarnoka

A kis kupac a földön jobbra - fényképezőgépek és telefonok

A palotában majd nyolcezer szoba van, de az első 8-10-nél, amit az audioguide, illetve az idegenvezetők bemutatnak, olyan tömeg és lökdösődés van; hogy képtelenség még csak megbámulni is az üvegfal mögött levő szobákat, nemhogy megszemlélni. És ha nem vagy elég határozott, könyökölnek, taposnak és a fényképezőjükkel fejbevernek a turistatársak. Ja, és hacsak nem visítasz fennhangon a sérelem megtörténtekor, az elnézéskérés fogalma ismeretlen.

Illusztráció 1.

Illusztráció 2.

Három remegős és sötét kép után feladtam az első szobát, mondván, hogy ha van még vagy nyolcezer, nem kell nekem a testi épségemet kockáztatni az első tízért. Szobának egyébként itt azt nevezik, ami négy oszlop között, tető alatt van – minden országban más. Svájcban manapság egy négy és fél szobás lakás konyhával együtt annyi, mert az is szoba, de a fürdő már nem. Otthon meg, ha valaki egy panelban egy félszobát hosszában elválaszt egy gipszkarton-fallal, azt mindjárt két félszobaként próbálja kiadni… inkább vissza a Tiltott Városba!

Ezt is szobának értik

Császárnéi hálószoba

Sárga cseréppel borított tetők mindenhol

A sárga a mindenkori császár színének számított, ezt használták szinte az egész palotában. Kivéve például a könyvtár tetejét, az fekete tetőt kapott, mert ez a szín a vizet képviseli az öt elem közül és ennek tűzvédelmi szerepet tulajdonítottak.

Tetősárkányok és ereszszínek

A sárga cserepek felett néha látszódik a mai Kína is

Részletek

A palotát folyamatosan újítgatják fel, de szerintem
mire végigérnek rajta, kezdhetik elölről

A korábban emlegetett hatalmas kőtáblák legnagyobbika

Mintázat

A látogatók közül sokan tradicionális öltözékben érkeznek

Ők is - persze a fotókat nem lehet kihagyni

Még akkor is, ha néha egy "tehervonat" rohan keresztül a képen

Végül azért sikerült együtt is :)

Belső udvar

A 23. császárnéi és ágyasi szoba megtekintése után kezdett kevésbé izgalmassá válni a dolog – annyira sajnos nem vagyok szakértő a hagyományos kínai építészetben, hogy az apró művészeti értékeket is észrevegyem.

Aztán az eső is elkezdett esni

Egyre durvábban

Egy darabig még róttam a kis átjárókat és udvarokat

Találtam benti kiállítást is – az utolsó császár angolfüzete :)

Ezt pedig online változatban mindenki ismeri

Az eső csak esett, meg esett

Szerencsére volt esernyőm – viszont egyre jobban zavart,
hogy másoknak is és hogy a szemem magasságában hordják a kis bökős végeket

Így egy idő után a földet bámultam

És ahogy látjátok, ott is akadt érdekesség

Mozaik

Az esernyők elleni harcot úgy egy óra után adtam fel, nagyon sokan voltak a látogatók, nem igazán figyeltek arra, hogy kit vizeznek össze, meg csépelnek az esernyőkkel, úgyhogy búcsút intettem a Tiltott Városnak és kisétáltam a hátsó kapun.

Vizesárok a Város körül – akkor még nem gondoltam bele,
hogy kívül vissza is kell majd sétálnom a másik bejárathoz,
mert onnan megy a metró…

A Tiltott Város mögött található a Jingshan Park
– valaha a palota része volt – itt még körülnéztem

Bambusz, mindenhol csak bambusz :)

A parkban van egy kisebb mesterséges domb, a tetejéről jól rá lehet látni a Tiltott Városra – már amennyire az időjárás és a szmog ismeretlen arányú keveréke engedi.

Ennyire.

Meg ennyire.

 Sajnos más égtájak felé sem volt sokkal jobb a helyzet.

Meg nem is akartam tudni, hogy most köd van, vagy tulajdonképpen nem, csak sok az autó a városban; úgyhogy lassanként elindultam a szállásom felé. Pekingről az volt az összebenyomásom, hogy hatalmas, rengetegen vannak és úgy általában az az érzésem, hogy Kína méretét, népességszámát és területét pedig lehetetlen európaiként igazán elképzelni. E tapasztalat után különösen kíváncsi vagyok Hongkongra és Sanghajra – ez a két város még hiányzik a munkaügyi palettámról; valahogy még nem keveredtem arrafelé. Lépéseket kell tennem az ügy érdekében :)

Zárókép – a kínaiak a színes esernyőkre esküsznek!